Gy. Németh Erzsébet (DK)

GY. NÉMETH ERZSÉBET (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Lassan majdnem négy órája ülünk itt és vitatkozunk erről a salátatörvényről, és ugyan Hollik képviselő úr nincs bent a teremben, de ha jól emlékszem, akkor ő beszélt arról, hogy párbeszédet kellene folytatni, és szerintem a párbeszéd arról is szól, hogy ha az ellenzéki képviselők immáron három és fél órája sorolják azt, hogy mi a probléma ezzel a majdnem 200 oldalas törvényjavaslattal, akkor legalább megtisztelne legalább államtitkár úr azzal, hogy időnként valamilyen formában reagál erre a felvetésre. Én értem, hogy ez a legkellemesebb megoldás egy politikus számára, egy előterjesztő számára, hogy a vita lezárása után, a vita végén mondja el azt, hogy mit gondol az ellenzéki képviselők hozzászólásáról, csak tudja, államtitkár úr, ez nem túlzottan korrekt, mert arra már nekünk utána nincs módunk és lehetőségünk reagálni, és ha önök annyira hívei a párbeszédnek ‑ no, nem a pártra gondolok elsősorban (Derültség.) ‑, akkor most itt lenne az idő.

Én például epedve várom, hogy arra a néhány kérdésre, amit itt feltettem önnek, megtisztelne a válaszával és elmondaná, és mondjuk, lenne módom és lehetőségem reagálni arra, mert abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy nem értünk egyet ebben a törvényjavaslatban, illetve nagy valószínűséggel az én kérdéseimre adott válaszával sem. Bár talán most már abban lehet bízni ennyi idő után, hogy végre megérti, hogy nem személyes az, amikor egy ellenzéki képviselő beszél, noha ez a stílus önöktől azért nem mindig ugyanígy érkezik vissza, vagy nem ugyanezt kapjuk mi vissza.

De mondjuk, én tényleg kíváncsi lennék, hogy tárgyalnak‑e fogyatékossággal élőket támogató, gondozó civil szervezetekkel, például a rezsiemeléshez adott támogatásról az ő részükről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Úgyhogy epedve várom a válaszát, államtitkár úr. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)