Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A közös agrárpolitikáról és a nemzeti költségvetésből biztosított agrártámogatások eljárási rendjéről szóló törvényjavaslat nem más, mint a támogatási jogviszonyban érintettek jogait és kötelezettségeit egységesen, önálló különös eljárási rendszerben szabályozó törvény. Ez az általános indoklás első mondata. Ezt le is fektetik az általános indoklásban. Aki viszont nyomon követi a mezőgazdasági támogatási rendszert, az pontosan látja, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nagy változást nem fog hozni az eddigi szabályozási rendszerhez képest.

Az új szabályozás egyik legfontosabb jellemzője ‑ erről már volt szó, Dankó képviselőtársam is említette ‑ a két pénzügyi alapra, vagyis az EMGA és az EMVA alapokra vonatkozó tagállami szintű stratégiai tervek bevezetése, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a KAP rendelkezéseit a hazai mezőgazdasági termelői szerkezet szükségleteihez igazítsák. Erről is volt szó. A Demokratikus Koalíció képviselőcsoportja is reméli, hogy az új szabályozással az intézményi struktúrában meglévő párhuzamosságok eltűnnek, az eljárások esetében pedig az eljárások jelentősen egyszerűsödnek.

A mai magyar támogatási valóság ugyanakkor jelenleg egy olyan hibrid támogatási rendszer, ami sem a gazdáknak, sem a támogatást elbírálóknak nem jó. Miközben a digitalizációt olyan sokszor elmondják a támogatási rendszer kapcsán, ma a beruházási támogatási pályázatok esetében ez nagyon sokszor annyit takar, hogy a papíralapú dokumentumokat be kell szkennelni és azt be kell küldeni, ellenőrzések alkalmával pedig a benyújtott dokumentumokat ismét elő kell venni, azt lepecsételik, és ha csak digitálisan van meg a dokumentum, akkor le is fényképezik. Ez a XXI. századi magyar támogatási rendszer jelenleg.

Arról nem is szólva, hogy miniszter úr az első vita kapcsán azt mondta, hogy a magyar támogatási rendszer a legkisebbeket preferálja leginkább. Az agráriumban élők azonban úgy látják, hogy ezek a rendszerek sokszor a Fidesz választási fegyverei. Megfigyelhető, hogy minden egyes választási időszakra jut támogatóiokirat-kiadási vagy pályázati dömping. A kormányzat legtöbbször az Európai Unió által finanszírozott támogatási rendszert a saját hatalma megerősítésére vagy a vidéki tömegek és a gazdák kézbentartására használja fel. Ezért kell az, hogy a KAP az összes magyar gazda érdekeit szolgálja, és az valóban a gazdákhoz kerüljön, ne pedig máshová.

Az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban lennének kérdéseim miniszter úrhoz. A 4. § azt tartalmazza, hogy jelen pillanatban a vidékfejlesztési program támogatási jogcím esetében nincsen kellően kihasználva az informatika által adott lehetőségek tárháza, ezenfelül pedig nem segíti a támogatási kérelmek beadását az sem, hogy sok esetben a benyújtási időszak utolsó napján a kifizető ügynökség elektronikus felületén kisebb-nagyobb karbantartásokat végeznek, amelyek az utolsó percben elkészült pályázatok benyújtását sokszor akadályozzák. A kérdésem az, hogy akarják‑e, és ha igen, akkor hogyan és milyen módon egyszerűsíteni a pályázati és az elszámolási rendszert.

A 6. § rendelkezik arról, hogy a támogató megteremti és biztosítja a szabálytalanságok elleni hatékony fellépéshez szükséges feltételeket. Hát, úgy látszik, hogy ez nagyon jól sikerült, mert több mint hihetetlen, hogy a vidékfejlesztési program keretében ilyen alacsony számú a szabálytalansággal érintett projektek száma. Kérdezem miniszter urat, hogy tudta elérni a kormányzat azt, hogy a mezőgazdasági beruházások esetében szinte nulla a szabálytalansággal érintett pályázat.

A 15. § rendelkezik arról, hogy a kedvezményezettek mely adata minősül közérdekből nyilvános adatnak. Ezt azért hozom fel, mert ennek kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a támogatottprojekt-kereső felület jellemzi leginkább a mostani magyar agrárdigitalizációt.

