Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak tulajdonképpen nincs túl sok jelentősége, több szempontból sem. Már rég nem aktuális 2022. November vége van, a tárgyalt időszak pedig 2021. Már 11 hónapja véget ért 2021, és a jövő évi költségvetés tervezete, aminek jelentős részben a zárszámadásra kellett volna épülnie, már réges-rég elfogadásra került; bár mindannyian tudjuk, önök is, hogy aktuális lenne az aktuális költségvetés teljes átírása.

A Fidesz-kormányt egyébként sem szokta érdekelni, hogy mi van a zárszámadásban, hiszen mindig hamarabb fogadják el a következő évi költségvetést, mint az előző zárszámadást. Így lényegében egy folyamatos vakrepülés zajlik, a költségvetésekben szereplő összegek csak mérsékelt jelentőséggel bírnak, már csak azért is, mert a költségvetési politikára a parlamentnek már nincs sok ráhatása. Olyan szinten tették átláthatatlanná, hogy az egyszerű képviselők számára ‑ de egy egyszerű állampolgár számára is ‑ követhetetlen, befolyásolhatatlan, hogy mi történik az adóforintjainkkal. Egyébként is rendeleti kormányzás van már három éve, ami lehetővé teszi, hogy bármikor bármit átírjanak, átcsoportosítsanak. Bármikor elkölthetnek például 24 helyett 51 milliárdot vegytiszta Fidesz-propagandára kormányzati pénzből, s száz- és ezermilliárdokat költhetnek el tisztázatlan célokra, tisztázatlan módon.

A törvényjavaslat így egyetlen szempontból érdekes: be lehet mutatni rajta, hogy a Fidesz valójában mennyire nem törődik az ország sorsával, hogy hogyan pazarolta el a jövőnket, hogyan nem kezelte a fenyegető válságok sorát. Azt is meg tudjuk mutatni, hogy ami kritikát 2020 tavaszán az elfogadásakor megfogalmaztunk, az szinte mind igaznak bizonyult. S nem csak az LMP kritikái, mondásai bizonyultak igaznak. Ha a benyújtott módosítóinkat elfogadták volna, akkor ma az ország, a gazdaság, a közszolgáltatások és a környezetünk is sokkal jobb helyzetben lenne, mint most.

De mit is mondtunk mi a 2021-es költségvetés vitájában, mire figyelmeztettünk? Legfőképpen azt mondtuk, hogy a világ fenekestől felfordul, és nem folytathatjuk ugyanúgy, mint a járvány előtt. Zöldfordulatra és újjáépítésre van szükség, ha a Covid-járványt legyőztük. Elmondtuk, és ez sajnos még mindig igaz, de akkor különösen az volt, hogy totális vakrepülés tavasszal benyújtani a következő évi költségvetést, amikor a Covid okozta válságnak még a körvonalai is alig látszottak, nemhogy a következő évi folyamatok.

Éppen ezért nem is lehetett komolyan venni, amit beleírtak. Beadtak valamit, hogy jó lesz az úgy, úgyis majd azt csoportosítanak át benne, amit csak akarnak, és így is történt. Csak néhány példa arra, hogy mennyire nem volt közük a valósághoz az eredeti terveknek és végül a megvalósult folyamatoknak. A költségvetés kiadási főösszege 29 876 milliárd forint lett, ez 6400 milliárd forinttal, tehát 27,3 százalékkal volt több a tervezettnél. A bevételi főösszeg 25 101 milliárd; ez 3100 milliárd forintos eltérést mutat. A hiány 4777 milliárd forint, ami 3286 milliárddal tér el az eredeti tervezettől. Ez több mint kétszeres eltérés. Az államadóssági mutatót a GDP 69,4 százalékára tervezték, a vége 76,8 százalék lett. A gazdasági növekedés 7,1 százalék lett az önök által tervezett 4,8 helyett, s nem azért, mert olyan jól ment a gazdaságnak, hanem mert ekkora volt a bázishatás. Az infláció 5,1 százalék lett a 3 százalék helyett. Szóval, így nem nagyon van értelme költségvetést tervezni, hogy még körvonalakban sem, halványan sem sikerül betartani, ami benne van.

