Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Furcsa az, amikor DK-s ihletet kap az ember, de hát Sebián-Petrovszki László felszólalása megindított bennem pár gondolatot, amivel szeretnék reagálni, főleg azért, mert egyfajta alternatív valóságot festett fel az általában vallásellenes és egyházellenes kirohanásairól ismert DK-s képviselő. Mármint nem ön ismert arról, hanem az egész pártja arról ismert, sokan emlékszünk itt például a legutóbbi választási kampányra, amikor DK-s jelöltek újságjai kerültek a postaládánkba ‑ ön pártigazgatóként ezt nyilván tudja, ön az egyik felelős kiadó, szerkesztő ‑, és ilyen kis sarkokban meg volt fogalmazva hangulatkeltő jelleggel, hogy mennyi pénzt kaptak az egyházak az idei évben, milyen ingatlanok kerültek az egyházakhoz. Nyilvánvalóan, a szándék egyházellenes hangulat gerjesztése volt már a kampányban is.

De hogy maradjunk a 2022-es választási kampányban: 2021 végéről itt van az önök szóvivőjének, Barkóczi Balázsnak a nyilatkozata, amit kiírt, hogy „a Demokratikus Koalíció szeretné figyelmeztetni a Fidesz-kormányt, hogy nem sokáig dobálhatják már a közösből a perselypénzt, és az biztos, hogy a jövő évi választás után az elszámoltatástól a sűrű imádkozás sem fogja megmenti őket.” Értjük, nyilván önök biztosak voltak benne, hogy megnyerik a választást, a magyar választók ezt egészen máshogy gondolták, de hogy direkt gunyorosan perselypénznek hívják azt az adófizetői támogatást, amit az egyházak társadalmi szerepvállalására kapnak egyébként a magyar adófizetőktől a parlament döntése alapján, a költségvetésünk döntése alapján, és az egyházakat elszámoltatással fenyegetik ‑ meg hát bennünket is, de azt megszoktuk, azzal nincsen probléma ‑, hogy önök elszámoltatják az egyházakat is. Csak hogy kontextusba helyezzük: ez az a párt, amely tavaly benyújtotta, hogy a gyónási titkot szüntessük meg, amihez még a nácik sem mertek hozzányúlni, de a DK ilyen bátor, hogy az egyházak ilyen szent belügyeiben hosszú évszázadok óta fennálló konszenzus alapján egyetlen tollvonással, egy törvényjavaslattal... Hozzátenném, az itt jelen nem lévő Párbeszéd is csatlakozott ehhez a remek javaslathoz tavaly nyáron.

Ha már Párbeszéd, akkor azért tegyük világossá, hogy egy alapvetően nagyon fontos törvényjavaslat tárgyalásánál vagyunk itt. Nem fogok kitérni a részletekre, mert államtitkár úr és képviselőtársaim ezt megtették, de a Momentum, a Párbeszéd, az LMP a fáradságot sem veszi arra, hogy ilyen ügyekről az Országgyűlésben, ami a munkahelyük, és amiért a fizetésüket kapják, bejöjjenek és tárgyaljanak. Tehát sem vezérszónokként, sem hozzászólókként abszolút nem képviseltetik magukat ebben a vitában.

De Sebián-Petrovszki képviselő úr szót ejtett az oktatásról is. Az egyik mondatában azt mondta, hogy túl sok az egyházi iskola, majd a másik mondatában azt mondta, hogy senki számára nem hozzáférhető, és milyen zárt. Tegyük tisztába: most akkor túl sok van, vagy nem lehet hozzáférni? Érdemes egy vágányon maradni, tisztelt képviselő úr.

