Bakos Bernadett (LMP)

BAKOS BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót ismét, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban, most egy ideológiai vitáról is szó van, ahogy Ungár Péter frakciótársam korábban utalt rá. Ez a vita arról szól, hogy a Fidesz 12 év kormányzás után, egy súlyos válság kellős közepén törvénybe akarja iktatni, hogy az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős. Mi ezzel nyilvánvalóan elvi alapon a lehető legkevésbé tudunk egyetérteni. (Rétvári Bence: Ki az első?)

Az általunk ismert történelem kezdeteitől az ember közösségben él, az ember társas lény, a közösséghez tartozás pedig nemcsak együttélést jelent, hanem együttműködést, egymás segítését, az egymás iránti közösségvállalást, feladatvállalást is. (Rétvári Bence: De ki az első?) Ennek értelmében a közösség az egyén számára védelmet nyújt, és a család mellett a nemzet is ilyen közösség. Ez az, amit önök magukat nemzetinek kikiáltó kormányként most eltagadnak, de legalábbis az utolsó helyre tesznek. A Fidesz képviselői a szavak szintjén nemzetről, de a gyakorlatban kizárólag egyénről beszélnek; ezt üzeni a kormányzati politika minden mozzanata, az adórendszer, a szociális szektor vagy a közegészségügy alulfinanszírozása, és most ez a módosítás is, végső soron a közösség létjogosultságát tagadják.

A Fidesz politikája 12 éve egyértelmű: minden egymás iránti felelősséget igyekeznek a legszűkebben vett közösségre, a családra és végső soron az egyénre visszaterhelni, hiszen önök szerint akinek nincsen semmije, az annyit is ér, Orbán Viktor szerint pedig csak annyi a feladatuk, hogy keressenek többet. Most pedig azt is kimondják, hogy a kormány az utolsó, akinek dolga van az egyén szociális biztonságával kapcsolatban.

Önök szerint a társadalmi egyenlőtlenségek valami véletlen balszerencse vagy épp az egyén tehetetlenségének eredménye, véletlenül sem a kialakult társadalmi struktúra a szinte bebetonozott hátrányok miatt, és még csak véletlenül sincs benne szerepe a kormány politikájának, annak a politikának, amely kizárólag azokat a támogatja, akik maguktól is boldogulnak, és azokat gáncsolja, akiknek valóban szükségük lenne az állami segítségre; annak a politikának, amelynek következtében az olló egyre nyílik, a szegények egyre szegényebbek, miközben az önök közvetlen környezetében élők, az úgynevezett nemzeti tőkésosztály egyre csak gazdagodik; nem azért, mert jobban teljesítenek, mert egyénileg jobb képességeik lennének, hanem azért, mert a kormány eldöntötte, hogy ők lesznek sikeresek. De hol van most ez a nemzeti tőkésosztály, most, amikor segítségre lenne szükség? Miért is éri meg nekünk az ő pénztárcájukat hizlalni már évtizedek óta?

Nemcsak az egyén van a közösségért, a nemzetért, hanem az állam kötelessége is segíteni az embereket. Az első parlamenti felszólalásomban azt mondtam, hogy a következő kormány talán legfontosabb feladata tudni érzékelni a szociális válság jeleit, és tudni gyorsan megoldásokat és segítséget adni. Azt láthatjuk, hogy a kormány már valóban érzékelheti a szociális válság jeleit, valószínűleg ez motiválja ezt a törvénymódosítást is, azonban a megoldás és a segítségnyújtás helyett inkább hátralép ‑ nem egyet, hanem rögtön hármat.

A politika értékekről és értékvitákról is szól, ebben a kérdésben pedig szinte kibékíthetetlen egyet nem értés van köztünk: önök egyéni felelősségről, mi védelmet nyújtó közösségről beszélünk, mert szociális biztonság elképzelhetetlen közösség nélkül, a közösségnek pedig támogatni kell a tagjait. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiban.)