Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelyet képviselőtársam salátatörvénynek aposztrofált, de teljes mértékben egyetértek vele, hiszen a salátában azért mégiscsak összeillő, és egyébként a végén valami nagyon finom, jóízű ételt létrehozó alkotóelemek vannak, no, erről a törvényről ez nem mondható el. (Rétvári Bence: Gasztroreggel van.) Még a cinikus kormánytól is egy vállalhatatlan lépés az, hogy a Magyarország biztonságáról szóló törvényjavaslatba, ebbe a csomagba rejtik el a szociális ellátás alapelve egyik fontos elemének a megszüntetését. (Rétvári Bence: Mit szüntetünk meg?) Semjén Zsolt és Pintér Sándor közös törvényjavaslata ugyanis arról szól, hogy előbb fog felelni mindenki más a szociális ellátásért ‑ az egyéntől az egyházakon és az önkormányzatokon át ‑, mint maga a magyar állam. Legyen világos mindenki számára, ez azt jelenti, hogy a magyar állam kivonul a szociális ellátásból.

Fülöp Attila, a Belügyminisztérium államtitkára már egyenesen úgy fogalmazott a Máltai Szeretetszolgálat lapjának, hogy kommunista örökség, hogy a szociális ellátás az állam feladata. A Demokratikus Koalíció és az árnyékkormány szerint a szociális ellátás igenis az állam kötelessége, amit nem háríthat át másra, és nem vonulhat ki belőle. Ez akkor is így van, ha a szociális ellátás ‑ az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz hasonlóan ‑ már nagyon régen összeomlott, egyes területeken az összeomlás szélén van Magyarországon az elmúlt 12 évben.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért fizetjük az adót és számtalan más járulékot, hogy ha bajba kerülünk, akkor az állam nyújtson segítő kezet addig, amíg talpra állunk. Ez nem kommunizmus, hanem emberség, és nem mellesleg a modern államok létezésének egyik fő oka. Az állam garantálja a szociális biztonságot számtalan olyan nyugati és északi országban is, ahol soha nem volt kommunizmus.

Tegyük fel a kérdést: ha nem feladata az államnak, hogy működő egészségügyet biztosítson, és ellássanak minket a kórházban, ha nem feladata az államnak, hogy jó oktatást biztosítson a gyerekeinknek az iskolákban, és nem feladata az államnak, hogy szociális ellátást nyújtson, akkor mégis mi az állam feladata a Fidesz szerint? Mi az állam feladata ön szerint, államtitkár úr? Ha az állam feladata nem az, hogy a befizetett adóinkból biztosítsa az életünkhöz szükséges szolgálatásokat, akkor mégis miért fizetünk adókat az államnak, ha nem kapunk érte cserébe semmit?

A törvény, amely 1993 óta ‑ tehát nagyon régóta ‑ változatlan formában az állam és az önkormányzat felelősségeként határozza meg a szociális ellátás biztonságát ‑ megemlítve persze jogosan a család és a helyi közösségek felelősségét is ‑, egészen egyszerűen most meg fog változni. Jelenleg szó szerint ez áll a törvényben: „A szociális ellátás feltételeinek biztosítása az egyének önmagukért és családjukért, valamint a helyi közösségeknek a tagjaikért viselt felelősségén túl” ‑ kérem, államtitkár úr, figyeljen! ‑ „az állam központi szerveinek és a helyi önkormányzatoknak a feladata.” A Demokratikus Koalíció és a Demokratikus Koalíció árnyékkormánya szerint ez így van jól, ehhez nem kell, nem lehet és nem szabad hozzányúlni.

Önök ellenben ebben a törvényben egy más sorrendet állítanak föl. Azt mondják, hogy mindenki más felelős az egyén szociális biztonságáért és ellátásáért, és csak ötödikként felelős a magyar állam. Államtitkár úr, szeretném, ha a válaszában kitérne arra, hogy ezt a gondolkodást miért javasolják egy törvénymódosítással megváltoztatni. Ugyanis a Pintér Sándor által jegyzett indoklás világosan kimondja, hogy ez sorrendet jelez, amit önök ebben a törvénymódosításban az Országgyűlés elé terjesztenek, vagyis az állam csak kisegítő szerepet játszik a jövőben.

Van ennek a 2. pontú törvényjavaslatnak (sic!) egy másik javaslata is, ami szintén, azt gondolom, hogy nem elfogadható, ez pedig arról szól, hogy uniós finanszírozású projektekben létrejött új férőhelyek esetén az intézményi férőhelyeket százfős létszám fölött csökkenteni kell az újonnan létrejött férőhelyek számával. Államtitkár úr, fontosnak tartjuk a minőségi férőhelybővítést, de az viszont elfogadhatatlan, hogy uniós források után egészen egyszerűen ezek a férőhelyek egy darab férőhellyel sem tudnak bővülni. Valahogy a kettő között összhangot kéne teremteni, és azt gondolom, hogy egy olyan társadalomban, amelyben a szociális ellátásra egyrészt az életkor kitolódásával, másrészt pedig az egészségi állapot megváltozása miatt egyre inkább szükség lesz ilyen férőhelyekre, egészen egyszerűen nem lehet férőhelybővítés nélkül elképzelni a következő időszakot.

(9.50)

Még egyet ‑ mivel van még egy kis időm ‑ hadd említsek meg! Már levélben is kérdeztem a miniszterelnököt, illetve az ezért felelős államtitkár, Rétvári államtitkár válaszolt nekem arra, hogy miért van az a megkülönböztetés, hogy a rezsiemelés után az egyházakat kompenzálják rezsicsökkentéssel, míg viszont a fogyatékossággal élő embereknek lakóotthont és különböző intézményi elhelyezést biztosító civil és nonprofit szervezeteket nem kompenzálják. Ebben az ügyben a miniszternek levelet írtak 118 szervezet nevében ezek az összefogó ernyőszervezetek, és önök egészen egyszerűen a fülük botját sem mozgatják.

Szeretném államtitkár úrnak elmondani, hogy ezekben a civil szervezetek által fenntartott otthonokban, lakóotthonokban tulajdonképpen mintha egy-egy önálló kis lakásban élnének egyedül az emberek, tehát joggal lehetne rájuk vonatkoztatni a lakosságot megillető hatósági áras kategóriát.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nagyon veszélyes úton indult el a kormány, amikor a szociális ellátás egyik fő alapelvét megváltoztatni javasolja a tisztelt Háznak. Egészen egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a magyar állam kivonuljon a szociális ellátásból.

Államtitkár Úr! Itt az idő, hogy visszaforduljanak, és az egészségügy és az oktatás után ne tegyék végleg tönkre most már a szociális ellátást is. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az MSZP padsoraiban.)