Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Most nagyon egyetértek Héjj Dávid megjegyzésével. Nagy tisztelettel köszönjük a frakciónk nevében is minden munkatárs munkáját, hogy lehetővé teszik, hogy ezt a fontos vitát tudjuk folytatni, és én azt gondolom, hogy még szükség is lesz a munkájukra néhány órán keresztül, hiszen nagyon-nagyon sok fontos törvényt módosít ez a salátatörvény, és én nem kívánok lemondani 20 óra vita után sem arról, hogy érdemi válaszokat kapjunk róla, legalábbis valami válaszfoszlányokat azzal kapcsolatban, hogy mégis miképpen kívánja Magyarországon az összeomló helyzetben lévő víziközműszektort megmenteni a kormány, és milyen módon fog tudni megfelelni annak a kötelességének, hogy az ivóvizet biztosítsa a magyar emberek számára.

Ugyanakkor igaza van azon képviselőtársaimnak, akik utaltak rá, hogy méltatlanul kevés figyelmet fordítottunk más törvényjavaslatokra, úgyhogy én most erre tennék kísérletet, hogy néhány ilyen, egy kicsit talán háttérbe szorított érintett törvényjavaslatról beszéljünk.

Itt többször fölmerült képviselőtársaim részéről, hogy itt világnézeti különbözőségek vannak, világnézeti kérdésekkel próbálták indokolni a különböző állásfoglalásokat. Fölmerült a kommunista múlt, a kommunista örökség. Egészen konkrétan ez a salátatörvény módosítja az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003-as törvényt is.

Én azt gondolom, hogy ha egy ilyen kérdésről esik szó, és igen sokat kommunistáztak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor érdemes néhány szót elmondani arról is, hogy amikor ilyen szerteágazó törvénymódosításokra van kapacitásuk, amikor ilyen sok törvényt tudnak módosítani egy salátatörvényben, akkor vajon miért nem felelnek meg annak az elvárásnak, ami most már több mint három évtizede helyeződik rá nyomásként a magyar Országgyűlésre, hogy miért nem tettek még érdemi lépéseket annak érdekében, hogy az állambiztonsági múltat fel lehessen tárni, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben, hogy az egykori kommunista állambiztonság fenntartói, besúgói milyen módon hálózták be a rendszerváltás idején a rendszerváltó pártokat, és miért nem lehet világosan látni azt, hogy milyen módon indítottak el egyébként máig ható társadalmi és gazdasági folyamatokat, hogy ezek a személyek hogyan fordították a politikai hatalmukat, az információjukat akár gazdasági vagy más, egyébként politikai befolyás irányába.

Kettő idézetet szeretnék elmondani. Rétvári államtitkár úr már nincs itt, de 2011-ben itt volt Rétvári államtitkár úr, hogy „közös cél a megbékélés, de ennek feltétele az igazság teljes feltárása”. És egy másik idézettel is szeretnék élni. Nagyon kedves pécsi képviselőtársam, Hoppál Péter 2017-ben úgy fogalmazott, hogy „szabad ország csak szabadon beszélhet a múltjáról”. Én azt gondolom, hogy ezek nagyon releváns idézetek, nagyon releváns megszólalások voltak, de én azt gondolom, hogy teljes ellentétben állnak azzal, amit önök képviselnek itt az Országgyűlésben.

Teljesen fel kell tárnunk a múltat, szabadon kell tudnunk beszélni a múltról. Ehhez képest még mindig olyan jogrend van Magyarországon, hogy történész kutatókat tudnak beperelni a kommunista állambiztonság egykori fenntartói azért, mert nyilvánosságra hozzák a valóságot. Erre több esetben látunk példát. Sajnos azzal is szembesülnünk kell, mondjuk, minden év február 25-én, a kommunista diktatúra áldozatainak az emléknapján, hogy önöknek egy olyan polgármestere áll oda koszorút elhelyezni, aki a kommunista állambiztonság lelkes besúgója volt. Egy megyei jogú város polgármesteréről beszélünk. Én azt gondolom, hogy ezek a tények is mutatják azt, hogy itt óriási a mulasztás. (Közbeszólás az ellenzéki sorokból.) De bizony, Szita Károlyról van szó, igen, ő az, aki Krakus Péter néven jelentett, tudjuk, hogy szorgalmasan, lelkesen jelentett, lelkes besúgója volt a kommunista állambiztonsági rendszernek.

