Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen, egy olyan salátatörvény van előttünk, amely 14 törvényt módosít. Ezt csak azért mondtam el, mert mindenki elmondta, mondom, én se maradjak ki a sorból.

De mégis engedjék meg, hogy ebből a 14-ből én a lakástörvénnyel kezdjek! Úgy is kezdhetném ezt a felszólalásomat, hogy ki és mikor telefonált önöknek, Bayer Zsolt, vagy Rákay Philip, hogy lassan jut hozzá az egyébként már önökkel kialkudott budai vári lakásához. Mert ugye, mit is mond a lakástörvény módosítása? Azt mondja, hogy amennyiben az önkormányzat nem küldi időben az értékbecslőt, akkor majd a helyileg illetékes kormányhivatal kiküldi hat hónap után. Na most a probléma ott van, hogy tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, érdemes beszélnünk erről a módosításról.

Higgyék el nekem, hogy minden lakó, aki érintett ebben a lakásvásárlásban, rendkívüli módon várja ezt az értékbecslést, de azt is látni kell, hogy az a törvény, amely alapján a vételi jog keletkezett, egy átgondolatlan és nem kellően kidolgozott törvény volt. Emlékezzenek vissza, ez a törvény kimondta, hogy minden olyan épületet társasházzá kell nyilváníttatni, ahol önkormányzati lakás van. Csak szeretném mondani, hogy gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az I. kerületben… ‑ ezeknek a lakásoknak a túlnyomó többsége, nem száz százaléka, de túlnyomó többsége az I. kerületben van, tehát az I. kerületben 110 házat kell társasházzá nyilváníttatni. Mindannyian ismerjük a földhivatali eljárások nehézkességét, ez még nem zárult le.

Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, hogyha a kormányhivatal szeretne egy értékbecslést elvégeztetni, nem tud, méghozzá azért nem tud, mert az értékbecslő nem fog tudni értéket becsülni, hiszen nem történt meg végérvényesen, jogerősen a társasházzá való átalakulás. Úgyhogy én azt szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy ennek a módosításnak itt és most nem biztos, hogy van értelme olyan szempontból, hogy ez bármilyen módon is gyorsítaná a lakók lakáshoz jutását.

De ha már erről beszélünk, azt gondolom, érdemes megnézni, hogy miért is tartunk itt. Ez a törvény már régen el lett fogadva, de mégiscsak azt gondolom, mindenkinek szükséges, hogy tudja, hogy a Miniszterelnökség, illetve a műemlékvédelmi hatóság 2022. március 30-án küldte el azoknak a lakásoknak a listáját az önkormányzat számára, mert az önkormányzat ilyen típusú nyilvántartással nem rendelkezett, amelyekre vonatkozik a lakástörvény utolsó, viszonylag jelentős módosítása. Ez azt jelenti, hogy 2022 áprilisában tudott elkezdődni gyakorlatilag az egész folyamat. Azt gondolom, hogy ha figyelik a híreket, akkor ennek ellenére most ott tartunk, hogy gyakorlatilag az első értékesítések már meg is történtek, de értelemszerűen a műemlékvédelmi hatóság késedelme miatt az egész folyamat csúszott.

Én azt gondolom, hogy ha már viszont hozzányúlunk ehhez a törvényhez, akkor érdemes lett volna az eredeti jogalkotói szándékot figyelembe venni. Emlékezzünk vissza, az indoklásban fehéren-feketén le volt írva, hogy az a cél, hogy azokat a Várban élő honfitársainkat, akik vesztesei voltak a ’95-ös, sok tíz évvel ezelőtti bérlakás-értékesítésnek, őket rehabilitáljuk. Ehhez képest, azt gondolom, azt kellett volna ebben a törvényben önöknek javasolniuk, hogy közelítsük a feltételeket a ’95-ösökhöz ehhez képest azok számára, akik már akkor is bérlői voltak az önkormányzatnak, és ezen belül is azok számára, akik a mai napig benne élnek a bérelt lakásukban. Értelemszerűen így kimarad Bayer Zsolt vagy Rákay Philip, de mégis azt gondolom, hogy ha végiggondoljuk, elsősorban nekünk nem a haverok számára van itt felelősségünk, hanem a kerületben vagy az országban élő állampolgárokkal szemben. De azt gondolom, pontosan ugyanezen elv alapján mondhatták volna azt is a módosító javaslatukban, hogy az így megszerzett vagyon… ‑ az előbb felsorolt körnek, tehát akik már ’95-ben is bérlők voltak, és benne élnek a bérleményükben, mondjuk, illetékmentességet biztosítanak, ahogy ’95-ben is illetékmentességet élveztek az akkor tulajdonhoz jutók.