2020-ban azt is elmondtuk, hogy ennek a válságban született költségvetésnek alapvető, az életünket és a társadalmunkat fenntartó rendszereket kellett volna megvédenie. Ehhez képest nem tartalmazott tervet a gazdaság, különösen a kisvállalkozások megsegítésére. Amikor más országokban már masszív gazdasági és munkahelymentő intézkedések történtek, ilyeneket a kormány nem tervezett és nem is csinált, csak a multiknak és a csókos szállodáknak juttatott jelentős támogatásokat. A kibontakozó gazdasági válsággal és a mögötte tornyosuló klímaválsággal, ökológiai válsággal és a kibontakozó szociális válsággal egyáltalán nem törődött a magyar kormány. Ezeket egy ideig az egyébként választási célú, valós változásokat nem hozó közpénzszórással el lehetett fedni, de mára fokozottan, kendőzetlenül zuhan ránk a valóság.

2020-ban négy prioritásra tettünk javaslatot, amire a költségvetést építeni kellett volna. Válságálló zöldmunkahelyek létrehozása. Itt lehetett volna megvalósítani a magáncélú ingatlanok energetikai fejlesztését, korszerűsítését, tehát itt lehetett volna költeni szigetelésre. Ha ez megtörtént volna, akkor ma sokkal kisebb bajban lenne az ország. Felkészülés a vízhiányra és küzdelem az aszály ellen, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás. Azt is pontosan látjuk, az elmúlt nyár tökéletesen bemutatta, mennyire fontos lett volna, hogy erre érdemi forrásokat biztosítson a költségvetés. A harmadik a társadalmi válság megelőzése, a szociális szektor megerősítése, a negyedik pedig az erőforrások és javak igazságosabb elosztása, ennek érdekében progresszív jövedelemadó bevezetése, valamint az offshore cégek kizárása a közpénzekből.

Miért ezeket határoztuk meg? Mert a válság már akkor megmutatta, hogy a gazdaság zöldszektorai a legstabilabbak. Most is látszik, hogy miközben tombol az infláció és az energiahordozók ára az egekben, az ökogazdálkodók azok, akik versenyképesen tudnak termelni, hiszen nem függenek a műtrágya-, valamint egyéb vegyszer- és gázolajáraktól, a megújuló energiát termelők pedig még inkább. Mert már akkor látszódott ‑ ami most két évvel később kíméletlenül le is sújtott ‑, hogy aszályos idők következnek. A klímaváltozás nyomán a Kárpát-medencét most már durván sújtja az aszály. Fel kell készülnünk a vízhiányra, és bölcs lépéseket kell tenni az aszály elleni védekezés területén. Ha nincs víz, élet sincs. Márpedig a vizeinkkel pazarlóan bánunk. Az árvíz, belvíz, aszály hármas problémájára nem a gátak magasítása és az öntözés, pláne nem a GMO a válasz, hanem a folyók visszaszabályozása, a tájgazdálkodás, a vizek visszatartása a tájban és közösségi felhasználása. Védenünk kell az erdőket a kiszáradástól és a gazdasági célú hasznosítástól. Védenünk kell a természetes élőhelyeket a beépítéstől, és korlátozni a monokultúrás növénytermesztést.

Már akkor is látszódott, hogy a szociális szektor óriási bajban van, ezért a társadalmi válság megakadályozása érdekében a szociális hálót újra kell fonni. A szociális szektort meg kell erősíteni. A szociális és egészségügyi szektorban radikális béremelésre lenne szükség. Nem tartható, hogy a javak egyre nagyobb része halmozódik fel egyre kevesebb ember kezén. Szükség van ezért a jövedelmek és a vagyonok eddiginél nagyobb újraelosztására, a nagy vagyonok és a jövedelmek is vegyék ki részüket a közteherviselésből. Ezt szolgálja a társasági adó felső kulcsának multikra vonatkozó javaslata és a progresszív jövedelemadó bevezetése. Azt gondoljuk, hogy az igazságos újraelosztás alapvető felelőssége, feladata a mindenkori kormányoknak, így önöknek is Ezek az adók teremthették volna meg a szükséges válságkezelő intézkedések forrásait.