Nos, tehát ezek a tények is alátámasztják azt, hogy önök semmit nem teljesítettek azokból a vállalásokból, amit egyébként a 2010-es választások előtt tettek. Ha jól emlékszem, akkor Deutsch Tamás egy nagyon világos vállalást tett. Elmondta, hogy amennyiben a Fidesz hatalomra kerül 2010-ben, akkor ezt a nagyon fontos vállalást fogja tenni, és nyilvánosságra fogják hozni az ügynökaktákat, pontosabban az állambiztonsági iratokat. Ez egy pongyola megfogalmazás, hogy az ügynökaktákat. Ehhez képest ezt nem tették meg, ezért 2011-ben Schiffer András, az LMP akkori frakcióvezetője javaslattal élt, és ezt a javaslatot terjesztette az Országgyűlés elé, amit önök érdemi vita nélkül leszavaztak, tehát még azt sem engedték meg, hogy ezt a javaslatot tárgysorozatba vegye az Országgyűlés, és egy érdemi vitát lehessen erről folytatni.

Majd ezt követően ezt a javaslatot folyamatosan javítva, kiegészítve, bővítve egy lusztrációs javaslatcsomaggal is, Schiffer András többször benyújtotta még, aztán az elkövetkező LMP-frakciók továbbvitték ezt a hagyományt. Én magam is már a számát sem tudom, hogy hányszor nyújtottam be ezt a javaslatot. Talán a múlt héten az Igazságügyi Bizottság 27. alkalommal szavazta le megint csak érdemi vita nélkül ezt a javaslatot. Én akkor is próbáltam érvelni, hogy legalább engedjék, hogy tárgysorozatba tudjuk ezt venni, tegyék hozzá a plenáris ülésen lefolytatott vita után a módosító javaslataikat, akár írják újra az egészet, csak valamilyen módon történjen már meg az álambiztonság feltárása, láthassuk azt, hogy milyen folyamatok voltak jellemzőek annak idején.

Itt nagyon-nagyon fontos vállalások vannak a mi javaslatunkban. Mi egyértelműen feladatként határoznánk meg azt, hogy a rendszerváltás utáni időszakban bizonyos közjogi tisztségekben meg kellene vizsgálni azt, hogy kik voltak érintettek a kommunista állambiztonság tekintetében, tehát a különböző közjogi funkciók tekintetében. Joga van tudni a magyar embereknek, hogy a rendszerváltás óta kik voltak érintettek, akik ezeket a funkciókat betöltötték. Sőt, mi ebben a lusztrációs javaslatban arról is rendelkeznénk, hogy akik aktív fenntartói voltak ennek a rendszernek, irányították ennek a kommunista besúgórendszernek a működését, hogy ne tölthessenek be bizonyos fontos közjogi funkciókat. Én azt gondolom, hogy ezzel adósak vagyunk.

Hasonlóképpen értelemszerűen megteremtenénk végre ezeknek az adatoknak a kutathatóságát, megteremthetnénk azt, hogy ne tudják beperelni a kutatókat ezek az egykori kommunista ügynökök, és azt is biztosítanánk, hogy ezeknek az iratoknak az internetes dokumentációja, internetes publikációja folyamatosan megtörténjék.

Nagyon-nagyon fontos, ez egy visszatérő kritika, hogy nem fordítunk kellő figyelmet az áldozatvédelemre. Ez nem igaz. Tehát ha megnézik részletesen a javaslatainkat, akkor látható, hogy nem az áldozatokat akarjuk rossz helyzetbe hozni, hanem egyszerűen azokat a besúgókat, akik ennek a rendszernek a fenntartói, működtetői, üzemeltetői voltak. Én azt gondolom, hogy ez egy súlyos mulasztás.

Amikor egy ilyen salátatörvénnyel szembesülünk, amikor módosítják ezeket a vonatkozó törvényeket, akkor önöknek kell szegezni ezt a kérdést, hogy miért nem tudnak végre szembenézni a kommunista állambiztonsággal.

Még egy érv, amit önök szoktak mondani, jellemzően egyébként nem is a vitákon, inkább háttérbeszélgetéseken, miszerint ezek a különböző iratok már nagy mennyiségben megsemmisültek volna, és már nem lehet teljes képet kapni. Ez nem igaz, tehát ezt történész kutatók megerősítették, hogy ez nem igaz, ugyanis ha volt egy aktív ügynök, aki azért úgy dolgozott rendesen kommunista besúgóként, akkor az nem csak egy beszervezési lapon volt dokumentálva, az ő tevékenységének a nyomai nem olyan könnyen eltüntethetők. Tehát különböző forrásokból azért a nyomára lehet akadni, hogyha valakinek ilyen tevékénységei voltak. Tehát ez a feladat elvégezhető. Egyébként jó példákat láthatunk itt a régióban is, több volt szocialista országban ezt a kérdést meg tudták oldani. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy egy bő három évtizeddel a rendszerváltás után sem késő ezt a lépést megtenni.

