Dunai Mónika (Fidesz)

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Nekünk, a kormánypártok képviselőinek a pedagógusok és az oktatás helyzete nem pártpolitikai kérdés, hanem nagyon fontos stratégiai kérdés kezdettől fogva, 2010 óta. Nekünk az a célunk, hogy olyan iskolákat és olyan oktatási rendszert alakítsunk ki, ahol mind a pedagógusok, mind a diákok, mind a szülők elégedettek és jól érzik magukat. Nagyon fontos, hogy ez a három egységben legyen. Még egyszer hangsúlyozom: pedagógusok, diákok, szülők, erre a háromra épül az egész pedagógiai rendszer. Ezt megbontani senkinek nem lehet az érdeke, éket verni közéjük senkinek nem lehet az érdeke, vagy legalábbis, ha valakinek ez az érdeke, az nem az oktatás céljait, de legfőképpen nem a gyermekek és a diákok jelenét és jövőjét szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi nem is tekintjük politikai kérdésnek az oktatást, a mai vitában is már elhangzott több kormánypárti képviselő szájából, hogy nemzeti ügynek és nemzeti kérdésnek kell, kellene tekinteni mindannyiunknak, önöknek is a gyermekek jelenét és jövőjét és az oktatás helyzetét. Mondom ezt nemcsak országgyűlési képviselőként, hanem tanárként, pedagógusként is. Én a mai napig kapcsolatban állok nagyon-nagyon sok pedagógussal, akik elmondják rendre azt, hogy mit szeretnének, és azt kérték, hogy ezt tolmácsoljam is röviden, amennyiben lehetőségem lesz ebben a vitában. A pedagógusok nem szeretnék, ha őket pártpolitikai célokra felhasználnák. A diákok sem szeretnék, és ez ellen leginkább a szülők tiltakoznak, hogy a gyermekeiket pártpolitikai célokra használják fel. Kérem, ezt ne tegyék a jövőben! Azt mondják még a pedagógusok, hogy nekik nyugalomra, békére, biztonságra van szükségük, erkölcsi és anyagi megbecsülésre. Ebben egyetértünk a pedagógusokkal, és mi ezen is dolgozunk, ezért dolgozunk. (Szabó Szabolcs: Csak nem sikerül.)

A baloldal, önök, tisztelt baloldali képviselőtársaink, velünk ellentétben bevallottan azért dolgoznak minden erővel, kihasználva a tanárok jogos tiltakozását, hogy a nekünk járó ‑ még egyszer hangsúlyozom, járó, tehát ez nem könyöradomány és kérelem, hanem a nekünk járó ‑ uniós forrásokat ne kapja meg az ország (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Nem jár, mert elloptátok! ‑ Rétvári Bence: A pedagógusbér-emelést? Ne vicceljen!), így ne lehessen meg a fedezete a béremeléseknek. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Tisztelt képviselőtársaim, ezek tények.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem árt még egyszer gyorsan, tartalomjegyzék-szerűen felsorolni, hogy milyen volt az az oktatáspolitika, amelyet önök, szövetségeseik és elődeik képviseltek 2002 és 2010 között, mi jellemezte, és még egyszer mondom, csak tényeket fogok mondani: elbocsátások, pedagógushiány, megszűnő iskolák, dráguló tankönyvek, felsőoktatási tandíj. Ezek, tisztelt képviselőtársaim, a baloldali kormányzás tettei. Több mint 381 településen vonták meg a diákoktól a helyben tanulás lehetőségét, 15 ezer tanárt bocsátottak el ‑ tények, tisztelt képviselőtársaim ‑, egyhavi teljes bért vettek el a pedagógusoktól, százmilliárdokat vontak el az oktatásból, a településeket 1300 milliárdos adósságba hajszolták az oktatási rendszerükkel.

Kormányzásuk alatt a tankönyvek árai töretlenül emelkedtek, alsó tagozaton 68 százalékkal, felső tagozaton 72 százalékkal, a középfokú oktatásban pedig 71 százalékkal. Az általános iskolás gyermekek tankönyvcsomagjának ára az akkori árakon a 20 ezer forintot is elérte. A középiskolásoknál ennél sokkal drágább, 30 ezer forintot vagy annál többet is ki kellett fizetni a családoknak. Kormányzásuk alatt, 2004-ben a Nemzeti Tankönyvkiadót magánkézbe juttatták, és ‑ erről is volt már szó, nem árt az ismétlés ‑ a privatizáció nyertese Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzleti partnere volt, aki 3,2 milliárd forintért szerezte meg, miközben a legmagasabb vételi ajánlat 4,2 milliárd forint volt. Hová tűnt az az egymilliárd forint? (Rétvári Bence: Ugye, ugye?)

Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatásban önök tandíj bevezetésével próbálkoztak, amit csak a magyar emberek bölcsessége tudott megakadályozni 2008-ban egy népszavazáson.

Ne menjünk el amellett sem, hogy ki az, aki ma a baloldal egyik vezérszónokaként beszélt nagyon cirkalmas szavakkal az oktatás jelen helyzetéről, és megfeledkezett a múltról? Ismerjük jól a baloldal kudarcos, megszorító oktatáspolitikáját, és ma is egy olyan embert állított a baloldal vezérszónoknak, akit garázdaság miatt jogerősen elítéltek: Barkóczi Balázs a Gyurcsány-féle árnyékkormány oktatási és kulturális árnyékminisztere. A sajtóban megjelent információk szerint Barkóczi még isaszegi MSZP-s önkormányzati képviselőként került összetűzésbe a törvénnyel. Az egyik sértett, F. S.-né, vagyis egy hölgy, vallomásában elmondta, hogy Barkóczi Balázs 2006. április 3-án betört az isaszegi háza udvarába ‑ egy nő udvarába ‑, ahol fenyegette és megverte őt, egy nőt, valamint a férjét. (Rétvári Bence: Felháborító! ‑ Közbeszólások az ellenzék soraiból. ‑ Rétvári Bence: Ő példakép? ‑ Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)

(19.40)

Sajnos, nem árnyékbokszolással verte meg, hanem valódi tettlegességgel bántalmazta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatjuk azt is, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző; vagyis hogyha ilyen árnyékminisztere van az árnyékkormánynak, akkor vajon milyen lehetne az az oktatási rendszer, amelyet egy ilyen árnyékminiszter vezetne, hogyha lenne rá lehetősége? (Szabó Szabolcs közbeszól.) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)