(12.40)

Ehelyett a kormány tovább tömte közpénzzel és támogatással a multikat és a haverokat. De egyszer minden pénz elfogy, a közpénz is, az EU-s pénz is, egyszer minden habzsidőzsinek vége szakad.

Az elpazarolt és felesleges dolgokra elégetett száz- és ezermilliárdok most égetően hiányoznak. Hiányoznak az energiarendszerből, az oktatásból, az egészségügyből, a szociális szektorból, a környezetvédelemből és a kisvállalkozások támogatásából. Ha az LMP módosítóit akkor elfogadják, akkor ma nem érintene a válság minket ilyen durván. Évi 300 milliárd forintos épületfelújtással több milliárd köbméter orosz gázt spórolhattunk volna meg, és fejlődött volna ennek hazai háttéripara is, a nyílászáróktól a szigetelőanyagokig, a finanszírozási rendszerekig mind. Ez mind-mind a hazai gazdaságot erősítette volna a megroppanó globális gazdasággal szemben.

Ezzel párhuzamosan a megújulóenergia-termelés és -elosztás fejlesztésével ‑ erre 90 milliárdot javasoltunk ‑, a villamosenergia-hálózat fejlesztésére, távhőrendszerek fejlesztésére, energetikai innovációra költéssel megalapozhattuk volna a valós energiabiztonságot, az energiafüggetlenség irányában egy jelentős lépést tehettünk volna a hazai megújuló zöldenergiára alapuló rendszerek kiépítésével. Több ezer milliárd forinttal kisebb lenne most az éves gázszámlánk, amit egyébként Oroszország felé kell fizetni.

Az élelmiszerválság és az infláció is kisebb lenne, mert drasztikusan nőtt volna a biogazdálkodás, a helyi termékek és rövid ellátási láncok szerepe a kereskedelemben, amelyek sokkal kevésbé függenek a globális ellátási láncoktól, a műtrágyaáraktól és a növényvédő szerek áremelkedésétől. De a közlekedésünket is sokkal kevésbé sújtotta volna az üzemanyagok árának növekedése, hiszen jóval nagyobb lenne a tömegközlekedés aránya, az aszály nem pusztította volna el a fél Alföldet, mert már 2021 elejétől kezdve a belvíz elvezetése helyett a vízvisszatartással foglalkoztunk volna, megteremtve a szabályozott vízkivezetés infrastrukturális feltételeit. De nem omlott volna össze az állami egészségügy, az oktatási rendszer és a szociális rendszer sem, ha a pluszforrásokat, amelyeket követeltünk, odaadják. Akkor körülbelül 560 milliárd forintot javasoltunk pluszban ezekre a célokra. Számos jogcímen ma már a bekövetkezett összeomlások kezelésére ez sokkal többe fog kerülni.

Mindezek azonban nem történtek meg, mert a Fidesznek a legfontosabb, szinte egyedül fontos célja a hatalmának megőrzése; az ország állapota, jövője valójában csak egy másodlagos kérdés. Nem készítették fel az országot az energiaválságra, nem készítették fel az országot a klímaválságra, nem védték meg a kisvállalkozásokat, nem védték meg az embereket a járvány tombolásától, és hiába nyernek választást akárhányszor, költenek el száz- és ezermilliárdokat közpénzből ellenünk és azok ellen, akik változtatni szeretnének, a fenti problémákat ezzel nem lehet megoldani. A fenyegető válságokat, ha azok valósak, nem pedig a Rogán-agytröszt által kreáltak, se plakátkampány, se jól fizetett propagandisták kórusa nem fogja megszüntetni.

Mint tudjuk, a koronavírus-járvány és annak gazdasági következménye a 2021. évi költségvetési folyamatokat is jelentős részben befolyásolták. A társadalombiztosítási alapok a 2021. évet 420 milliárd forintos hiánnyal zárták, ami a Nyugdíjbiztosítási Alap 13,6 milliárd forintos, az Egészségbiztosítási Alap 406,4 milliárd forintos deficitjéből tevődött össze. A nyugellátások többletét elsősorban a vártnál magasabb infláció és a gazdasági növekedés miatt a törvényi előírások szerint biztosítandó pluszkiadások, a kiegészítő nyugdíjemelések, nyugdíjprémium, míg az utóbbit az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak juttatott mintegy 300 milliárd forintos nagyságrendű bérfejlesztés magyarázza, amelyekkel a 2021. évi költségvetés tervezésekor még egyáltalán nem számoltak.

