Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hollik István képviselőtársunk is a párbeszédet hiányolja a mai napról. (Tordai Bence felemeli a kezét.) Én nagyon bízom benne, hogy lesz lehetőség párbeszédre, lesz lehetőség arra, hogy Hollik István képviselő úr, ahogy én most szeretnék reagálni az ő felszólalására, érdemben reagál, és abban is bízom, hogy Nagy Csaba képviselőtársammal, illetve mindenkivel, akinek fontos a vidék sorsa, lesz érdemi lehetőségünk, hogy a vidék helyzetéről beszéljünk egy ilyen nehéz helyzetben így a válságok idején.

Igen, hiányolja a párbeszédet Hollik képviselőtársam, és azon túl, hogy egy salátatörvénnyel állunk szemben, rengeteg fontos törvénymódosításra szeretnék majd én is reagálni. Szeretném azzal kezdeni, hogy én magam reagálok arra, vagy úgymond vitába szállok azzal, amit elmondott Hollik képviselő úr.

A felszólalásának a lényegi része ‑ az első felszólalására gondolok ‑, hogy a migráció kérdésével foglalkozott, és alapvetően a migráció és egyes ellenzéki pártok vélt álláspontjának a kérdését elemezgette Hollik képviselőtársam.

Már elhangzott a mai vitában, hogy mi mindenről szól ez a rendkívül szerteágazó salátatörvény, és hogy miről nem szól alapvetően. A címe alapvetően arra utal, hogy a Magyarország biztonságát meghatározó törvények módosításáról szól ez a törvényjavaslat, és ugyan valóban érinti a migrációval kapcsolatos rendelkezéseket, de alapvetően azok a gyalázatos intézkedések, amelyek ezzel összefüggésben megemlíthetők, azok inkább arról szólnak, hogy a Magyarország biztonságáért akár az élete kockáztatása árán is küzdő vagy a testi épsége kockáztatása árán is küzdő, ezért dolgozó embereket miképpen alázza meg ez a kormány. Tehát én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen alá kell húzni, hogy rengeteg ilyen intézkedést láthatunk, és ezekről már hosszabban beszéltek képviselőtársaim.

Ugyanakkor én szeretnék arra is reagálni, ami Hollik képviselő úrnak a felszólalásában volt, a migrációs krízisre, erre a migrációs folyamatra, ami talán 2015 környékén érte el azt a szintet, amikor már gyakorlatilag egyértelmű, hogy ez nem egy néhány éves krízis, folyamat, amivel szembesülünk. Szeretném nagyon világosan elmondani ismét azt az állásfoglalást, amit mi következetesen képviseltünk. Mi egyértelműen szemben állunk azzal a megközelítéssel, ami ezt a krízist, ezt a folyamatot valamiféle pozitív irányként közelíti meg. Én 2015-18 között az Európai Unió Régiók Bizottságában is képviseltem a hazai önkormányzatok területén Pécs, egy, Magyarország déli részén működő önkormányzat álláspontját is, és én mindig elmondtam, hogy álszent és gyalázatos az a megközelítés, ami ezekben a tragédiákban valamiféle gazdasági hasznot próbál látni. Tehát, amikor azzal szembesülünk, hogy különböző tragédiák, konfliktusok vagy éppen geopolitikai játszmák vagy az erőforrások elrablása révén összedőlnek államok, olyan államok, amelyeknek egyébként az erőforrásait nagyjából a gazdag Nyugat rabolta az elmúlt időszakban, olyan államok, amelyeknek a diktátorait különböző érdekek mentén hol felemelték, hol megbuktatták különböző nyugati vezetők, na, ezek az államok összeomlanak, és egy ilyen migrációs krízis alakul ki, és emberek százezrével, milliószámra menekülnek az életüket mentve. Hogy ezt valaki ‑ és beszélhetünk itt akár a hazai politikáról, akár a brüsszeli politikáról ‑ úgy akarja beállítani, vagy azzal próbálja ezt pozitív folyamatként vagy lehetőségként aposztrofálni, hogy itt valamiféle európai uniós munkaerőhiányt lehet ezzel kezelni, ez gyalázatos és álszent.