(12.40)

A nyilvános adatok exportját csak az SSO-felületen belépett felhasználók tudják használni, ők is csak háromszáz soronként tudják lementeni az adatokat, ráadásul öt perc próbálkozás után sokszor nem lehet elérni a felületet, mert a rendszer mindig a főoldalra dobja vissza a felhasználót. Tudjuk, hogy a digitalizáció lényege az, hogy minden adat megtalálható a világhálón. A magyar digitalizációnak azonban van egy olyan furcsa sajátossága ‑ ennek a rendszernek a kapcsán is ‑, hogy ömlesztve találhatók meg ezek az adatok, olyan formátumban, ami további igényt kíván a felhasználótól, hogy ezeket ki tudja keresni, rendszerezni tudja, utána tudjon nézni. Tehát kérdezném miniszter urat, hogy mikor teszik felhasználói szempontból is egyszerűbb felületté a támogatottprojekt-keresőt.

A 17. §-ban rendelkeznek arról, hogy az adatkezelő részére ellenőrzés és azonosítási célból milyen adatokat kell átadni a különböző nyilvántartásokból. Kérdezném miniszter urat, hogy ezeket az adatokat papíralapon vagy elektronikusan kéri‑e majd az adatkezelő.

Térjünk át a 26. §-ra, ez rendelkezik arról, hogy milyen módon keletkezik és szűnik meg az agrártámogatási jogviszony. Az EMVA-támogatásból finanszírozott vidékfejlesztési program ‑ sok esetben ezt már elmondtam ‑ nem volt más a kormánynak, mint külföldi pénzből finanszírozott választási kampány, a jelenlegi támogatási rendszer ugyanis alkalmatlan arra, hogy hatékonyan betöltse a pénzosztási feladatát. Amennyiben van egy jó pályázatíró, akkor olyan pontszámú pályázatot ír, ami bizonyosan nyer, függetlenül a vállalkozás hátterétől, tőkeerejétől és a lehetőségeitől. Sokan és sokféleképpen elmondták már a magyar gazdák közül is, hogy a miniszterek, államtitkárok és kormánypárti képviselők pályázati kijáróként is tevékenykednek a körzetükben. Kérdezem ezért, hogy felül fogják‑e vizsgálni a pályáztatási rendszert.

A 34. § az ellenőrzésről, kedvezményezettek ellenőrzésének lehetőségéről ír. Itt hadd idézzem nagyon röviden Lázár Jánost, aki még agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszterként egy írásbeli kérdésre a következőket mondta: „Amikor a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal viselt dolgait hozom szóba, nem teszek mást, csak tolmácsolom azokat az üzeneteket, amiket a választópolgárok vagy pályázók megfogalmaznak irányomban. Megjegyzem, ha követi a megszólalásaimat, világosan látszik, hogy nem csak egy hivatallal kapcsolatban vagyok kritikus, továbbra is ragaszkodom ahhoz a meggyőződésemhez, hogy rossz intézményi kultúra az, ha egy állami szerv, jelen esetben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a pályázót vagy a választópolgárt eleve bűnözőnek és csalónak tekinti.”

Ugye, ezt az ellenőrzések kapcsán írta Lázár János. Csakhogy egy támogatásokat kiosztó hivatalnak minden esetben a pénzügyi érdekeket kell védenie, mi úgy gondoljuk, mert az OLAF, az Európai Unió költségvetési ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenysége két alapelvre épül: egyfelől az uniós költségvetés megfelelő felhasználásának a biztosítására, másfelől az Unió pénzügyi érdekeinek a védelmére és a csalás elleni küzdelemre. Tehát ennek alapján akkor az OLAF is bűnözőnek tekintheti a pályázókat, ha továbbvisszük ezt a logikai láncot. Mi inkább azt javasoljuk, hogy az ellenőrök tevékenységét segítsék, és ne akadályozzák, főleg ne ilyen kormányzati megszólalásokkal.

A 35. § a jogorvoslati kérelem benyújtási lehetőségeiről ír. A tapasztalat az, hogy a jogorvoslati kérelmek benyújtása során egyetlen kedvezményezett sem számíthat rövid elbírálási határidőre, ezeknek a kérelmeknek az elbírálási ideje sok esetben túlesik a tűréshatáron. Kérdezem tisztelt miniszter urat, hogyan kívánják lecsökkenteni a jogorvoslati eljárások idejét.

A 61. § ‑ és ez az utolsó ‑ azt rögzíti, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv képzettségi nyilvántartást vezet. Kérdezném miniszter urat, hogy milyen gyakorlati haszna van ennek a képzettségi nyilvántartásnak. Várom megtisztelő válaszait. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)