A szociális fenntarthatóság érdekében elengedhetetlen közszolgálati béremelés, a munkajogok, a szociális szféra és a nyugdíjasok helyzetének rendezése 2021-ben sem történt meg. A közalkalmazotti bértáblához nem nyúltak hozzá 2008 óta, így 2021-ben sem. A bérek egyre kevésbé differenciáltak, a minimálbér és a bérminimum szinte teljesen, 86 százalékban lefedi a teljes bértáblát. Az LMP a 2021-es költségvetésben ezért 50 százalékkal szerette volna emelni a közalkalmazotti alapbéreket, hogy fel tudjanak zárkózni a társadalom többi csoportja mellé. 2018. január 1-jétől a szociális ágazatban létezik az egészségügyi kiegészítő pótlék, amit a szociális intézményekben, egészségügyi végzettséghez kötött munkakörökben foglalkoztatottak kapnak.

Az egészségügyi szakdolgozói bértábla emelésével összhangban az egészségügyi kiegészítő pótlék, így a költségvetés támogatásának összege is emelkedett, amit szintén kiegészítő támogatásként kaptak meg az önkormányzatok, ami azért problémás, mert számos olyan egészségügyi dolgozó van, aki a szociális bértábla alá tartozik, illetve vannak olyan szociális dolgozók, akik szinte ugyanazt a munkakört töltik be, és hasonló szintű képzettséggel, de teljesen más bérezéssel végzik a munkájukat. Ez hatalmas bérfeszültséget és konfliktust okoz az egy munkahelyen dolgozóknál, ezenkívül végtelenül igazságtalan is.

2021-ben az önkormányzati szférában közfoglalkoztatottak nélkül összesen átlagosan 169 554 fő dolgozott. Ez mintegy 10 ezer fővel volt kevesebb a 2020. évi átlagos létszámnál, azaz az önkormányzatok a feladataikat egyre kevesebb emberrel kénytelenek ellátni. A családi pótlék emelésére vonatkozó javaslatunkat akkor is elutasították, egyáltalán nem emelték az összegét. A minimálnyugdíj összege is 2008 óta változatlan.

Az otthongondozási díj rendezése, mindenkori minimálbérhez kötése sem történt meg, amit szorgalmazott az LMP. Akik nem a gyereküket vagy más hozzátartozójukat látják el otthon, azok továbbra is ápolási díjat igényelhetnek. Ezek összegét csekély mértékben emelte ugyan a kormány, de ez is csak 5 százalék volt.

Az LMP fontosnak tartja és tartotta, hogy az örökbe fogadó szülők, de ugyanúgy a gyerekek is megkapják a maximális felkészítést az új családi együttélésre. Ezért javasoltuk az örökbefogadók felkészülő tanfolyamának ingyenessé tételét, aminek értéke akkor 60-80 ezer forint volt. Ezzel szemben a kormány eltörölte a tanfolyam kötelezőségét, a díjak pedig emelkedtek. Ez káros és elfogadhatatlan lépés volt, hiszen a felkészítő tanfolyam elengedhetetlen a jelentkezők szemléletformálására nézve, saját határaik megismerésében, a gyerekekkel való foglalkozás és viselkedés felkészítésében.

A szociális intézményekben a tervezett kitagolások, nagy létszámú intézmények kiváltása, a normál települési lakókörnyezetbe integrált korszerű lakhatási formák csak minimális szinten valósultak meg, az uniós vállalások ellenére. A felújítási, korszerűsítési programok helyett az egyházakra testálta az állam az intézmények fenntartását és működtetését, az idősotthonok férőhelybővítése egyáltalán nem valósult meg. Évek óta nem növekedett a férőhelyszám, az egyre idősödő társadalom miatt növekszik azoknak a száma, akik részben vagy teljesen kiesnek a munka világából, amíg idős hozzátartozójukat ápolják, sok esetben nem sokkal a saját nyugdíjba vonulásuk előtt.