Nekem egy kicsit személyes is ez a kérdés. Említettem a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját, ez február 25-e. Tudjuk azt, hogy 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Kisgazdapárt egykori főtitkárát jogellenesen hurcolták el a szovjet hatóságok, annak ellenére, hogy ezt nem tehették volna meg, mentelmi joga volt. Ennek az emlékére 2000 óta, ha jól emlékszem, 2000 óta ez Magyarországon a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. Kovács Béla egy patacsi születésű politikus volt, én magam is patacsi vagyok, én Pécs Patacs városrészében élek, körülbelül 150 méterre Kovács Béla egykori szülőházától. Úgyhogy ilyen szempontból is én ezt egy ilyen személyes küldetésnek tartom, hogy ezt a kérdést folyamatosan napirenden tartsuk.

Átevezve két másik törvényjavaslatra, ami szintén része ennek a salátatörvénynek: egyrészt a közúti közlekedésről szóló törvény módosítása és a vasúti közlekedésről szóló törvény módosítása. Nagyon remélem egyébként, hogy ebben a kérdésben aktívabbak lesznek képviselőtársaim.

(5.10)

Ezek olyan ügyek, amik szerintem minden képviselőt közvetlenül érintenek, ugye, a közösségi közlekedés helyzete, az ágazattal kapcsolatos problémák aktuális kérdések, és különösen hangsúlyosak most egy ilyen súlyos energiaválság idején. Az üzemanyagárakat látjuk, azt is érzékeljük, hogy milyen súlyos gazdasági válsággal szembesülünk, tehát egyértelmű, hogy ebben a helyzetben, és egyébként nem is csak most, nem is csak ebben a helyzetben, hanem a jövőben is, a közeli és a távoli jövőben is sokkal erőteljesebb szerepet kell tudnunk biztosítani a közösségi közlekedésnek. Ezért itt is egy alapvető szemléletváltásra van szükség a kormányzati politikában. Ennek az ellenkezőjét látjuk, és én nagyon sajnálom egyébként, hogy ilyen szempontból a salátatörvény révén, mondjuk, a Technológiai és Ipari Minisztérium nem képviselteti magát, mert bizony szeretnénk választ kapni arra, hogy amikor különösen fontos szerep hárul a tömegközlekedésre, akkor miért vonják meg az ezzel kapcsolatos forrásokat. Tehát például miért hoztak egy olyan döntést, hogy a helyközi, pontosabban helyi közösségi közlekedés állami támogatását a vidéki városok esetében teljes mértékben megszüntetik, tehát nullára redukálják, miközben egyébként a járatgyakoriságot egy központi döntéssel elvárják. Tehát gyakorlatilag nehéz helyzetbe hozzák azokat a városokat, ahol egyébként, mondjuk, saját tulajdonú közlekedési céget üzemeltetnek, de egyébként az ország egész területén rendkívül nehéz helyzetet teremtenek. Tehát pontosan a tömegközlekedés állami támogatását erősíteni kéne, nem megvonni a forrásokat, tehát nem megszorításokat kellene itt érvényesíteni, hanem támogatni kellene.

