Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra minden nap képviselőként arról szól, hogy mit tudok hazavinni a józsefvárosiaknak és a ferencvárosiaknak, és be kell valljam, eddig ebből a Házból maximum egy kiló sorosozásra, öt kiló gyurcsányozásra meg egy csipetnyi összeesküvés-elméletre futotta. Szerintem ennél az önök választói is többet várnak.

Ma szavazni fogunk ebben a Házban a miniszterelnökről. A helyzet viszont az, hogy sejtésem szerint nem fogunk hallani semmit arról, hogy mit kezdünk a lakhatási válsággal, mit kezdünk a megélhetési válság csirke far-háton túli világával, mit kezdünk az élelmiszerválsággal.

Április 3-án egy budapesti kerületben nyertem, egy olyan helyen, ahol egyszerre vannak divatos kávézók, tisztességes kiskocsmák és végtelen szegénység. Igen, én is látom az szja-csökkentést, -visszatérítést, látom a béremelést, látom az év közbeni nyugdíjemelést, csakhogy a történet másik végén látom a négyezer kisnyugdíjast, aki a választókerületemben kevesebb mint 100 ezer forintból él, találkozom a dolgozókkal, akiknek elértéktelenedik a fizetésük, megállít majd mindennap egy ember, aki azt kérdezi, tudok‑e lakást szerezni.

Kormánypárti Képviselőtársaim! Míg önök a diadalmenetüket ülik ma, addig Magyarországon lakhatási válság van, megélhetési válság van, és lassan beüt az élelmiszerválság is. Én ma azt szeretném hallani, hogy hogyan oldják meg az élelmiszerválságot, hogyan számolják föl az oligarchák nagybirtokrendszerét, hogyan egyeznek meg az EU-val egy normális magyar mezőgazdaságért, hogyan hoznak létre kisbirtokrendszert, hogyan szervezik azt közösségbe, és hogyan biztosítják a klímakatasztrófában ennek a rendszernek a fenntartását, mert ez lenne a dolguk.

Én ma azt szeretném hallani, hogyan épül évente húszezer bérlakás Magyarországon, hogyan törik le a piaci szereplők káros hatásait az albérleti és ingatlanárakban, hogyan indul el a panel- és gangosház-felújítási program és a megújulókra koncentráló fejlesztések, amelyek csökkentik az ország energiafüggőségét, hogyan alakítják át úgy a rezsicsökkentést, hogy a kisfogyasztók ne kerüljenek csődhelyzetbe, de mi közösen az adóforintjainkból ne rezsicsökkentsük már a miniszterelnök úr családjának hatvanpusztai villáját ‑ mert ez lenne a dolguk.

Én ma azt szeretném hallani, hogyan tud a magyar gazdaság átalakulni úgy, hogy ne minden pillanatban a centrumtól, a német gazdaságtól függjön. Mit gondolunk egyáltalán arról, hogy a válságok sorában hogyan lehet önálló, erős, nem az államtól és annak juttatásaitól függő magyar gazdaságot létrehozni a hosszú távon életképtelen oligarchavilágon túl?

(11.20)

Hogyan kívánják támogatni az alulról induló közösségi, szövetkezeti formákat, a szolgáltató szektortól a mezőgazdaságon át az iparig? ‑ mert ez lenne a dolguk.

Az önök gazdaságpolitikája a régiónál alacsonyabb fizetésekre, a dolgozók jogainak megvágására és a nemzetközi tőkének juttatott pénzinjekcióra épül. A kapitalizmus és a klímakatasztrófa válságai, a migráció válsága, a világjárvány, a háború, a csiphiány, a különböző ellátási láncok szétesése követik egymást, és egyre gyorsabban követik majd egymást. Ebben a helyzetben az önök politikája folytán majd egyre több pénzt kell kifizetniük a nagytőkének, egyre visszább kell vágniuk a dolgozók jogait, és egyre alacsonyabban kell tartaniuk majd a régió többi országához képest a fizetéseket.

A nagy cégek effektív társaságiadó-fizetése itthon már közelebb van a nullához, mint az egyszerű emberek által fizetett személyi jövedelemadóhoz, és sokszorosát adják évente a nagy cégek támogatására, mint a 2010 előtti kormányok. Ez hosszú távon bukás az országnak, még ha hihetetlen hatalmukkal újra is tudják termelni saját politikai győzelmüket.

Januárban több mint 200 ezer polgártársunk írta alá, hogy népszavazást akar két kérdésben, a Diákváros és az álláskeresési járadék, a lakhatási válság és a bajbajutottak állami támogatásának kérdésében, a létbiztonság kérdésében. Ezekben a kérdésekben nekünk itt az ellenzéki oldalon van többségünk.

Egy ilyen hármas válságban, a megélhetési, lakhatási és élelmiszerválságban azt kérem önöktől, mozduljanak el a nagytőke támogatásának, a magyar munkaerő kiárusításának irányából egy olyan gazdaságpolitika felé, ahol a gazdaság szerkezete válságálló, és megoldást is tud adni a válságból fakadó kérdésekre.

Arra kérem önöket, ne trükközzenek. Vagy szavazzák meg a törvény- és határozati javaslatainkat, támogassák a Diákváros megépülését és a bajbajutottak megsegítését, oldják meg a népszavazás két kérdését, és spórolják meg annak a költségét, vagy írják ki ezt a két népszavazást, és szálljanak be a kampányba, a sorosozás, gyurcsányozás, propaganda helyett védjék meg a gazdaságpolitikájukat, és győzzenek meg engem is arról, hogy ez a politika képes megvédeni az országot.

Remélem, a mai nap végén tudok majd én is hazavinni konkrét ígéreteket, érveket, bármit Józsefvárosba és Ferencvárosba, ami egy ilyen válsághelyzetben reményt ad az embereknek. Köszönöm, hogy meghallgattak, és várom válaszukat, amely túlmutat a Soros-Gyurcsány-kommunista semmitmondáson. (Taps a Párbeszéd soraiban.)