Időközben mára persze világossá vált, hogy a szociális válságot a kormány nem akarja megoldani, nem segíteni akar, hanem ráhagyni az emberekre és családokra, hogy ezt a feladatot ellássák. A kormány célja, hogy az általa ledobott feladatokat egyházi fenntartók végezzék el, viszont ezek finanszírozása igazságtalan, mert magasabb normatívát kapnak az egyházi, mint az állami, önkormányzati fenntartók. Az LMP évek óta javasolja a szektorsemleges támogatást, ezzel szemben az önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek maguknak kell kigazdálkodniuk a fenntartáshoz szükséges összegeket.

A tervezettnél sokkal több pénz, 2000 helyett 2700 milliárd forint ment el az egészségügyi szolgáltatásokra, hiszen még 2021-et javában érintette a pandémia, az egészségügy pedig amúgy is alulfinanszírozott ennek ellenére. A kiadások számszerű növekedése mellett GDP-arányosan az összeg viszont 5 százalék volt, ami elmaradt a 2020-as 5,9 százaléktól. Az, hogy egyébként már a járvány kitörése után tervezett és elfogadott költségvetés mennyire nem volt felkészülve a pandémiára, jól jelzi, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ költségvetését sikerült betervezni 22 milliárd forinttal. Ez az év végére 241 milliárd forint lett, tehát alig a tizedét sikerült eredetileg betervezni ennek a költségvetési sornak.

(12.50)

A központi költségvetés a koronavírus-járvány elleni védekezés kiadásai mellett jelentős forrásokat biztosított többek között az „Egészséges Budapest” program keretében megvalósuló fejlesztésekre, az egészségügyi intézmények gazdálkodására és a népegészségügyi célú feladatokra, illetve az Országos Mentőszolgálat fejlesztésére, miközben egyáltalán nem csökkentették a kórházi adósságokat, a szakellátások nem működtek megfelelően, amit az is alátámaszt, hogy a most benyújtott egészségügyi törvényben már hozzá is kell nyúlni.

Az LMP a 2021-es költségvetésben ajánlást tett egy országos ifjúsági pszichiátriai intézet létrehozására, amely nem valósult meg. Intézménybővítés történt a gyermekpszichiátrián, de a fiatalabb felnőttek, tinédzserek számára immáron több mint 60 éve nincs lehetőség differenciált intézményi ellátásra. A koronavírus-járvány alatt érthető módon megsokszorozódott a gyermekpszichiátriai esetek száma, hatalmas várólisták alakultak ki, az öngyilkosság a 15-24 évesek korcsoportjában második a vezető halálok között. A szuicid viselkedés rizikóját növelő betegségek közül a leggyakoribbak a gyermek- és serdülőkorban a hangulatzavarok, a viselkedészavar és a károsszer-használat. Különösen fontos a gyermekpszichiátriai betegek korai szűrése, felismerése, terápiája, hiszen a felnőttkori pszichiátriai betegségek közel 70 százaléka gyermekkorban kezdődik el, vagy már akkor is mutat tüneteket. A hatékony gyermekpszichiátriai ellátás a felnőttkori pszichiátriai betegségek kialakulásának legjobb prevenciója lehetne, erre irányuló lépések azonban csupán minimálisan valósultak meg 2021-ben.

A háziorvosok praxisközösségekbe kényszerültek, ettől függően kapták a béremelést. Amivel nem számoltak, az továbbra is az, hogy az orvosok átlagéletkora rendkívül magas, és nem sikerült továbbra sem betölteni a 2021-ben több mint 650 üres praxist.

