Jámbor András Imre (Párbeszéd)

JÁMBOR ANDRÁS IMRE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársaim! A mostani tanártüntetések túlmutatnak az oktatás területén. 20 százalék feletti az infláció, április óta csökken az átlagbér, és nőnek a rezsiköltségek. Az elmúlt évek konjunktúrában megemelkedett bérei elpárolognak. A német iparkamara és a magyar iparkamara elnöke, Parragh László is azt mondja, amit mi: az elmúlt 12 év gazdaságpolitikáját az alacsony bérekre, a gyenge munkajogra és a mérhetetlen pénzre alapozták, amit a multiknak adtak.

Már három évre kifizetik egy multinak a dolgozók bérköltségét, 19-ről 9 százalékra levitték a társasági adót, és 5,4 százalékon szedik be, a multiknál pedig még alacsonyabban. Ez a pénz hiányzik az oktatásból, az egészségügyből, a szociális ellátásból. Az alacsony bérek miatt pedig a fizetés is hiányzik az emberek pénztárcájából. Az ebből következő túlórák, a pihenés hiánya, a munkahelyi stressz, a meggyötört dolgozók nem vezetnek egy boldog országhoz. Ezért tiltakoznak ma a tanárok, a postások, a kukások, volánosok. Az önök rossz és elhanyagolt oktatási rendszere, a brutálisan lebutított szakoktatás, ahol még az alapvető műveltség oktatását is kivezették, lehetetlenné teszi, hogy nőjön a termelékenység Magyarországon, lehetetlenné teszi, hogy a dolgozók visszaszerezzék a kontrollt az életük és a jövőjük fölött. De önök ehelyett kiüresítették a Covidra hivatkozva a tanárok és más ágazatok sztrájkjogát, hogy a Covid után már csak úgy, törvényben is szentesítsék ezt.

Önök itt arról beszélnek, a munka minden, de eltipornak minden lehetőséget a bérharcra, a megélhetésért folyó küzdelemre. Ezekből a székekből, innen föntről tényleg könnyű munkát prédikálni azoknak, akik reggel a sötétben kelnek és este a sötétben érnek haza. De valójában a megélhetés a minden, a tudás a minden, az országnak pedig az a minden, ha polgárai el tudják képzelni, és meg is kapják az esélyt, hogy egyről a kettőre, kettőről pedig a háromra lépjenek. Olyan országot kell teremtenünk, ahol a munka nem a végcél, hanem a végcél a biztonság, a megélhetés, az esély. Köszönöm. (Taps a Párbeszéd, az MSZP és a DK soraiban.)

(18.10)