Dr. Fürjes Balázs

DR. FÜRJES BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Részben ismételni tudom államtitkártársaimat, tehát a magyar kormány és a magyar Országgyűlés a háború kitörésekor és azóta is többször nagyon világosan leszögezte Magyarország álláspontját, amit egyébként házelnök úr is hétvégén nagyon világosan megerősített: Magyarország szomszédos országként egy szuverén, erős és demokratikus Ukrajnában érdekelt, amely képes biztosítani a polgárai számára a szülőföldön való boldogulás lehetőségét. Elítéltük az orosz agressziót, kimondtuk itt az Országgyűlésben is, hogy a nemzetközi jogot sérti, amit Oroszország tesz, és minden ehhez kapcsolódó EU- és NATO-tagállami kötelezettségünknek eleget teszünk. Tehát amit önök mondanak, az egyszerűen hazugság, nincs összhangban a tényekkel.

Ehhez képest három alapvető kérdés befolyásolja ma Európában is és Magyarországon is a nemzetállamok polgárainak az életét: ez a háború vagy béke, a szankciók és Magyarország esetében a Magyarországnak járó uniós források végre odaadása Brüsszel által. Kétségtelen, hogy ebben a három kérdésben közöttünk gyökeres ellentét van, de örök optimistaként reménykedünk, hogy egyszer visszatalálnak vagy odatalálnak a magyar érdekeket jelentő állásponthoz.

Egyértelműen Magyarország érdeke és Magyarország polgárainak érdeke a béke. Önök a háború kezdetétől fogva háborúpárti álláspontot képviselnek, számtalan idézetet lehetne önöktől citálni, ahogy fegyvereket küldenének, katonákat küldenének Ukrajnába, és belesodornák Magyarországot ebbe a háborúba, kizárólag választási matematikai megfontolásokból. A választás után ugyan elhangzott egy-két képviselőjüktől, hogy hibás volt a háborús álláspont kampányszempontból. Ugye, ismerjük ezt, jobb lett volna nem mondani az igazat, ahogy Karácsony Gergely is a rakpart lezárásáról inkább nem beszélt a választás előtt, amikor meghozta ezt a döntést, mert még kikap a választóktól. Tehát önök is elismerték, hogy talán kampányszempontból hibás volt a háborús álláspont, de azóta ugyanúgy folytatják. És amióta kitört a háború, és amióta annak az összes negatív következményét Magyarország polgárai viselik, egyetlenegy olyan hozzászólás önöktől sem itt az Országgyűlésben, sem az Európai Parlamentben el nem hangzott, amivel a béke pártján állnának (Rétvári Bence: Így van!), és amivel csatlakoznának ahhoz a magyar állásponthoz, hogy végre legyen fegyverszünet, és induljanak meg a béketárgyalások.

Egyetlenegy polgármesterük és a főpolgármester sem csatlakozott a megyei jogú városoknak azon kezdeményezéséhez, amelyben az Európai Unióhoz írtak levelet Magyarország nagyobb városainak polgármesterei, és azt kérik az Uniótól, hogy változtassanak a gazdaságot recesszióba taszító politikán, szüntessék meg az európai, köztük a magyar embereket sújtó szankciókat; a felzárkózási és helyreállítási alap magyar polgárokat is megillető forrásait tegyék elérhetővé számunkra. „A háború egyetlen valós ellenszere a béke. Közösen kell akarnunk!” ‑ fogalmazott Szita Károly a megyei jogú polgármesterek nevében. Egyetlenegy polgármesterük nem csatlakozott ehhez, beleértve Budapest főpolgármesterét, Karácsony Gergelyt.

Szankcióügyben is önök a szankciók pártján állnak, az előbb idézte államtitkár úr szankciópárti nyilatkozataik egy részét. Jöjjenek le végre erről a pályáról! Világos az összefüggés: Nyugat-Európában írnak és beszélnek arról, hogy a szankciókkal hogyan lövi lábon Európa saját magát.

A harmadik kérdés pedig, hogy végre fejezzék azt be, hogy Magyarország ellen dolgoznak Brüsszelben és máshol, és azért dolgoznak, hogy Magyarország ne kapja meg a minket jogszerűen megillető európai uniós forrásokat. Ezzel nem a magyar kormánynak ártanak, ezzel a magyar vállalkozásoknak, Magyarország polgárainak ártanak, őket büntetik; nem lesznek sikeresek, de kétségtelenül talán hatékonyabb lehetne Magyarország, ha önök nem azért dolgoznának, hogy Magyarország ne kapja meg a minket megillető európai uniós forrásokat.

A magyarázatról is sok szó esett már a Házban, sajnos nem csoda: aki rendeli a zenét, az húzatja a nótát. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önök feladták függetlenségüket, eladták magukat, külföldről finanszírozzák önöket, és addig kétségtelenül nehéz elvárni önöktől, hogy a magyar érdekek mentén politizáljanak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)