Kunhalmi Ágnes (MSZP)

KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: (Sóhajt.) Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ellenzéki és Kormánypárti Képviselőtársaim! Szép számmal látom itt a fideszes képviselőket, nem akartak úgy járni, mint a szociális törvény vitájánál, amit egy ország láthatott, hogy nincsenek itt. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) És bizonyára megmérhették azt is, hogy ha a permanens oktatási tüntetés és az a megélhetési válság, ami rárobbant Magyarországra, összeér, az bizony politikailag kellemetlen lehet. Nem véletlen az, hogy egyébként most már a kormány is hajlik arra, hogy tárgyaljon a pedagógusokkal, pedig megmondták, hogy nem fognak velük tárgyalni. (Vitályos Eszter: Eddig is támogattuk őket! ‑ Rétvári Bence: Hogyhogy?)

Azzal kezdeném, hogy nem rúgott ki az előző kormány 15 ezer pedagógust. Tudja miért, Nacsa úr? Azért, mert az előző kormánynak, és ezt Arató Gergő meg fogja erősíteni, nem volt fenntartói joga ‑ pont. Úgyhogy lehet hazudni a propagandában, de sajnos ez nem igazán sikertörténet (Rétvári Bence: A szakszervezeteket kérdezd meg azért!), amit Hoffmann Rózsa és önök is itt elmondanak, hogy micsoda gyönyörű az oktatás helyzete, akkor miért van az, hogy ennyien tüntetnek, és pont ez eszkalálódik egyébként Magyarországon? Önök a rezsicsökkentést megszüntették, nem ezzel nyertek választást, önök az adóemelést nem mondták el a választások előtt, mégis a katát megszüntették, és adót emeltek. Miért van az, hogy pont az oktatás most az a gyújtópont, ami könnyen összeérhet egyébként a megélhetési és energiaválsággal? Úgyhogy látom, hogy rendesen fel vannak készülve (Rétvári Bence: Köszönjük szépen.), én is hozzátenném ehhez a magamét.

(17.30)

Tehát először is: Gulyás Gergely azt mondta, hogy a polgári engedetlenség egy magasabb erkölcsi célt kell hogy szolgáljon, egy magasabb ügyért kell hogy ezt megvalósítsák, és hát, a pedagógusoknak alantas az, hogy ők bért akarnak. (Dr. Selmeczi Gabriella: Ezt nem mondta. Ezt nem mondta.) De bizony ezt mondta, és hogy tulajdonképpen ez még a polgári engedetlenség szintjét sem éri el. (Dr. Selmeczi Gabriella: Ezt mondta.)

Az oktatás ‑ egyetértek Nacsa Lőrinccel ‑ nemzeti ügy. Nem véletlen, hogy a tiltakozóknak is minden második táblájára ez van írva. Nem a bér az elsődleges. Lehet, hogy központi kérdés a köztünk lévő vitában, és ’90 óta mindig is központi kérdés volt a béremelés. Az összes kormánynál egyébként ez volt.

És volt ’90 óta egy közmegegyezés Magyarországon, hogy egyébként az oktatást jobbá kell tenni, hogy bizony, egy szakmunkás édesapának már lehessen diplomás gyereke, és ebben egyébként Pokorni Zoltántól sokat tanulhattak önök. Ebben a házban is volt szerencsém hallani azokat az eszmefejtéseket; tudom, hogy Pokorni egyébként ma itt ülne, a mi sorainkban, mert nem értett egyet azzal az oktatási rendszerrel. (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypárti padsorokban. ‑ Az elnök csenget.) Pokorni Zoltán nem értett egyet azzal az oktatáspolitikával, amit Orbán Viktor hatalompolitikai eszközként használt az elmúlt években, és ezt sokszor elmondta, dacára annak, hogy a miniszterelnök azt vágta vissza a képébe, hogy nem hajlandó vitatkozni erről. Nyilván ez önöknek kellemetlen, de Pokorninak igaza volt. Mert az oktatás nem bal- vagy jobboldali kérdés, hanem ennek az országnak a jövőjének a kérdése. Hosszú távú ügy. Amikor Horn Gyula, az első MSZP-s miniszterelnök a rendszerváltás után, felemelte a tankötelezettség korhatárát, Pokorni Zoltán, az önök minisztere ’98 után ezt nem szüntette meg. (Rétvári Bence: A tandíjat emelte fel! A tandíjat!) És nagyon sok ilyen példát tudnék mondani, amit közösen csináltak baloldali és a fideszes, jobboldali kormányok. Ezt a közmegegyezést szakították meg 2010 után. Amivel hibát követtek el, meggyőződésem.

