Sebián-Petrovszki László (DK)

SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az elmúlt években jó néhányszor voltunk olyan helyzetben, mint most, tehát hogy itt van a Ház előtt egy olyan törvényjavaslat, amelyben valamiféle ingatlanátadás, illetve ingatlanrendezési kérdések is vagy kizárólag azok szerepelnek az egyházak felé, az egyházak számára. Ezekben a vitákban, amikben az elmúlt évben jómagam is részt vettem, többször hallhatták a DK véleményét, elképzelését ezekről a dolgokról, most is fogják hallani ‑ Nacsa képviselő úrnak fogom dedikálni kifejezetten.

De mielőtt belemennénk ebbe az általános elméleti keretbe, azért a konkrét javaslat kapcsán hadd szögezzek le néhány dolgot! Már csak azért is, mert az előterjesztő képviseletében államtitkár úr valahogy úgy fejezte be az expozéját, hogy reméli, hogy pártállástól függetlenül támogatást remélhet ennek a javaslatnak a kapcsán. Erre szeretnék reflektálni azzal, hogy elmondjam, hogy nagyon sok racionális, a dolgot előrevivő, hasznos pontja van ennek a javaslatcsomagnak egyébként. Ki tudná vitatni azt, hogy a templomok legyenek egyházi tulajdonban, ha eddig nem voltak, vagy egyéb ilyen egyházi felekezeti célra használt létesítmények kerüljenek át egyházi tulajdonba? Természetesnek gondolom ezt, meglep, hogy eddig nem így volt, és tudnék még mondani olyan részletszabályokat, amelyek ebben a javaslatcsomagban helyénvalóak, rendjén valóak, támogatandóak.

Azonban nem ez, amiről igazán szeretnék beszélni, hanem arról, hogy ez a törvény is beleilleszkedik az Orbán-kormány egyházpolitikájába, amit én mélységesen ellenzek természetesen, és most is el kell mondanom, hogy miért ellenzem ezt. Minden normálisan működő demokráciában teljesen rendjén való az, hogy egyfelől vallásszabadság van, ezt kiemelte államtitkár úr is, ezzel én sem vitatkoznék, hogy ez helyénvaló, rendjén való, természetes, hogy Magyarországon is ez van.

(15.00)

Azonban, amikor már arról beszélünk, hogy az állam és az egyház viszonya, illetve hogy az egyházaknak a kormánnyal való viszonya, vagy a kormánynak az egyházakkal való viszonya hogyan alakult, ebben az elmúlt 12 évben egy olyan változás történt az azt megelőző időszakhoz képest, ami az én véleményem szerint hátrányos és egy jól működő demokráciához nem illik, nem való, nem így történik helyesen.

Mire gondolok? Az teljesen természetes, jó és támogatandó, hogy bizonyos állami feladatokba az egyház besegít, magyarán bizonyos olyan szerepeket, amelyeket normál esetben az államnak kell megoldania, átvállalnak az egyházak vagy az egyház különböző intézményei. Gondolok itt oktatási intézményekre, itt, az előterjesztésben is van szó oktatási típusú feladatokról, oktatási, szociális, kulturális intézményekről, illetve feladatokról. Ha ezeket az egyház átvállalja, ha ebben segít és a helyi közösségnek ez jó, akkor ennek örüljünk, akkor ez helyénvaló, rendjén való.

Azonban az elmúlt 12 évben ezen túlment az állam és egyes kitüntetett egyházak szerepe, elsősorban a katolikus egyháznak a kormánnyal vagy a kormánynak az egyházzal való kapcsolata, túlment ez a szerep. Úgy fogalmazott államtitkár úr, vagy talán nem is az államtitkár úr volt, hanem a fideszes képviselőtársam, hogy stratégiai partnerekké váltak a kormányzat és az egyházak. Én ennél többet mondanék: valójában az egyházak ideológiai támaszai lettek az önök rendszerének, az Orbán-rendszernek. Elsősorban a katolikus egyházról beszélünk. Ideológiai támaszai lettek, mindjárt részletezni fogom, milyen rendszereken és milyen mechanizmusokon keresztül. Ez jó önöknek politikailag és jó az egyháznak is, hiszen nyilvánvalóan az egyházak, amelyek egyébként azzal szembesülnek évtizedek óta, hogy csökken a templomba járók száma, csökken azoknak a száma, akik a híveinek számítanak, nem csökkenő szerepről tudnak beszámolni saját maguk tevékenysége kapcsán, hanem pont egy szerepmegőrzésről.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Miért jó ez a kormánynak? Nyilvánvalóan azért jó, mert ideológiai támaszt nyújt ennek a rezsimnek, amely ezt szereti is kihasználni. Olyan helyzetről beszélünk, olyan kapcsolatról a két világ között, amelyben az az értékrendszer, az a konzervatív értékrendszer, amelyet a Fidesz is vall, amelyet a kormány is magáénak vall, és azt gondolja, hogy ezt kell mindenáron, minél hosszabb távon, minél jobban meggyökeresíteni és helyzetbe hozni. Ebben a feladatban az egyházak abszolút játszótársai a kormánynak, és a kormány pedig az ilyen típusú javaslatokkal, amelyek itt vannak előttünk, segíti az egyházaknak ezt a típusú szerepvállalását. Ezt nem helyeselhetem, nyilvánvalóan nem támogathatom.

