Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszas, többször is felmerülő kérdésként vitát folytattunk arról, hogy az a sorrend, amit önök úgy határoztak meg, hogy az egyén felelőssége, civil szervezetek, egyházak segítsége, és a lista végén van a magyar állam, amely, ha senki nem tud segíteni, akkor majd ő segít, hogy ez helyes‑e így. Egy egészen konkrét, a választókerületemből származó példán keresztül szeretném, ha államtitkár úr megvilágítaná mindannyiunk számára, hogy mi a megoldás.

12 ferencvárosi önkormányzati ház rezsiszámlájában egyáltalán nem érvényesítették a lakossági díjszabást, így az eddigi, körülbelül 10 ezer forintos fűtési számlájuk 80 ezer forintra ugrott családonként. Ez 367 ferencvárosi család megélhetését teszi tönkre, mert vélhetően hibásan lett megfogalmazva a kormányrendelet, ami ezt szabályozza.

Tudni kell ezekről a házakról, hogy szociális rehabilitációs program keretében kerültek felújításra az elmúlt években, és ezekben az épületekben többségében szociális alapon kiadott önkormányzati lakások vannak szociálisan rászoruló családok részére. Azt gondolom, hogy viszonylag könnyű érzékeltetni a probléma súlyát, mert ebben a 12 épületben közel 800 ember lakik, és ez a 70-80 ezerre emelkedő fűtésszámla minden szociálisan rászoruló embernek, de még egy átlagos egzisztenciális körülmények közötti családnak is komoly terhet jelenthet.

Éves szinten a 12 ház fogyasztása, tehát ennek a 367 lakásnak a fogyasztása az évi 42 millió forintról 320 millió forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat már középtávon sem tud érdemben segíteni ezeknek a lakóknak, akiknek semmi bűnük nincs, és semmilyen elmaradásban nem szenvednek, mindent megtettek, amit meg lehetett tenni. Annyi történt, hogy a társasházasítás jogi akadályok miatt csúszik.

Kérdezem államtitkár urat, hogy mi a megoldás egy ilyen esetben. Szociálisan rászoruló családokról beszélünk, akik nem tudják igénybe venni azt a kedvezményt, amiről olyan rendkívül büszkén beszéltek megszámlálhatatlan alkalommal ebben a vitában is. Szeretném, ha erre a konkrét esetre mondana egy megoldást, mert jelen pillanatban ez a közel 800 honfitársunk kétségek és a megélhetési válság, vagy mondjuk úgy, hogy az egzisztenciális szakadék szélén áll, és jelen pillanatban az önkormányzat, amely megelőzi az önök koncepciójában az államot, amelynek helyt kell állnia a szociális ellátások terén, nem fog tudni ilyen mértékű pluszterhet vállalni. Hangsúlyozom, évi 320 millió forintról beszélünk.

Szeretném kérdezni a tisztelt államtitkár urat, hogy milyen megoldást tud arra vonatkozóan mondani nekem és ennek a 800 családnak, ami megnyugtatóan rendezné a helyzetüket.

Én azt gondolom, hogy fontos, hogy ebben a kérdésben államtitkár úr valóban érdemi választ adjon, mert jelen pillanatban senki nem tudja, hogy egy ilyen esetben mi az eljárásrend. Az MVM még csak válaszolni sem volt hajlandó sem a családok által kezdeményezett megkeresésre, sem az önkormányzat által kezdeményezett megkeresésre. Egyszerűen csak kiszámlázták nekik a magasabb összeget. Azt gondolom, hogy alkotmányosan az egyenlőség elve alapján nekik ugyanúgy jár a kedvezmény, mint a többieknek, de jelen pillanatban úgy néz ki, hogy valószínűleg a kormányrendelet ezt nem teszi lehetővé. Várom nagyon nagy érdeklődéssel a válaszát, és nemcsak én várom, hanem ez a 800 honfitársunk is. Köszönöm szépen.