Grexa Liliána

GREXA LILIÁNA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr. Шановний пане Голово! Шановний пане Голово! Шановні депутати, представники національних меншин! Шановнi Гоcтi! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők és Nemzetiségi Szószólók! Tisztelt Vendégek!

Mielőtt elkezdeném „A Holodomor emlékezete” című felszólalásomat, szeretnék megemlékezni arról, hogy ma kilenc éve robbant ki Ukrajnában a méltóság forradalma, amikor is az ukrán nép ‑ nem először ‑ kiállt az országa európai jövőjéért, és azóta is nagy árat fizet mindezért, de nem adja föl. Köszöntöm Balogh István urat, Ukrajna magyarországi ideiglenes ügyvivőjét és rajta keresztül az ukrán népet a méltóság és szabadság napja alkalmából.

Világszerte november utolsó szombatján emlékeznek meg a szovjet hatalom által hidegvérrel végrehajtott népirtás, a nagy ukrajnai éhínség, a holodomor ártatlan áldozatairól az ukránok, egy gyertyát gyújtva az otthonuk ablakában. A XX. század során az ukrán nép három éhínséget is elszenvedett. Ezek közül a legnagyobb áldozattal az 1932-33-as holodomor járt, melynek során több millióan éhhalált haltak, ugyanis a szovjetek először a gabonát, majd a teljes élelmiszerkészletet rekvirálták az ukrán lakosságtól.

Az éhezés miatt az emberek teste felpuffadt, a bőrük kirepedezett, és vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan dolgokkal próbálták az éhségüket csillapítani, vagy éhen haltak. A moszkvai vezetés próbálta titkolni embertelen tetteit, és utasításba adta, hogy az éhség miatt elhunyt személyek halálát ne vezessék be az anyakönyvekbe.

A Szovjetunió felbomlását követően nyilvánossá és egyértelművé vált az ukránok ellen elkövetett genocídium ténye, és a magyar Országgyűlés is például, mondhatni az elsők között, 2003 novemberében, a képviselők egyhangú igen szavazatával határozatot is hozott a nagy ukrajnai éhínség áldozataira emlékezve, elítélve a népirtást és kifejezve a magyar nép szolidaritását és együttérzését a holodomor áldozatai hozzártartozóinak, leszármazottainak irányába.

Mivel a magyarországi ukrán nemzetiség tagjai között is sok érintett van a holodomor kapcsán, ezért most 19 évvel, szinte napra pontosan 19 évvel eme határozat megszületését követően hálásan szeretném megköszönni mindenkinek, aki 2003-ban igennel szavazott erre a határozatra. Megtisztelőnek tartom, hogy közülük ma 56-an jelen vannak az Országházban, és személyesen is hallhatják a köszönetemet. Hálás szívvel köszönöm. Щиро дякую.

És külön szeretném kiemelni Hartyányi Jaroszlava asszonyt, aki 2003-ban az Országos Ukrán Önkormányzat elnökeként, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes urat, valamint Hargitai János és Szászfalvi László képviselő urakat, akik sokat tettek annak érde-kében, hogy előkészítsék a magyar Országgyűlés képviselőinek egyhangú, bátor és szolidáris határozatát.

Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószólók! 1932 óta ugyan eltelt 90 év, de mintha valaki visszatekerte volna az idő kerekét. Hiszen azt látjuk, hogy Oroszország orvul megtámadta Ukrajnát, ukrán gabonaföldeket és raktárakat gyújtottak fel, sőt Oroszország a fekete-tengeri kikötők lezárásával akadályozta az ukrán gabonaexportot, veszélybe sodorva ezáltal a világ gabonaellátásának biztosítását.

Hölgyeim és Uraim! Az ukrán nép idén sajnos nemcsak a holodomor emléknapja alkalmából gyújt gyertyát, hanem most már szinte mindennap, ugyanis Oroszország az energetikai rendszereket is támadja Ukrajnában. Ezért sokszor nincs áram, és gyertyával kénytelenek világítani az ukránok azért, hogy a kórházakban el tudják végezni az életmentő műtéteket, vagy az édesanyák el tudják készíteni a gyermeküknek a vacsorát, jó esetben az otthonukban, rosszabb esetben az óvóhelyen, ahova menekülnek az orosz bombák, rakéták elől.

Az ukrán nép idén nemcsak az éhínségben elhunyt őseik emlékére gyújt gyertyát, hanem az Ukrajnát megtámadó agresszor elleni harc során elesett, valamint a civil célpontok elleni orosz rakétatámadások áldozatául esett fiaik, lányaik koporsója mellett is, nap mint nap. De harcolnak tovább rendületlenül a függetlenségükért. Ugyanolyan elszántan teszik mindezt, ahogy ezt megtette már sokszor a magyar nép is reménytelennek tűnő helyzetekben, akár súlyos áldozatok árán is, még akkor is, amikor az egész világ hallgatott, és csak Budapesten merték hangosan azt kiáltani: „Ruszkik, haza!”

Hölgyeim és Uraim! Az ukrán nép most pont ezt kiáltja. Éppen ezért tudom, hiszem, hogy Magyarország, a magyar nép továbbra is szolidaritást vállal az ukrán néppel. Megértjük, segítjük és támogatjuk őket ebben a nehéz helyzetben, amikor a fiaik és lányaik életüket adják a hazáért és a függetlenségért, több millióan pedig rákényszerültek arra, hogy elhagyják otthonukat, szülőföldjüket.

És mindeközben bízom benne, hogy az imáink is meghallgatásra találnak. Azt kívánom, hogy Isten áldjon meg minden segítő szándékú magyart, és Isten óvja Ukrajnát, Magyarországot és Európát is ezekben a vészterhes időkben! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)