Ha megnézzük, sajnos még nem állnak rendelkezésre a legutolsó népszámlálási adatok, a most zajló népszámlálás adatai, de ha az azelőtti népszámlálást nézzük, akkor 55 százaléka vallja magát a magyar embereknek valamilyen felekezethez tartozónak, az egyházi iskolába járó gyermekek száma 15 százalék. Ön szerint ez sok, szerintem meg kifejezetten kevés, lehet ezen vitatkozni, de semmiképpen sem éri el azt az 55 százalékos szintet, akik magukat felekezethez tartozónak, valamilyen valláshoz tartozónak írják le a népszámlálásban. Tehát jogosan lehetne igényük arra, hogy egyházi, a saját felekezetük szerinti egyházi iskolába szeretnék járatni a gyermekeiket. Akkor is mondom ezt, ha ez 6,3 százalék volt 2010-ben, az önök kormányzásának utolsó évében, és innen sikerült 15,5 százalékra felvinni. Mint ahogy nőtt a szociális szakellátásban, a gyermekvédelemben és egyébként még más területeken is, picit a felsőoktatásban, az egészségügyben is nőtt az egyházi társadalmi szerepvállalás az elmúlt időszakban.

Azt is megszoktuk, hogy önök rendszerint becsmérlő módon beszélnek az egyházakról, a karitatív szervezetekről, hiszen önök nem ismerik el azt a nagy társadalomszervező, közösségszervező munkát, amit végeznek ezek a szervezetek, és önök minden fillért, minden forintot megtagadnának ezektől a szervezetektől és a történelmi egyházainktól.

Ugye, mostanában itt a parlamentben is meg a sajtóban is több szó esik pedagógustüntetésekről. Én is voltam diákként ilyen tüntetésen, azt a tüntetést azért szervezték, mert önök a szerződés alapján a vállalt kötelezettségeiket sem teljesítették az egyházi iskolák felé. Én diákként voltam ott azon a tüntetésen, amely arról szólt, tisztelt képviselő úr, hogy a jogosan, a törvény és a jogszabály betűje szerint járó forrásokat adják oda az egyházi iskoláknak. És az Alkotmánybíróságnak kellett önöket helyrepofoznia, mert nem voltak hajlandók kifizetni az egyházi iskoláknak a saját járandóságaikat.

Tehát csak tegyük tisztába, hogy olyan képviselő olyan képviselőcsoportból beszél az egyházi iskolák kérdéséről, akiket az Alkotmánybíróság kormányon elmarasztalt azért, mert nem fizették ki az egyházi iskoláknak a nekik járó forrásokat, ami a pedagógusok fizetésére, a diákok étkeztetésére, az új kréták beszerzésére és a rezsiköltségekre ment volna. Tehát ha önökön múlt volna, és az Alkotmánybíróság nem teszi önöket helyre, akkor az egyházi iskolákban ezek a pedagógusok nem kapnak fizetést, azoknak a diákoknak, nekünk, én akkor egyházi iskolás diák voltam, nem fűtik fel az osztálytermét meg nem fűtik fel a tornatermét, tisztelt képviselő úr. Tehát ha önökön múlt volna, ez lett volna a helyzet.

Emlékszik, tisztelt képviselő úr, arra, amikor ön tiltakozott az ellen, hogy az adományokat megadóztatták? Én sem, mert ön nem tett ilyet. Önök megadóztatták a karitatív szervezeteknek adandó adományokat! Adót vetettek ki arra, ha valaki jó szándékból, jó akaratból adományt szeretne adni valakinek, akinek egyébként az a fő foglalkozása, a karitatív szervezeteknek főállásban is és önkéntesekkel is, hogy rászoruló embereknek segítsen. Hol volt ön akkor, tisztelt képviselő úr? Hol voltak a párttársai akkor? Hol volt a nagy tiltakozás akkor?

Azért tegyük rendbe a dolgokat, hogy az önök egyházpolitikája az elvonás, az adóztatás, a partvonalra szorítás, tehát nagyjából ezekkel a szavakkal lehetne leírni, nem pedig a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés, amely, azt gondolom, a mi oldalunkat képviseli, mert mi tiszteljük az egyházak munkáját, elismerjük az egyházak munkáját, és a lehetőségeinkhez képest segítjük, mert azt látjuk, hogy hozzáadott értéke van a társadalomban, ha oktatásról, ha hitéletről, ha közösségszervezésről, ha szociális ellátásról vagy éppen egészségügyi ellátásról beszélünk. Van hozzáadott értéke az egyházak szerepének, és ezért támogatjuk, tisztelt képviselő úr.