Továbbá, és különösen sajnálom, hogy már nincs itt Fónagy János miniszter úr, Magyarország utolsó közlekedési minisztere, itt elmaradt egy átfogó közösségi közlekedési reform, amit mi már nagyon-nagyon régóta, tehát ciklusok óta kérünk, követelünk és teszünk rá javaslatot. Itt, nem is tudom, melyik expozéban elhangzott vagy valamelyik kormányzati kritikában, hogy mi nem teszünk le konstruktív javaslatokat, tehát csak kritikákkal élünk. Ez nem igaz. Mi komplett közlekedési javaslatcsomagot tettünk le többször az asztalra a finanszírozástól kezdve egészen az országos integrált ütemes menetrend kialakításáig, a közlekedési szövetségek kialakításán át, a párhuzamok megszüntetésével egy olyan közlekedési modellt tettünk le egyébként, ami számításokkal megerősítve azt mutatta, hogy a jelenlegi forrásbevonással vagy a jelenlegi forrással való gazdálkodás mellett is egy lényegesen jobb tömegközlekedési szolgáltatást biztosítana, különösen a vidéki térségekben. Egyébként annak idején nekem volt szerencsém Fónagy miniszter úrral, államtitkár úrral erről egy szakmai fórumon beszélgetni, és nagyon jelentős átfedés volt a szakpolitikai hozzáállásunkban, és egyetértést mutatott egyébként Fónagy János is a javaslatok kapcsán. Hát, ezek a reformok késnek, ezeket az intézkedéseket önök nem teszik meg, holott azért sorolhatnánk azokat a törvényjavaslatokat, azokat a jogalkotási folyamatokat, amelyeknek, mondhatjuk, hogy nehezen látjuk az értelmét, nem értjük, hogy erre miért van idő, miért van energia. A másik oldalról pedig ilyen fontos intézkedések nem jelennek meg egyébként egy ilyen törvényalkotási folyamatban sem.

Azok az érvelések is hamisak, álságosak, amikor egyébként akár szociális kérdésekről beszélünk, akár más fontos döntéseket hiányolunk a kormány részéről egy ilyen válsághelyzetben, hogy ne lennének források. Ha csak a közlekedéspolitikát tekintjük, ha csak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére nézünk, és ugye, már beszéltem a mai napon, ki is alakult egy vita annak kapcsán, hogy milyen állapotban van a vidéki közlekedési infrastruktúra, hát látható, hogy önök nem a vidéki emberek számára fontos infrastruktúra fejlesztésére fordítják a magyar emberek pénzét, hanem olyan gigantikus beruházásokra, mint például a Budapest-Belgrád vasúti fejlesztés. Ez az utóbbi projekt, mondjuk, Kínán kívül, a kínai államon kívül és Mészáros Lőrinc cégein kívül aligha jelent pozitívumot bárkinek is. Ugye, tudjuk azt, hogy hány száz milliárd forintot nyertek el ebből a projektből Mészáros Lőrinc cégei, és azt is tudjuk, hogy mindent titkosítottak, és semmiféle garanciát nem tudtak letenni az asztalra, hogy ha elkészül ez a fejlesztés, akkor ennek valamiféle megtérülési esélye, lehetősége lenne Magyarország számára. Ez is egyébként azt a politikát erősíti, amit már ebben a hosszú-hosszú vitában sokszor kritizáltunk, hogy nem a patrióta gazdaságpolitika felé fordulnának, nem a helyi és regionális termeléssel tervezik kielégíteni a legfontosabb igényeket, legfontosabb szükségleteket, hanem a távoli, a kínai tömegtermékek beszállítására építenek a magyar emberek pénzéből infrastruktúrát. Tehát mondhatjuk, hogy a kínai gazdasági gyarmatosításnak kövezik ki az útját, ha lehet ilyen képzavarral élni, ezzel a gigantikus projekttel, miközben egyébként elveszik a magyar emberek, vidéki emberek számára fontos infrastrukturális fejlesztés elől a forrásokat.

Sokat vitatkoztunk már és fogunk is még vitatkozni erről a Budapest-Belgrád projektről, de én azt gondolom, hogy erre semmiféle mentség nincs, arra meg pláne nincs, hogy mindezt titkosították, és hogy semmiféle garanciát nem mutattak, semmiféle megalapozottságot nem tettek le az asztalra annak kapcsán, hogy önök ezt miért szavazták meg, hogy önök miért titkosították ezt a projektet. És még egyébként olyan ellentmondásokra sem adtak soha választ, amit egyébként Szijjártó Péter fogalmazott meg, aki azt mondta, hogyha Trieszt környékén elkészül egy magyar tulajdonú kikötő, akkor az az összes magyarországi cég tengeri szállítási igényét ki fogja elégíteni, akkor, ugye, a trieszti kikötőhöz képest a pireuszi kikötőt célzó Budapest-Belgrád fejlesztési projekt egy konkurens kikötőt érne el. Ez az ellentmondás milyen módon értelmezhető az önök számára? Azt gondolom, hogy ez is az egyik azon példák közül, amelyek azt mutatják, hogy önök nem helyesen gazdálkodnak a magyar emberek pénzével, nem helyesen gazdálkodnak az adófizetők pénzével, és egyébként ez a helytelen politika jelentkezik abban, hogy Magyarországon, főleg a vidéki térségekben milyen súlyos problémák vannak az alapvető infrastruktúrával. Köszönöm.