Barkóczi Balázs (DK)

BARKÓCZI BALÁZS, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt belekezdenék, engedjék meg, hogy én is sok szeretettel köszöntsem a szakma képviselőit, a volt kollégákat, szülőket és a diákokat itt, az Országház falai között. Örülök, hogy most személyesen hallgathatják végig ezt a vitát.

Tisztelt Ház! Az oktatás nemzeti ügy, az oktatás közös ügyünk. A hónapok óta tartó sztrájkok, polgári engedetlenségi akciók és tömegtüntetések egyik fontos jelszavává vált az előbb idézett mondat. Az oktatás nemzeti ügy, mert a nemzet egészének felelőssége gondoskodni a felnövekvő generációk tudásáról és szakképzettségéről, és az oktatás közös ügyünk, mert bármit is állítanak a kormánypártok, nincs jobboldali és baloldali iskola, legfeljebb iskolamodell, és nincs kormánypárti és ellenzéki jövő, legfeljebb jövőkép.

A holnap iskolája olyan lesz, amilyenné mi itt a jelenben formáljuk. Vagy képesek vagyunk egy új rendszert teremteni ahelyett, amely az elmúlt hetekben minden eddiginél látványosabban omlott össze, vagy tovább megyünk azon az úton, amely az elégedetlenségbe és a kilátástalanságba vezet, a végén pedig ott van a jövő generációk és az őket oktató tanárok és szakemberek tömeges pályaelhagyása és kivándorlása. Tertium non datur, azaz nincs harmadik lehetőség. Ezért is nagyon fontos, hogy az ellenzék közös kezdeményezésére most itt, a Ház falai között vitathatjuk meg a magyar oktatás egyébként lesújtó helyzetét.

Az elmúlt hetek országosra duzzadt tiltakozási hulláma után persze most úgy látszik, mintha a hatalom is kezdené végre felfogni, hogy mekkora a baj. De hangsúlyozom, ez csak látszólag van így. Hiszen ne feledjük el, hogy augusztus végén még az a Maruzsa Zoltán kérte levélben a szakszervezetektől, hogy ne támogassák a tanárok polgári engedetlenségi mozgalmát, mert az szerinte erkölcsileg aggályos, aki most ugyanezekkel a szakszervezetekkel szeretne hosszú idő után végre leülni tárgyalni. De ő mondta azt is, emlékezzünk rá, hogy azért van jelenleg pedagógushiány, mert szerinte a negyvenéves munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjba vonulása „a 80 százalékos arányban hölgyekkel dolgozó köznevelési intézményekben jelentős nyugdíjba vonulási hullámot eredményezett”.

Ugyancsak Maruzsa államtitkár volt az, aki az alacsony pedagógusbéreket úgy magyarázta, hogy a pedagógusszakma elnőiesedett, és a nők eleve kevesebbet keresnek a munkaerőpiacon, mint a férfiak. Vagy említhetnénk a magyar szakképzést a minél olcsóbb munkaerő és valószínűleg a minél tájékozatlanabb szavazótábor kitermelése érdekében lebutítani igyekvő Parragh Lászlót is, aki szerint egy tanárnak elegendő motiváció a nyári szünet, és a tanárok egyébként is délután 4-kor már hazamehetnek, és aki büszkén vállalta, hogy ő a jelenleginél is egy évvel lejjebb, 15 éves korra szállította volna le a tankötelezettségi korhatárt.

De ne álljunk meg itt, hiszen a kormányzati propagandában még ennél is nagyobb otrombaságokat lehet időnként hallani a pedagógus- és diáktüntetések kapcsán.