Az oktatással kapcsolatos kiadások jelentősen meghaladták a tervezetteket, 2290 milliárd forint helyett 2890 milliárd forint ment el erre a célra, ennek ellenére GDP-arányosan csökkent az oktatásra fordított összeg, amely a minimális napi működésre sem elég. A pluszkiadás viszont nem a közoktatásban jelentkezett, a középfokú oktatásra még kevesebb is jutott a tervezettnél, hanem a felsőoktatásban, ahol a 2021-ben még zajló modellváltás, vagyis az egyetemek alapítványokba való kiszervezése és állami vagyonelemekkel való felpumpálása történt meg. Az állami egyetemek magánosítását semmilyen érdemi előkészítés nem előzte meg, nem készült megalapozó számítás arra vonatkozóan, hogy a magánosított, de továbbra is állami donációval működő intézmények valóban stabilan működnek‑e majd. Semmi sem garantálja azt, hogy az egyetemi vagyon megmarad, az abból befolyó összeg valóban az oktatás fejlesztésére fordítódik‑e, és nem abból történik‑e majd a napi finanszírozás. Az államiból magánalapítványokba való átmenet átláthatatlan, nem szakmai, hanem politikai célú folyamat. Elég megnézni az egyetemi kuratóriumok összetételét, ahol kormánypárti politikusok sora kapott kifizetőhelyet.

Az oktatási tevékenységek és a szolgáltatások funkciócsoportokon belül az iskolai előkészítés és az alapfokú oktatás, valamint a középfokú oktatás együttes kiadása az előző évekhez képest 330,7 milliárd forintról 344,8 milliárd forintra növekedett, a forrásnövekedést döntően az egyházi, nemzetiségi, önkormányzati és magánfenntartású köznevelési intézmények feladatainak támogatására szolgáló előirányzatokon jelent meg. A magyar közoktatási rendszer azért van válságban, mert az állam képtelen volt ellátni a közfeladatát; se nem költséghatékony, se nem megfelelően finanszírozott.

A hazai közoktatás nem ad választ a jelen kihívásaira, ahogy nem ad jövőképet sem a közoktatásba belépők részére. A diákok jelentős része azért szenved hátrányt, mert a részükre nem egyformán biztosított a jó minőségű oktatáshoz szükséges feltételrendszer, a pedagógusok hátrányt szenvednek, mert a mindennapi megélhetésük nem biztosított. Az a jó iskola, amely kiegyensúlyozottan, magas szinten mérhető tanulási eredményeket biztosít a tanulói részére, és ahol a tanulók teljesítménye a saját korábbi teljesítményükhöz képest javul. Ez vezet el oda is, hogy csökkentsük a magyar gazdaság krónikus munkaerőhiányát, ami elsősorban azért van, mert akik munkát keresnek megfelelő szaktudás híján, rengetegen csak nagyon primitív munkafolyamatokat képesek ellátni.

A Fidesz-kormány által létrehozott szakképzési rendszer súlyos kulcsproblémákkal néz szembe. A kihívásokat fokozza, hogy a nemzetközi összehasonlítás alapján Magyarországon az európai átlagnál kevesebben vesznek részt szakmai képzésben, ennél is súlyosabb kihívás a szakmai képzésben a 12 százalékos lemorzsolódási arány. A közoktatásból a források kivonása, ami nemcsak az épületek és az eszközök gyorsabb amortizációját vonta maga után az elmúlt 12 évben, hanem a humán erőforrás drasztikus csökkenését is, nem tartható fenn tovább.

A pandémia alatt jelentősen növekedett az SNI-vel küszködő gyermekek száma. Azoknak az intézményeknek, amelyek felvállalták a sajátos nevelési igényű vagy fogyatékossággal élő diákok integrált nevelését, feltétlen extra anyagi támogatásra lett volna szükségük a megfelelő infrastruktúra kialakítása, a hátrány kompenzálását szolgáló fejlesztések, az integrációs programok megvalósítása, illetve a pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok és egyéb szakemberek foglalkoztatása céljából, hogy minőségben tudják ezek az intézmények ellátni a feladataikat. Ezek az intézmények továbbra sem tudták megfelelő színvonalon és mértékben ellátni a feladataikat az anyagi szűkösség és a szakemberhiány miatt.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a zárszámadási törvény a jelen helyzetben tökéletesen mutatja meg, hogy milyen minőségű és milyen irányba mutat a Fidesz gazdaságpolitikája, és ami még szomorúbb, hogy tökéletesen megmutatja, milyen irányba mutat a Fidesz társadalompolitikája. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)