Mire gondolok konkrétan? Van ennek az egész körnek egy igazán eklatáns példája, az oktatás területén végbemenő változás. Az elmúlt 12 évben rengeteg korábbi önkormányzati, állami közoktatási intézmény, sőt ma már óvoda is, átment egyházi kezelésbe, egyházi működtetésbe. Ez a folyamat zajlik, ezt ma már oktatáskutatók elemzik. Azonban ez véleményem szerint káros. El is mondom, hogy miért.

Én értem persze, hogy a kormánynak előnyös, hogy egy ideológiailag hozzá közel álló fenntartója lesz azoknak az iskoláknak, óvodáknak, középiskoláknak, amelyekből majd a jövőben szintén az esetleg egyházi fenntartású egyetemekre járók kitermelődnek mint diákok, értem én, hogy annak a középosztálynak egy része, amelyre a Fidesz támaszkodik, és amely a Fidesz szavazói bázisát jelenti, ennek haszonélvezője, azonban mindenki más ebben az országban ennek a rendszernek a károsultja. (Nacsa Lőrinc: Nem!) Egészen konkrétan így van. Oktatáskutatók úgy fogalmaznak ma, hogy ‑ idézem ‑ az állam által ösztönzött, egyházasszisztált szegregáció zajlik ezekben az iskolákban. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Így történik. Ez azt jelenti konkrétan, hogy ezekben az egyház által átvett korábbi, tipikusan önkormányzati, állami iskolákban egy szegregált oktatás alakul ki. Ez azt jelenti, hogy helyben tipikusan ezek lesznek az elit iskolák, tipikusan ezek lesznek a feltörekvő középosztály iskolái, ami azt jelenti, hogy jellemzően roma tanulók itt nem jelennek meg, jellemzően állami gondozottak nem járhatnak ide (Nacsa Lőrinc: Miért ne járhatna?), mindenféle adminisztratív és egyéb módon megakadályozzák ezeket a típusú keveredéseket. Ez ‑ megint mondom ‑ a helyi elitnek, amely elit tipikusan a Fidesz által támogatott és a Fidesz kiszolgálójaként működő elit, ennek jó, csak senki másnak nem jó a társadalomból.

Az is fontos kitétel ebben a dologban, hogy ezek az egyházi intézmények, egyházi iskolák több pénzzel gazdálkodnak, mint az állami, önkormányzati típusú iskolák, ezért nem is meglepő, hogy sokszor helyben jobb színvonalú szolgáltatást nyújtanak, mint az állami, önkormányzati fenntartásúak. Sokszor elvitatkoztunk már államtitkár úrral is, Semjén úrral is, bizottsági ülésen volt már erről vitánk, ahol azt bizonygatta a kormányzat, hogy valójában pontosan annyi pénzt kapnak az állami iskolák, mint az egyházi iskolák és fordítva. Tudjuk, hogy ez nem így van, és azt is tudjuk, hogy pont úgy vannak a szabályok megalkotva az egyházi iskolák finanszírozása kapcsán, hogy ne is lehessen átlátni, hogy pontosan mi és mennyi fordítódik azokra az iskolákra, nehogy a végén még feketén-fehéren, papíron meg lehessen mutatni nagyon egyszerűen, hogy hogyan történik ez, ezért aztán kiderüljön, hogy a finanszírozásban is mutatkozik különbség az egyházi iskolák javára.