Hogyan jutottunk el idáig, akkor, amikor 2009-ben, az előző szocialista kormányok erőfeszítéseinek köszönhetően megjöttek az első sikeres PISA-eredmények, és bizony, szövegértésben nagyot léptünk előre? Én is kiírtam, Maruzsa úr, az adatokat. A PISA-eredményekről ugyanazokat mondta el, amiket én is hoztam. Ott nincs előrelépés. Tehát ezt nem lehet fényes sikernek mondani. (Zaj a kormánypártok padsoraiban. ‑ Rétvári Bence közbeszól.)

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy szintén sikeres volt a nyelvi előkészítő, az a bizonyos nulladik év. Több tízezer gyerek jutott el Magyarországon középfokú nyelvvizsgáig.

Hoffmann Rózsa, az ön elődje, az önök elődje, Rétvári úr, kapásból megszüntette a nyelvi előkészítőt, és most már ott tartanak, hogy a nyelvvizsgát is eltörlik egyébként, csak azért, hogy még inkább a propaganda tudjon érvényesülni egy tájékozatlan, nyelveket nem beszélő országban. Nincs sajnos olyan nyelvi stratégiájuk, pedig azt mondták, hogy meg lehetne ezt csinálni. És ezt sem tartották be.

Arról beszéltem, hogy az oktatásban csak hosszabb távon lehet eredményeket elérni, de mondhatnám önöknek például azt is, hogy az 50 százalékos béremelés, bizony, megtörtént 2002-ben. Ezt szeretik elfelejteni. Szeptember 1-jétől egy összegben 50 százalékkal megemelte az MSZP a közoktatásban dolgozók mindegyikének az alapbérét, és a bérpótlékok számítását is a megemelt első fokozathoz, F1-hez igazították. Ezt követően 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban és 2007. években négy év alatt összesen további 28,5 százalékkal tovább emeltük a béreket, így az F1, amit most vetítési alapnak nevezünk, 33 ezer forintról 69 ezer forintra emelkedett; több mint kétszeresére. Már csak arra hívnám fel a figyelmüket, hogy ezek az intézkedések akkoriban minden közalkalmazottat érintettek.

De mi történt egyébként 2010-ben, a válság alatt? És ezt is nagyon szeretném elmondani. GDP-arányosan a válság alatt is az MSZP-SZDSZ-kormány többet költött, 5,5 százalékát fordítottuk oktatási kiadásokra, miközben most, a 2023-as költségvetési előirányzat szerint ez 3,8. És attól félek, hogy ha nem tudnak pénzt szerezni, attól félek, hogy ez lentebb fog menni. Miközben egyébként a román nemzet, a német nemzet, a franciák ‑ mondjak még országokat? ‑ nemzeti költségvetésből finanszírozzák… (Nagy zaj.), Nacsa úr, nemzeti költségvetésből finanszírozzák mindenütt a pedagógusok bérét.

A sokat szidott Brüsszeltől várják önök, hogy adják a pénzt? Brüsszel ideadná! Az a baj, hogy ellopják! Kilopják a pedagógusok zsebéből a pénzt! (Nagy zaj. ‑ Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Így van! ‑ Vitályos Eszter: Szégyelld magad!)