(17.10)

Bencsik András például, a fideszes békemenetek szervezője ‑ aki ezeken az eseményeken rendszeresen az első sorban menetel közvetlenül Pataky Attila, Győzike és ifjabb Lomnici Zoltán és önök mellett ‑, azt mondta, ismét idézet következik, hogy egy ilyen söpredék lepte el a pedagóguspályát, egy ilyen nagypofájú, nihilista, senkiházi társaság. De Bencsik volt az is, aki a tüntetésen felszólaló Pankotai Lili apjának azt ajánlotta, idézem, hogy két nagy pofont kéne adnia a lányának. Aztán persze még erre is rá tudott tromfolni az önök által lovagkereszttel kitüntetett Bayer Zsolt, aki szerint a hatalom által megfenyegetett és kirúgott kölcseys tanár, Törley Katalin gazember. Ezt gondolják a kormányok a magyar iskolákról, a kormány a magyar iskolákról, ezt gondolják a magyar pedagógusokról, de még ahhoz is túl gyávák kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezt maguk mondják ki, inkább a Bencsikekre és Bayerekre hagyják a piszkos munkát, és egy rendőrtábornokra bízzák a magyar oktatás ügyét, mert tudják, hogy az uniós pénzekkel ellentétben a magyar oktatást csak leépíteni lehet ‑ ezt önök meg is tették az elmúlt 12 évben ‑, ellopni viszont nem.

Persze kormányzati oldalról is érezzük, hogy ereszt a szelep. Előbb Gulyás Gergely beszél arról, hogy Brüsszel miatt nem tudják emelni a pedagógusok bérét, aztán egy interjúban maga a házelnök, Kövér László leplezi le a nyilvánvaló hazugságot, kijelentve, hogy az uniós pénzek nélkül is tudnák emelni a tanárbéreket, de a pedagógusok ne a fizetésüktől tegyék függővé saját teljesítményünket és önbecsülésüket. Mondják ezt azok a kormánypártiak, akik nyár elején minden ellenzéki tiltakozás ellenére is keresztülverték Orbán Viktor fizetésemelését, arra hivatkozva, hogy a miniszterelnök bére az Unió 27 tagországa közül a 23. legalacsonyabb, csak közben azt felejtik el, vagy egész egyszerűen csak nem érdekli önöket, hogy a pedagógusok fizetése pedig a 26. legalacsonyabb az Unióban.

De mielőtt újra elkezdik a régi mantrát, gyorsan szögezzük persze le, hogy minden kormányzati hazugság ellenére a mostani tiltakozások oka nem elsősorban a bérkérdés. A magyar oktatás soha nem látott válságban van, és ebbe a válságba a mostani kormánypártok lökték. Azok, akik ezt a válságot már szemmel láthatóan nem tudják, de nem is akarják megoldani, engedjenek meg néhány adatot annak érzékeltetésére, hogy mekkora a baj! A főállású pedagógusok száma jelenleg 30 ezerrel kevesebb, mint a 2002-es bérrendezés után (Rétvári Bence: Már 30!), ami azt jelenti, hogy a szakszervezetek számítása szerint ma 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, és a tanári álláshelyek 11 százaléka betöltetlen, amire a második világháború óta nem volt példa.

A hazai pedagógustársadalom emellett egyre inkább elöregszik. Azt már maga a kormány is elismerte az Európai Bizottságnak küldött dokumentumokban, hogy a szakma 45 százaléka 50 év feletti, egyre kevesebb a fiatal, pályakezdő pedagógus. Az utánpótlás hiánya pedig egyre égetőbb probléma, az idei évben 11 978-an jelentkeztek valamilyen pedagógusképzésre, közülük pedig mindösszesen 6449-en nyertek felvételt, ami azt jelenti, hogy ha nem számolunk a lemorzsolódással, és a felvettek közül mindenki elvégezné az egyetemet, és utána pedagógusként helyezkedne el, még akkor sem lehetne orvosolni a magyar oktatásban meglévő bődületes tanárhiányt.

És akkor beszéljünk persze a bérekről is! 2015 óta a Fidesz a pedagógusbéreket a 2014-es minimálbér értékével megegyező vetítési alaphoz köti, aminek az értéke jelenleg is 101 500 forint, ez pedig azt jelenti, hogy egy kezdő pedagógus bérét jelenleg 16 300 forinttal kellene kiegészíteni havonta ahhoz, hogy az egyáltalán elérje a garantált bérminimumot, ráadásul ennek a pedagógusnak a fizetése a rossz előmeneteli rendszer miatt az első 14 évben nem változik. Mit gondolnak, ki fog úgy pedagógusnak menni, hogy az álláskereső-apróhirdetések alapján még egy délutáni takarító is több pénzt keres, mint egy történelmet angol nyelven oktató középiskolai tanár ugyanabban az iskolában?