Egy szó, mint száz: van itt az egyháznak átadott állami funkciók kapcsán egy speciális terület, az oktatás, amelyben rengeteg olyan példát látunk, amely káros hatással van a társadalomra, széles tömegek nem részesülhetnek ebből. Lehet elemezgetni, hogy ma az elitoktatás alapvetően egyházi iskolákban zajlik, főleg vidéken és biztos vannak ennek olyan elemei, amelyeket pozitívként fognak önök felsorolni, de mégiscsak azt kell néznem, hogy széles körnek egyébként nyitva állnak‑e ezek az intézmények. Nem, nem állnak nyitva. (Nacsa Lőrinc: De!)

Ha a konkrét javaslatra is reflektálhatok, két apróságot emelnék csak ki. Az egyik, hogy ugyan államtitkár úr jelezte, valóban van a javaslatban egy olyan kitétel, hogy mi történik akkor, ha az ingatlan, amit most egyébként használ az egyház, de nem az ő tulajdonában van, átmegy egyházi tulajdonba, és aztán mégiscsak az egyház megszünteti, mondjuk, azt az oktatási, szociális tevékenységet és így visszaszáll a tulajdon az önkormányzathoz. De nem látok garanciát, hogy ha időközben az egyház azt az ingatlant nem jól használta, hitelt vett fel rá, hagyta lepusztulni az épületet és sorolhatnám, tehát a lényeg az, hogy értékben semmiképpen nem ugyanaz az ingatlan, nem ugyanolyan érték megy vissza az önkormányzathoz, mint ami eredetileg elkerült tőle, akkor ilyenkor mi van? Ilyenkor vajon az egyháznak kell‑e bármiféle garanciát vállalni, bármiféle kártérítést fizetni az önkormányzat felé, vagy egyszerűen megteheti azt, hogy akár kölcsönök garmadáját veszi fel erre és aztán úgy adja vissza?

A másik problémám az, ha jól értem a javaslatot, hogy ezek a tulajdonelemek úgy mennek át egyházi tulajdonba, hogy az önkormányzatok, amelyek most tulajdonosai ennek, tehát az önkormányzatok vagyonában ott vannak ezek az ingatlanok, mindenféle kártérítés és mindenféle ellentételezés nélkül egyszer csak elveszítik ezeket az ingatlanjaikat. Abban az időben, amikor most az önkormányzatok egyébként is évek óta kivéreztetés alatt vannak a kormány által, amikor egyébként is az van, hogy minden önkormányzat árgus szemmel keresi a lehetséges bevételi forrásait a saját büdzséjében, a saját vagyonában, ebben a helyzetben egy ilyen lépést meglépni, hogy mindenféle ellentételezés nélkül elvesszük ezt a tulajdont az önkormányzatoktól és odaadjuk az egyházaknak, nem gondolom, hogy ez helyes lépés, vagy pontosabban ‑ máshogy fogalmazok, pozitívan fogalmazzunk ‑ mindenképpen az önkormányzatok számára valamiféle kártérítés, valamiféle ellentételezés szükségességét veti fel.

Egy adatot hadd mondjak a végén! Csak ebben az évben idáig 53 darab ingatlant adott át a kormány az egyházaknak. 53 darabot, ez 3 milliárd forint értékű, ha a könyv szerinti értéket nézem. Összesen egyébként 113 ingatlanról beszélünk, ha az elmúlt éveket megnézzük, tehát 53 darab ebben az évben és a korábbi évekkel együtt 113. Tehát itt ingatlanok sok tucatjáról beszélünk, amelyek most az elmúlt években kúsznak át szépen állami tulajdonból egyházi tulajdonba. Tehát az a fajta probléma, amit a beszédem nagy részében említettem, az a fajta szoros, egymásra utalt, érdekek alapján vezérelt együttműködés a kormány és egyes történelmi egyházak között, az tényekkel bizonyíthatóan, jól dokumentálhatóan az egyházak számára ingatlanok tucatjainak átvételét, saját tulajdonba való kerülését jelenti.

(15.10)

Értem én, hogy politikailag ez önöknek kifizetődő, természetesen ezt felfogom, azonban mégiscsak a valóság az, hogy a széles társadalmi tömegek számára hátrányos ez a javaslat, ilyen szempontból nem jó. Még akkor is ‑ és hadd fejezzem ezzel be, visszakanyarodva az első mondatomra ‑, ha számos operatív, gyakorlati megfontolásból vagy gyakorlati részét tekintve ennek a javaslatnak vannak olyan elemei, amelyeket egyébként működés szempontjából lehet és tudunk is támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket.