Ander Balázs (Jobbik)

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, hogyha reformokról van szó, akkor kezdhetnék a változtatást például azzal, hogy adaptálnak néhány dolgot Svédországból, a svéd népegészségügyi reformot, és mondjuk, nem a szakmai szervezetek által is túlzó módon központosítónak vélt reformot próbálják itt letuszkolni az ország torkán.

Miről szólt ez a dolog? Társadalmi kohéziót teremtettek. Gazdasági biztonságérzetet növeltek, illetve a munkahelyi stresszt csökkentették. Ha Nacsa képviselőtársam most azt mondaná, hogy ez valami balos utópia, meg valami libernyák huncutság, akkor jelezni szeretném, hogy én ezt az általam nagyon tisztelt Kopp Máriánál olvastam. Úgyhogy önöknek is megfontolásra javasolnám, hogy a svéd modell idevonatkozó részeit vegyék át.

Mert miről is beszélhetünk akkor, amikor társadalmi kohézió nincs Magyarországon, hiszen a nemzet egyes részeit mint valami ellenséges törzseket uszították egymásnak? Gazdasági biztonságérzet? ’19-es statisztikai adatot idéznék: a magyar társadalom 55 százaléka volt arra képes, hogy naponta gyümölcsöt vegyen magának, vagy mondjuk, 45 százalék volt az, amely zöldséget tudott vásárolni, és akkor még nem beszéltünk arról az iszonyatos inflációról, ami ideszakadt a nyakunkba. Hogyan fog ez alakulni? Nyilván romlani fog, és ezáltal a magyar emberek egészségi állapota, vagy éppen a munkahelyi stressz.

Hányszor utasították már el önök azt, hogy mondjuk, a magyar férfiak 40 év ledolgozott munka után, különösen megerőltető fizikai munka után végre nyugdíjba vonulhassanak? Ugyanis a helyzet az, hogy sokan a munkából egyenesen a temetőbe mennek. Elhiszem, Nacsa képviselőtársam, hogy neoliberálisoknak, önöknek ez így nagyon megfelel, csak az a helyzet, hogy a magyar férfiak korai egészségromlása valami iszonyatos (Nacsa Lőrinc: Meg se szavaztátok a „Nők 40”-et!), és ha valamire oda kellene figyelni, akkor többek között ez a probléma is közébük tartozna. (Nacsa Lőrinc: Nem szavaztátok meg a „Nők 40”-et!) Köszönöm.