Én erre mindig felhívtam a figyelmet, amíg Brüsszelben képviseltem Magyarországot és a nemzeti érdekeket, hogy ez álságos és álszent, hiszen itt egy krízissel szembesülünk, egy válsággal szembesülünk, és közös felelősségünk, hogy a migrációt kiváltó okokat felismerjük, ezekről érdemi, tartalmi vitákat tudjunk folytatni, és ezeket az okokat meg lehessen szüntetni. Ebben van nagyon súlyos kritikám Magyarország Kormányával szemben, hogy ehhez a vitához nem járult hozzá érdemben, és nem járul hozzá az okok megszüntetéséhez sem. Itt nagyon hosszan beszélt a migráció kérdéséről Hollik képviselő úr, de ezekről ismét nem ejtett egy szót sem.

Emlékszünk arra, hogy a Rogán-féle letelepedésikötvény-programmal önök érdemi ellenőrzés nélkül 20 ezer embert hívtak be az országba. Ez teljes ellentmondásban van azzal, amit egyébként elmondott Hollik képviselő úr. De arra is láttunk rengeteg példát, hogy önök olyan diktátorokkal barátkoznak, akikről nem lehet elmondani, hogy az európai társadalmak barátai lennének vagy a keresztény Európa barátai lennének. Gondolok itt például Erdoğan elnökre, aki kifejezetten arra biztatja az Európai Unióban, Európa területén élő török kisebbséget, hogy ne integrálódjanak, és valamiféle politikai fegyverként tekint ezekre a török kisebbségi közösségekre, és önök ezekkel a diktátorokkal barátkoznak.

De hogy mennyire álságos az önök politikája, azt egy idézettel is alá lehet támasztani. Az önök 2009-es európai parlamenti választási programjában a következő szöveg szerepel, ezt szó szerint idézem. „A Fidesz elsőlegesnek tartja, hogy Magyarország a majdani közös európai bevándorlásügyi politika keretében aktív migrációs politikát folytasson, konkrét elképzelésekkel, határozott célokkal. Támogatjuk Magyarország munkaerő-szükségletének függvényében olyan migránsok hosszabb-rövidebb távú munkavállalását, illetve letelepedését, akik esetében sikeresen elősegíthető a magyar társadalomba való beilleszkedés.” Ez a Fidesz 2009-es európai választási programja, ami a ma hallhatott Hollik képviselő úr-féle felszólalással is, én úgy gondolom, hogy szembeállítható, s ez mutatja egyébként, hogy mennyire hiteles ‑ erőteljes idézőjelekben ‑ az önök politikája, illetve mennyire hiteles az, amivel támadják az ellenzéket.

Mi elmondtuk, én magam személyesen is az elmúlt sok-sok évben, hogy alapvetően olyan politikát kell folytatni az egész Európai Uniónak ‑ nyilván most mi alapvetően gondolkodjunk európai keretekben ‑, aminek célja, hogy mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni, és nyilván ehhez megfelelő támogatási politikákkal, támogatási programokkal hozzá tud járulni Európa. Emellett egyébként egyértelmű a mi álláspontunk, hogy a bevándorláspolitikát nemzeti hatáskörben kell tartani, mi mindig határozottan ezt képviseltük itt a parlamentben, és egyébként én Brüsszelben is ezt képviseltem. Az Európai Unió külső határait meg kell tudni védeni, és az illegális migrációt pedig meg kell állítani. Tehát ez az álláspontunk nekünk, az LMP ‑ Magyarország Zöld Pártja képviselőjeként ezt ismertetem, azzal szemben, amit általánosan egyébként Hollik képviselő úr megfogalmazott.

Nyilván ehhez egyébként hozzátartozik az is, hogy most milyen politikát folytatnak. Láthatjuk, hogy a különböző, az önök számára kiemelt gazdasági ágazatokban befektetett források mentén ‑ például az akkumulátorgyártásra gondolunk ‑ önök megint csak nem abban az irányban gondolkodnak, hogy hogyan lehetne egyre jobb és több munkahelyet adni a magyar emberek kezébe, hanem olyan iparágakat telepítenek, amelyek jellemzően nem a helyi és nem a magyar munkaerőnek adnak lehetőséget, hanem mondjuk, külföldi munkaerő idecsábításával próbálják egyébként ezeket az iparágakat előnybe hozni.

És akkor átkanyarodva konkrétan az előttünk fekvő törvényjavaslatnak egy rendkívül fontos paragrafusára. Itt a képviselőtársaim sok felszólalásban beszéltek arról az álságos törvénykezésről és törvényjavaslatról, amit itt láthatunk és itt van előttünk, és beszéltek arról is, hogy miért álszent és miért gyalázatos ennek a törvényjavaslatnak az elénk terjesztése. Én olyan kérdésről fogok alapvetően beszélni ‑ és valószínűnek tartom, hogy nem fogok beleférni egy felszólalásba ‑, ami szintén része ennek a javaslatnak, de méltatlanul kevés szó esett erről a kérdésről ebben a vitában, ez pedig az ivóvíz biztosítása, vízbázisaink védelme, ami egy fontos kérdés.

De úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet még hangsúlyozottabban arra, hogy önök pontosan milyen eljárást alkalmaznak, milyen módon élnek önök a jogszabályok alkotásával. Itt elhangzott, hogy olyan extrém és szerteágazó módon összeszerkesztett törvényről van szó, ami rengeteg össze nem illő törvénymódosítást tartalmaz. A számát nem is tudom pontosan, nem is néztem meg, hogy hány törvényt módosít ez a javaslat, de elképesztő, hogy mennyire szerteágazó. Itt a Kossuth-díjtól, a Széchenyi-díjtól kezdve az illetékről szóló törvény, a nemzeti gondoskodásról szóló törvény, a rendőrségről szóló törvény, a hadigondozásról szóló törvény, a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény, a tűz elleni védekezés, s a többi, tehát elképesztően szerteágazó az a törvényjavaslat, amit önök ideterjesztenek.

(12.30)

Az is elhangzott már, hogy ezt a rendkívül szerteágazó és rendkívül nagy mértékű társadalmi változásokat okozó törvényjavaslatot önök nem bocsátották társadalmi egyeztetésre. Ugye, itt az elmúlt hónapokban rengeteget kommunikáltak önök arról a vitafolyamatról vagy tárgyalási folyamatról, amit az Európai Bizottsággal folytatnak, és az önök egyik nagy vállalása volt az, hogy érdemi társadalmi egyeztetés alá fogják vetni a törvényeket, annak ellenére egyébként, hogy a jelenleg hatályban lévő jogalkotási törvény szerint is valamennyi törvényt társadalmi egyeztetés alá kellene vetni. Eddig mit tapasztaltunk? Gyakorlatilag zéró vagy minimális a társadalmi egyeztetés a gyakorlatban a hatályos jogalkotási törvényhez képest. Most önök elfogadtak egy olyan hozzáállást, egy olyan vállalást, amely a törvényeknek körülbelül a 90 százalékát majd társadalmi egyeztetés alá veti, de látható, hogy egy ilyen brutális, ilyen szerteágazó salátatörvény esetében konkrétan semmiféle társadalmi egyeztetést nem hajtottak végre. Ez egészen elképesztő, és azt mutatja, hogy mennyire álságosak azok a vállalások, amelyeket önök tesznek.

Akkor nézzük azt a rendkívül fontos kérdést, amely szintén a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása révén itt fekszik előttünk, és ennek a javaslatnak az egyik legfontosabb eleme. Ugye, a törvény indokolása szól arról, hogy milyen módosítást akarnak önök a vízgazdálkodás terén tenni, és alapvetően itt arra hivatkoznak… ‑ az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szól, az ivóvízhez való hozzáférésről szól ez a módosítás, illetve egyidejűleg a törvénymódosítás az állam feladatai között is felsorolja az ivóvízhez való hozzáférés biztosítását.

Azt gondolom, önmagában az szomorú, hogy egy szót sem ejtettek az expozéban erről a fontos változásról, és hogy eleve egy ilyen módosítást részben valamiféle jogharmonizációval próbálnak meg indokolni, miközben ha Magyarország biztonságáról beszélünk, akkor én azt gondolom, az egyik legfontosabb, hanem nem a legfontosabb kérdés Magyarország vízkincsének biztosítása, a magyar emberek, a magyar nemzet számára az egészséges ivóvíz biztosítása.

Tehát látható, hogy önök egyébként egy terjedelmében csekély, de jelentőségében annál nagyobb módosítást nem tartanak olyan fontosnak, hogy azt egyébként mindenféle integrációs vagy európai jogi megfelelőségen túl önmaguktól bevezessék a magyar jogrendbe. Illetve a másik oldalról pedig az állam feladatai közé is felsorolja az ivóvízhez való hozzáférést. Pontosan tudjuk, hogy ez egy másik eljárásnak, amiről itt már sokszor beszéltünk, a víziközművekkel kapcsolatos eljárásnak egy kiegészítő eleme, és erről is így viszonylag szerényen vagy szegényesen beszéltek.

Nos, mivel indokolom én azt, hogy ha Magyarország biztonságáról beszélünk és a Magyarország biztonságát meghatározó törvények módosításáról, akkor a víz, az ivóvíz kérdése az, ami talán a legfontosabb kérdés? Látható, hogy a válságok korában kell hogy gondolkodjunk, kell hogy éljünk, és nagyon sokrétűek ezek a válságok. Itt az éghajlatváltozással kapcsolatos, a környezetpusztítással kapcsolatos válságok hatásait mindannyian érezzük, azt gondolom, olyan vitát már nem is akar senki folytatni, amely ezt a problémakört valamilyen módon a jövő problémái közé akarná sorolni. Egy nagyon-nagyon brutális, mély és megint csak Magyarországot kiszolgáltatott helyzetben találó energiaválsággal is szembesülünk, ami egyébként azért annyira súlyos, és azért van Magyarország ennyire kiszolgáltatott helyzetben, mert az önök politikája nem volt előrelátó, és nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyeket egyébként meg kellett volna tenni, hogy felkészítsék Magyarországot erre a helyzetre.

De egy nagyon súlyos vízválsággal is szembesülünk, és azt tudom mondani, hogy az ezzel kapcsolatos jogalkotás és gondolkodás egyelőre még csak fel sem ismerte ennek a válságnak a mélységét. Ezért is gondolom, hogy ez ma Magyarországon talán a legsúlyosabb kihívás, mert az önök kormánya így 2010-től kezdve és egyébként a megelőző kormányok sem ismerték fel, hogy milyen jelentőségű ez a kérdés, hogy milyen elhibázott vízgazdálkodást folytat ez az ország, és milyen alapvető szemléletváltásra és intézkedéssorozatra van szükség ahhoz, hogy ezt a vízválságot kezelni lehessen, és hogy a jövő generációk számára itt a Kárpát-medencében biztosítani lehessen a vízkincsünk védelmét és az ivóvízellátást, a vízbázisainkat.

Láthatjuk, hogy most is egy olyan vízgazdálkodás van érvényben Magyarországon, ami gyakorlatilag a vizek minél gyorsabb elvezetését tartja szem előtt, nem a víz megtartását, és hogy ma is Magyarországon ennek a vízgazdálkodásnak köszönhetően gyakorlatilag az ország lecsapolása folyik, Magyarország kiszárítása folyik. Minden évben elképesztő mennyiségű vizet veszítünk, lényegesen több víz folyik ki Magyarországról, mint amennyi beérkezik. A veszteség minden évben körülbelül háromszorosa a Balaton víztömegének, a Balaton vízmennyiségének. Minden más szempontból is egyébként óriási veszélyben van a vízkincsünk, veszélyben vannak a vízbázisaink.

Szó esett már és szó is lesz róla, ha rajtam múlik, a víziközművek helyzetéről, ezáltal egyébként arról, hogy összeomlóban van a rendszer, összeomlóban van a vízbázisok védelmére szolgáló infrastruktúra. Láthatjuk, hogy milyen súlyos veszély leselkedik a felszíni vizeinkre, folyóinkra, tavainkra, milyen mennyiségű és milyen jelentőségű szennyezés érkezik, és hogy önök mennyire képtelenek arra, hogy ezt a helyzetet kezeljék. Azt is láthatjuk, hogy önök olyan gazdaságpolitikai irányt választottak, ami megint csak a vízkincsünk áruba bocsátását és a vízkincsünk veszélyeztetését jelenti.

Egy példát említek itt most még nagyon röviden, ez az akkumulátorgyártás kérdése. Látható, hogy önök olyan irányba akarják elvinni a gazdaságpolitikájukat, hogy külföldi tőkeerős gyártóknak szolgáltatják ki a vízkincsünket, és a magyar fiatalok jövőjéről, a gyermekeink, unokáink jövőjéről nem kívánnak gondoskodni, még azt is lehetetlenné teszik, hogy a különböző kockázatok ellen fellépjünk, a különböző monitoringeszközöket érvényre juttassuk. És még egy példát említenék, a palagáz-kitermeléssel kapcsolatos terveket.

Tehát én azt gondolom, hogy a vízkincs biztosítása, az ivóvizek biztosítása az, ami a legfontosabb kihívás, ez egy fontos eleme ennek a törvénynek, és hogy ennek a megítélése miért rendkívül fontos, és miért kell alapvető szemléletváltás, és miért kell alapvető irányváltás a kormány politikájában, ezt majd egy későbbi hozzászólásban fogom részletesen ismertetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)