Ungár Péter (LMP)

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ma fog miniszterelnököt választani az Országgyűlés. Ilyenkor általában az a szokás, hogy különböző ellenzéki politikusok beszélnek a „világok harcáról”, az abban betöltött szerepükről, a viszonyukról a világhoz. Én mégsem szeretnék így tenni, mert azt gondolom, hogy a negyedik kétharmad után az a szerénység illet minket, hogy az ilyen nagy megfejtésektől tartózkodjunk. (Derültség.)

Ezért szeretnék egy kicsit egyszerűbb kérdésről beszélni, ami azt gondolom, hogy viszont mindenki számára fontos, hiszen kapcsolódik az Országgyűlés klasszikus feladatához, ami az, hogy megpróbáljuk leírni azokat a problémákat, amelyek Magyarországon vannak, és közösen megoldást találni ezen problémákra.

Az elmúlt hetekben Debrecenben, Nyíregyházán, Kaposváron, Veszprémben és Miskolcon voltam állami idősotthonban. Ezeken a helyeken mindenhol azt mondták az ott dolgozók, hogy azt a béremelést, amit tavaly a kampányidőszakban adott a kormány, az infláció teljes egészében elvitte. Ez véleményem szerint egy tényállítás, mint ahogy egy tényállítás szinte az összes magyar közalkalmazottra tekintve, hogy elvitte az infláció azokat a kampányszerű béremeléseket, amelyeket önök az utolsó évben adtak. Magyarul, roszszabbul keresnek, kevesebbet tudnak vásárolni a tűzoltók, rendőrök, pedagógusok, szociális szektorban dolgozók vagy egészségügyi szakdolgozók, mint tudtak egy éve.

A helyzet az, hogy az infláció egyértelműen nem Orbán Viktor hibája, hiszen egy világjelenség. Mégis, amiről beszélhetünk, az az, hogy próbálnak‑e megoldást találni arra, hogy nagyon sok magyar munkavállaló nem tud már eleget vásárolni azért, mert egyszerűen csökkent a fizetőképes keresete az elmúlt időszakban. Eddig is az volt a helyzet, hogy az állami szektorban dolgozók kerestek talán a legrosszabbul Magyarországon, és ez az önök politikájának a következménye, hiszen emlékezzünk vissza, hogy újra miniszter lesz az a Lázár János, aki 2014-ben, 2015-ben többször elmondta, hogy 300 ezerrel csökkenteni kell a közszolgáltatásban dolgozók számát, és aki elmondta azt, hogy az államnak spórolnia alapvetően a közszolgáltatásban dolgozókon kell.

Az egy politikai értékválasztás következménye, hogy ma Magyarországon egy betanított kereskedelmi munkás kettő és félszer annyit keres, mint egy kezdő pedagógus. Ez egy politikai értékválasztás kérdése, és itt nem az a probléma, hogy a kereskedelemben dolgozó mennyit keres, hanem az a probléma, hogy önök nem akarják valóban a közszolgáltatásokban dolgozók, a közalkalmazottak bérét fejleszteni.

Az inflációnak vannak olyan pozitív hatásai is, hogy nő az állam bevétele. Ez az állami bevétel, ami növekszik ‑ miután önök elmondják mindig, hogy milyen jó állapotban van a költségvetés, és milyen jó gazdasági növekedési helyzet van ‑, megengedné azt, hogy legalább inflációkövetővé tegyék a közalkalmazotti béreket, ahogy az elvileg a nyugdíjaknál is fönnáll mint lehetőség. Ha inflációkövetőek lennének a közalkalmazotti bérek, legalább az nem fordulhatna elő, hogy egy idősotthonban dolgozó, egy pedagógus vagy egy tűzoltó kevesebb dolgot tud vásárolni, effektíve rosszabbul keres, mint egy évvel ezelőtt.

Azok az emberek, az a 850 ezer magyar ember, aki a közalkalmazotti státusz szerint kapja a fizetését, ők azok, akik miatt Magyarország mindennap működni tud, akik tanítják a gyermekeket, megvédenek minket, akik gondoskodnak a legelesettebbekről. Az, hogy nekik ilyen a bérhelyzetük, azért van, mert önöknek az elmúlt tizenkét évben sok minden más fontosabb prioritás volt, mint a közalkalmazotti bérek fejlesztése. A helyzet az, hogy volt egy időszak, amikor nagyon sok ígéret elhangzott egy magyar országgyűlési kampányban, ahol megfogalmazódott a 13. havi bér a közalkalmazottaknál. Jelenleg éppen a 12. havi bér veszett el a 10 százalékos inflációval.

Összességében tehát arra szeretném kérni ‑ gondolom, államtitkár úr válaszol majd ‑, hogy ne mondja el, nominálisan mennyivel keresnek többet, ne mondja el, hogy hány százalékkal emeltek bért, hiszen a vásárlóértékben, amit valójában ez a dolgozónál jelent, nem ez számít. Hogy fordulhatott elő az, hogy egy idősgondozó kevesebb dolgot tud vásárolni most, mint egy éve? Erre válaszoljon, kérem, illetve arra, hogy a közalkalmazotti béreket inflációkövetővé fogják‑e tenni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)