Reagálni akartam Brenner képviselő úr mondataira is, megköszönve egyébként a Jobbik támogatását, ha tényleg így lesz, a törvénnyel kapcsolatban. De ő azt mondta, hogy a vagyonátadások; meg ne tegyék a támogatások kiszolgáltatottá az egyházakat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyházak a támogatástól és a vagyonátadástól kevésbé lesznek kiszolgáltatottak akár a politika, akár az állam, akár bárki felé, mert ha megkapják azt az épületet, amivel rendelkezhetnek, ami nem valaki másnak a tulajdona, tehát miért állna érdekében felújításokat végezni rajta ‑ egyébként tudja például használni számos egyházi iskolában, ha Sebián-Petrovszki László járna ilyenben valamikor az élete során, akkor megtapasztalná ezt, például úgy tudnak bevételre szert tenni az egyházak, hogy a tornatermet kiadják egy bálra, egy keresztelő utáni vacsorára, egy esküvőre és így tovább. Mert sajátjuk, náluk van az épület, tudják ilyen módon hasznosítani, a fő cél mellett szert tudnak tenni olyan bevételre, ami pont a kiszolgáltatottságot enyhíti, ami pont az anyagi függetlenséget jelenti, amit aztán az elsődleges céljaikra, a nevelésre, az oktatásra, a hitéletre és így tovább lehet költeni. Pont azért van szükség ilyen ingatlan átadására.

Meg azért is, mert az önök szellemi elődjei elvettek tőlük mindent, az aktív vagyonelemeket is meg a passzív vagyonelemeket is. Mert 1950-ben, tisztelt képviselő úr, az aktív vagyonelemekkel az egyházak rendelkeztek, volt malom, volt erdő, volt borospince és így tovább, amelyek nem azért voltak, hogy itt nem tudom, milyen földesúri kegyeket gyakoroljanak a püspökök, azért voltak, hogy a rászorultak felé, a hívők felé, a diákok felé az elsődleges tevékenységüket finanszírozni tudják. Csak ’90 után ezeket nem kapták vissza, csak az óriási, tíz-, húsz-, harmincezer négyzetméteres épületeket lerombolt állapotban, leromlott állapotban és felújítandó állapotban. Ezért van szükség erre, tisztelt képviselő úr.

És amíg rajtunk múlik, nemcsak ezt a törvényt fogjuk idehozni, hanem egy következőt meg egy azt követőt, mert azt szeretnénk, ha az egyházak társadalmi szerepvállalása erősödne, mert mi értéket látunk benne.

(16.10)

Felejtsük el, és szerintem egyszer és mindenkorra számoljunk le ezzel a világnézetileg semleges meg nem tudom, milyen műszavakkal, mert ilyen nincsen, tisztelt képviselő úr. Mindenki személyes meggyőződésből cselekszik, mindenki az értékrendje és a lelkiismerete alapján próbál cselekedni. Remélem, hogy a politikában is így van, még az önök oldalán is ezt remélem. Azt remélem, hogy az értékrendünk alapján próbálunk döntéseket hozni itt a parlamentben.

Önök hosszú-hosszú ideje világosan letették a voksukat és az értékrendjüket amellett, hogy az egyházakra nincs szükség, a papok maradjanak csöndben, menjenek vissza. Önök azt mondták, hogy kiűzik a papokat az iskolából, tisztelt képviselő úr. A rendszeresen bérmálkozó miniszterelnökük mondta, hogy kiűzik a papokat az iskolából. Önök azt mondták, hogy nincsen szükség ilyenre.

Az önök értékrendje vagy az önök értékmentessége ott van, hogy az egyházak semmilyen társadalmi, közösségszervezési, közéleti kérdésben ne szólaljanak meg, ne vállaljanak szerepet, ne tartsanak fenn gyermekvédelmi hálózatot, nevelőszülői hálózatot, szociális szakellátást vagy éppen iskolát, hanem ők szépen maradjanak a sekrestyében, és ott azt csinálhatnak, amit akarnak. Ez az önök nagy demokráciafelfogása. Mi ezzel nem értünk egyet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)