(14.00)

De hát értelemszerűen itt nem áll meg a történet, mert hát ez a törvény sok más ‑ egyébként elvétve akad benne támogatható rész is, de engedjék meg, hogy ellenzéki képviselőként mégse ezeket emeljem ki, hanem én is a postai szolgáltatásokról beszéljek pár mondatot, mert érdemes azt végiggondolni, hogy hosszú éveken keresztül gyakorlatilag a posta igazgatója Magyarország egyik legjobban fizetett köztisztviselője volt, és hogy a jól megfizetett köztisztviselők sora mit is tett a postával. Gyakorlatilag minimálisan sem tudta felvenni vagy megalapozni a posta versenyképességét, és ma ott tartunk ‑ megérkezett a XXI. század a postára is ‑, hogy az elsőbbségi levélküldemények esetében nem másnap, hanem harmadnap kell csak az elsőbbségi küldeményeket kézbesíteni.

(A jegyzői székben Z. Kárpát Dánielt Dócs Dávid váltja fel.)

Hát, kérem szépen, hát tényleg, a következő lépés az tud lenni, hogy a MÁV-nál visszavezetik a gőzmozdonyokat. Döbbenetes azt látni, hogy az, hogy önök mennyire alkalmatlan embereket ültettek a posta vezetésébe, és hogy ez a posta működését milyen irányba tolta el, az most milyen következményeket eredményez, és egyébként a bezárásokon túl ‑ mert erről a kollégáim hosszan beszéltek ‑ ma ott tartunk, hogy gyakorlatilag egy elsőbbségi küldeménynek a kézbesítéséhez három nap kell. Ez döbbenetes.

Azt gondolom, hogy érdemes még két mondatot mondani az otthonteremtési feladatoknak a karitatív szervezetek általi átvállalásáról is. Én azt gondolom, hogy ez a rendelet a már elhangzottakon túlmenően azzal a veszéllyel is jár, hogy gyakorlatilag ki van szervezve alapítványokba, gyakorlatilag ezzel megkerülve az erdőtörvényt, a földtörvényt, és gyakorlatilag a nemzeti kincseink kerülnek ellenőrizhetetlen módon magántulajdonba. Én csak emlékeztetnék mindenkit a Magyar Nemzeti Bank alapítványaiban tapasztaltakra, mert gyakorlatilag az történik, hogy abban a pillanatban ‑ hogy Kósa Lajost idézzem ‑ a közpénz vagy közvagyon elveszíti a közpénz- vagy közvagyonjellegét, mert ugye, bekerült az alapítványba, emlékezzünk vissza, az alapítványi pénz az alapítványi pénz, abban a pillanatban minden lehetőségünk megszűnik arra, hogy ellenőrizni tudjuk, hogy a nemzeti kincseink kapcsán betartanak‑e egyébként hatályos környezetvédelmi előírásokat, hogy gyakorlatilag hogyan gazdálkodnak ezzel a közvagyonnal.

Én azt gondolom, hogy van Magyarországon olyan jogtechnika, amely alkalmas lett volna a cél megvalósítására, de ez biztos, hogy nem a tulajdonba adás, mert egyrészt ezzel igenis csökken az állami tulajdon, ezzel igenis csökken az állami vagyon, és én azt gondolom, hogy csak akarni kellene ‑ hogy az előttem szólókat ne ismételjem ‑, hogy ezek a vagyoni értékek, ezek a nemzeti értékek a köz tulajdonában maradjanak. És a vagyonkezelésben, azt gondolom, átlátható módon meg lehetett volna valósítani, hogy ezek a vagyonelemek ‑ például, ugye, a tábor, amiről sokat vitatkozunk ‑ azokat az egyébként nemes célokat szolgálják, amelyekről sokan beszéltek.

Én azt gondolom, hogy érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon mi lehetett a valódi ‑ a valódi! ‑ oka annak, hogy ez a törvényjavaslat itt megszületett, mert legyünk őszinték, önmagában a technikai módosításokon túl inkább felháborító részeket találtunk benne. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.