A magyar tanárok ma a diplomásátlagbér 56-66 százalékát keresik meg, ami az OECD-országokban átlagosan 90 százalék. Persze ismerjük Gulyás Gergely ígéreteit, aki szerint ha évente emelik a pedagógusbéreket 10-10-10 százalékkal, akkor a tanárok 2025-re 778 ezret fognak keresni havonta, megközelítve ezzel a diplomás-átlagkeresetek 80 százalékát. Úgy látszik azonban, hogy a miniszter úr Esterházy Péter remekművének, a Harmonia caelestisnek csak a kezdő mondatáig jutott el az olvasásban, az ugyanis úgy hangzik, hogy „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.” (Németh Szilárd István: Van egy javított kiadás!)

Az igazság tudniillik az, hogy a KSH adatai alapján a diplomások átlagkeresete 2021-ben 677 ezer forint volt, ami, ha a tavalyi változókat vesszük kiindulási alapnak, az idei évben nagyjából 798 ezer forintnak fog megfelelni. Bár Gulyás miniszter úr 400 ezer forintos átlagkeresetről beszélt az oktatási dolgozók körében, de azt elfelejtette hozzátenni, hogy ebben már az egyetemi oktatók bére is benne van. Legyünk nagyvonalúak, fogadjuk el ezt a 400 ezer forintos számot, ha tehát ez az összeg emelkedik meg 2025-re 30 százalékkal, akkor nemhogy a 2025-ös, de még a 2022-es diplomásátlagbér 80 százalékának a közelében sem járnak majd a tanárbérek. Ha pedig mindehhez hozzávesszük az egyre inkább elszabaduló inflációt, akkor azt látjuk, hogy a kormány az elmúlt 12 évhez hasonlóan megint csak hazudott a pedagógusoknak, és megint csak nem vállalja ezért a felelősséget, hanem megpróbálja azt Brüsszelre, az Unióra, a magyar ellenzékre, Gyurcsányra, Sorosra, a migránsokra, a háborúra és még ki tudja mire és kire kenni.

Önök szerint ez felelős kormányzás? Önök szerint ez átgondolt oktatáspolitika? A jéghegy felé sodródó Titanic kapitányának komolyabb válságkezelési tervek álltak a rendelkezésére, mint önöknek, kormánypárti képviselőtársaim. És amikor a tanárok, a szülők, a diákok szembesítik önöket mindezzel, amikor a szakszervezet leírja, hogy a pedagógus-túlterheltség már olyan fokú, hogy a tanárok hetente átlagosan 56 órát dolgoznak, aminek a többségét egyébként ki sem fizetik számukra, ami évente mintegy 50 milliárd elvégzett, de ki nem fizetett, úgynevezett láthatatlan munkát jelent, akkor önök mit csinálnak? Kiüresítik a sztrájktörvényt, és megvonják a pedagógusok sztrájkjogát. Eszükbe sem jut, hogy le kellene ülni a szakma képviselőivel és a szakszervezetek vezetőivel tárgyalni, ehelyett levélben fenyegetik és rúgatják ki a tankerületeken keresztül azokat a pedagógusokat, akik az önök embertelen politikája ellenére is élni mernek alkotmányos alapjogukkal.

Önök nem is értik, és önöket nem is érdekli, hogy mekkora itt a baj. De van egy jó hírem: ma már senki nem várja el önöktől, hogy ezt a válságot majd önök oldják meg, ezt majd megtesszük mi. (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Dobrev Klára nem is olyan régen (Az elnök csenget.) személyesen tárgyalt a pedagógusok és a Pedagógusok Szakszervezete képviselőivel (Az elnök csenget.), amire önök évek óta képtelenek voltak, azt mi megtettük; igen, képviselőtársam, meghallgattuk az oktatási szereplőket (Vitályos Eszter: Persze!), és az árnyékkormány ez alapján egy világos rövid távú cselekvési tervet dolgozott ki a hazai közoktatás rendbetételére…