Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az a legnagyobb problémánk ma Magyarországon, hogy tönkremenni látszik a társadalom két vagy talán a két legfontosabb tartó lába, ugye, az oktatási rendszer és a szociális rendszer, és én tudom, hogy ebben véleménykülönbség van kormánypárti és ellenzéki képviselők között, de mégis engedjék meg, hogy én pár mondatban bemutassam az indokokat, amelyek alapján erre a következtetésre jutottam!

Pontosan tudjuk azt, hogy milyen tiltakozáshullám van a pedagógusok béremelése, a NAT megreformálása és a jogegyenlőség biztosítása kapcsán a pedagógusokkal összefüggésben, és én azt gondolom, hogy egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy ezek a követelések valósak és teljesen függetlenek pártpolitikától. Ezt a függetlenséget, azt gondolom, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy tegnap egyházi iskolák szerveztek egy figyelemfelhívó pedagógusballagást, ahol 34 egyházi iskola több száz pedagógusa követelte a pedagógusok azonnali bérrendezését, a NAT reformját és a szabad tankönyvválasztást.

Azt gondolom, hogy egyértelműen ki kell mondani, hogy ‑ ahogy ez tegnap elhangzott ezen a pedagógusballagáson is ‑ a magyar hazát nem elsősorban a kard, hanem a kultúra teheti naggyá, ez Klebelsberg Kunótól származó idézet. Azt gondolom, hogy ez azért aktuális ebben a Házban, mert önök ebben az évben a fegyveres testületeknél kétszer is megvalósítottak béremelést, és félreértés ne essék, szerintem ez rendben van, csak azt gondolom, hogy ha erre volt pénz, akkor kell hogy legyen, és én pontosan tudom is, hogy van a költségvetésben annyi forrás, hogy rendezni lehessen a pedagógusbéreket.

Azt gondolom, hogy a számok önmagukért beszélnek. 2016 óta a pedagógusok bére 40 százalékot veszített az értékéből, és nekem meggyőződésem az, hogy a pedagógusok megbecsülése nemcsak a szavak szintjén kell hogy megtörténjen, hanem a fizetésükben is látszódnia kell.

De azt gondolom, hogy a szociális rendszerről is kell néhány szót ejteni ugyanakkor, mert ez a két dolog összefügg végső soron, ahol, ugye, önök a szociális törvény módosításakor azt mondták, hogy az egyén a szociális helyzetéért elsősorban önmaga felelős, majd másodsorban a hozzátartozók a felelősek, harmadsorban a civil szervezetek, aztán az önkormányzatok, és csak az utolsó a sorban az állam szerepvállalása. Miért is baj ez? Engedjék meg, hogy ezt néhány példán keresztül bemutassam!

Egy 1600 fogyatékkal élő ellátását végző mozgássérült-egyesület Somogy megyében abba a helyzetbe került, hogy a rezsiszámlájuk a hatszorosára emelkedett, ennek az eredménye az, hogy ma ennek az 1600 embernek az ellátása veszélybe került, mert önök egy szociális ellátó intézménynek már nem kívánnak támogatást nyújtani a rezsiszámlák kifizetéséhez. Ugye, emlékszünk az előző felsorolásra, kihez forduljon ez a civil szervezet? Azt gondolom, hogy egyértelműen lehet látni, hogy itt nem fordulhatnak máshoz életszerű okokból, mint a kormányhoz, a kormány pedig ‑ és szerintem ez a legfelháborítóbb az egészben ‑ még csak válaszolni sem hajlandó az ő kéréseikre. De a tegnapi napon is beszéltem a IX. kerületben, a XIII. kerületben vagy a VIII. kerületben található önkormányzati bérlakásokról, ahol szociálisan rászorulók élnek, akiknek 10-ről 80 ezer forintra emelkedik a rezsijük.

Pontosan tudjuk, hogy nagyjából elmondható, hogy a szociálisan rászorultaknak a legtöbb esetben a hozzátartozóik is rászorulók, de legalábbis nagyon ritka, amikor milliomos nagybácsi van egy rászoruló ember mögött. Itt megint felmerül a kérdés, hogy a rokonokhoz nem tud fordulni, az önkormányzathoz nem tud fordulni ‑ kinek a feladata, hogy segítsen egy önhibáján kívül rossz helyzetbe került családon? Megint csak azt mondom, hogy ez az állam feladata. Én nagyon kérem önöket (Az elnök csenget.), hogy teljesítsék a feladatukat, és segítsenek azoknak a szociálisan rászoruló embereknek, akik erre rászorulnak. Köszönöm szépen. (Taps a DK, a Párbeszéd és az LMP soraiban.)

(9.10)