És akkor most jövök az ősbűnnel, mert ez a legfontosabb! Önöknek volt egy önként vállalt ígéretük a pedagógusok felé: a vetítési alapot a mindenkori minimálbérhez kötik. Önök ezt önként vállalták, megígérték a magyar pedagógusoknak, és visszavonták. Megszegték az ígéretüket.

A szakszervezetek 45 százalékos béremelést kérnek. Itt az ellenzéki társaimmal együtt 50-et kérünk! Hogyha önök tartották volna az ígéretüket, és nem vonják vissza azt, amit Orbán és a Fidesz megígért a magyar pedagógustársadalomnak, Nacsa úr, tudja, mekkora lenne a béremelés?! (Nacsa Lőrinc közbeszól.) 97 százalékos. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Bizony ám! 97 százalékos! 800 milliárdot vettek el a pedagógusoktól. (Tordai Bence: Szégyen!)

És a 13. havit követeli a szocialistákon? 2009-ig… Az Antall-kormány vezette be, 2009-ig folyósítottuk! Egy kérdésem van: miért nem adták vissza? Sem a 13. havi nyugdíjat nem adták vissza, sem a 13. havi bért nem adták vissza! (Nagy zaj a kormánypárti padsorokban. ‑ Nacsa Lőrinc: Miért töröltétek el? ‑ Vitályos Eszter: Hazudsz már megint. Hazudsz. Hazudsz. ‑ Általános zaj.) Hányszor? Több mint tíz évig nem adták oda a nyugdíjasoknak, és a pedagógusoknak még mindig nem adták oda!

Tudják, hogy van társadalmi csoport, akit megkárosítottak: a pedagógusok és a nyugdíjasok? Erre adjon választ! Hol van az a sok évi 13. havi nyugdíj?! Ezt szeretném hallani! (Közbeszólások mindkét oldalról.)

Vegyék vissza a kirúgott pedagógusokat! Vonják vissza a figyelmeztetéseket! Adják vissza a sztrájkjogát a pedagógusoknak! Emeljék meg a bérüket rendesen! Adják vissza azt a sok 13. havit, amit nem adtak oda, Nacsa úr, és adják vissza nekik azt, azt a pénzt, amit megígértek! A vetítési alapot a minimálbérhez kellett volna kötni! Tudom, hogy fáj, de mégiscsak erről van szó.

Alakítsanak ki Magyarországon egy olyan oktatási rendszert, amelyben a XVIII. kerületi karinthysok fejére nem esik rá a vakolat, mert ők a saját választókerületemben csak egyet kérnek: hogyha a KLIK-nek írnak levelet, és szólnak, hogy ne a konnektoron folyjon ki a víz, akkor oldják meg! (Zaj a kormánypárti padsorokban. ‑ Nacsa Lőrinc: Nincs is KLIK!)

És még valami! Nem zárt be az előző kormány iskolákat. Tudja, miért, Nacsa úr? Mert nem volt fenntartói jogunk! (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban.) És tudják, hogy mit mondott Pintér úr? Van még fél percem. (Nagy zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Pintér úr mit mondott? (Az elnök csenget.) Elnök úr, kérem azt a fél percet! Pintér úr mit mondott a bizottsági meghallgatásán? Azt mondta Pintér úr, hogy bizony, össze kellene vonni iskolákat. Vagyis Pintér miniszter előrevetítette, hogy iskolákat fognak bezárni Magyarországon? Kérem, erre is válaszoljanak! (Vitályos Eszter közbeszól.) És nagyon jól tudják, hogy úgy hagytuk itt a kormányzást, hogy bizony, volt arra mód, hogy az önkormányzatok és az állam központi szerepével egy jobb rendszert alakítsunk ki, de nem a teljes centralizálást és nem a teljes államosítást.

Ezt a bajt önök idézték elő. A magyar oktatásnak a fő problémája a Fidesz Magyarországon, de már remélem, hogy nem önök fogják megoldani. (Taps az MSZP, a Párbeszéd, a Momentum és a DK padsoraiban.)