Dunai Mónika (Fidesz)

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt a mai napon, illetve a tegnapi nap kezdődött vitán most már 16 órája próbálja a baloldal azt bebizonyítani önmagának, hogy a magyar érdekeket képviseli és a magyar embereket szolgálja. Az látható, hogy ez nem sok sikerrel jár saját maguk felé, hiszen hogy ha 16 órán keresztül kell bizonygatni valamit önmaguknak, akkor az látszik, hogy a bizonytalanság igen nagyfokú az önök soraiban.

Azt tudjuk, hogy a magyar embereknek nem kell bizonygatni, hiszen a kétharmaduk elutasította azt a fajta politikát, amelyet önök és társaik az előző ciklusokban a magyar emberekért tettek.

(1.00)

S ha ma már itt Churchillt idézték igen sokan, akkor szeretném egy nagyon fontos mondatát most ideidézni. Azt mondta egyszer, és ezt jó lenne, hogy megfontolná és magáévá tenné minden baloldali képviselő, hogy ha külföldön vagyok, sosem bírálom vagy támadom országom kormányát. Ha külföldön vagyok. Önök, az árnyékkormány-miniszterük és az egész baloldal ezt teszi folyamatosan. Csak arra nem gondolnak, hogy amikor támadják Magyarország Kormányát, és próbálnak mindent megtenni azért, hogy a nekünk járó pénzek ne érkezzenek meg Magyarországra, ezzel nem a magyar kormánynak ártanak, hanem minden egyes magyar embernek. Annak a kevesebb, egyharmadnyi saját szavazóiknak is és a kétharmad kormánypárti szavazóknak is, kivétel nélkül mindenkinek. Hiszen önök azok, akik nem titkoltan külföldi pénzeket fogadnak el ahhoz, hogy a politikájukat és a kampányaikat véghez tudják vinni, és számtalanszor, mindennap többször megkérdezzük, hogy vajon mi az ellentételezése ennek a hatalmas összegnek, ezeknek a dollármillióknak. Vajon ezek mennyire befolyásolják az önök cselekedeteit? Joggal sejtheti azt minden magyar ember, hogy külföldön azért beszélnek Magyarország ellen, és azért próbálják rábeszélni az Európai Unió vezetőit, hogy ne adják oda Magyarországnak az egyébként nekünk járó pénzeket, hogy ezzel rosszat adjanak és rosszat okozzanak a magyar embereknek.

(Folytatás 33/3-ban!)

2022-2026. országgyűlési ciklus Budapest, 2022. október 26. szerda 33/3. szám

Országgyűlési Napló

Szeretném azt megkérdezni, és a vita, én azt gondolom, hogyha ebbe az irányba menne a következő, nem tudom, tíz órában, húsz órában ‑ vagy mennyi ideig szeretnék még ezt a napirendet folytatni; mi itt vagyunk, állunk elébe, államtitkár urak is mindenre megválaszolnak, mi is itt vagyunk ‑, szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy azok a családpolitikai intézkedések, azok a szociálpolitikai, vagy mondjuk úgy, gondoskodáspolitikai intézkedések, amelyeket 2010-től mi elkezdtünk bevezetni, ezek igenis az emberek érdekében születtek. Viszont önök ezeket nem szavazták meg. Sőt, ha most a tanári bérekről is beszéltünk a mai alkalommal, akkor önök mindent megtesznek azért, minden követ megmozgatnak, itthon is és az Európai Unióban is, hogy ne kapják meg a pedagógusok azt az összeget, amely jár Magyarországnak, és amiből mi egy igen nagyarányú béremelést szeretnénk végrehajtani. Önök miben segítik a magyarokat? Miben szolgálják a magyarokat? Kérem, erre feleljenek! Mit tesznek azért, hogy az energiaárak csökkenjenek? Mit tesznek azért, hogy béke legyen a világban, vége legyen a háborúnak? Mit tesznek azért, hogy az energiaszankciók megszűnjenek? Erről ma kevés szó esett, legalábbis az önök szájából semennyi. (Tordai Bence: Arról szól a törvényjavaslat. ‑ Nacsa Lőrinc: A víziközművek! ‑ Csárdi Antal: Most el fogom mondani. ‑ Dr. Keresztes László Lóránt: Most kezdjük részletesen.) Jó lenne, ha a következő órákban erről is beszélnének. Tehát arra feleljenek, hogy önök mit tesznek a magyar emberekért! Beszélni nagyon sok mindent lehet, de a beszéd és a duma, hogy pestiesen szóljak, nem ér semmit. Itt tettek kellenek és szavazatok. Itt vagyunk az Országgyűlésben, törvényeket alkotunk, ide nem beszélgetni járunk, ide nem személyeskedni járunk, hanem ide azért járunk, hogy az emberek érdekében olyan törvényeket alkossunk, amelyekkel Magyarországot és az itt élő embereket védjük. (Tordai Bence és Ungár Péter telefonjukkal felvételeket készítenek.)

Ide nem azért járunk, hogy csoportképeket készítsünk, fotózkodásokkal töltsük az időt, mint önök most ebben a pillanatban teszik, hanem azért, hogy a magyar emberekért tegyünk. Kérdezem továbbra is, és nem tudom, hányadszor, hogy mit tesznek önök a beszéden kívül a magyar emberekért. Mit tettek az önök koalíciós társai 2010 előtt? Mit tesznek 2010 óta itt a parlamentben? Önök nem szavazzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar emberek javát szolgálják. Nem szavazták meg a rezsicsökkentést, a családtámogatásokat, a szociálpolitikai intézkedéseket. Nagyon sokat beszéltek annak idején az ápolási díjról. Itt voltak akkor, amikor az ápolási díjat emeltük fel? (Tordai Bence: Itt!) Az ellenzék, a baloldal többsége nem volt jelen az ülésteremben. Fontosabb dolga volt. És ez is azt bizonyítja, hogy önök beszélnek, beszélnek, beszélnek, de a tetteik száma körülbelül nulla.

Ha ezen változtatnának, és nem minden erejükkel azon dolgoznának, hogy lejárassák a magyar embereket, hogy kisemmizzék a magyar embereket, hanem segítenének külföldön, Brüsszelben a magyaroknak azért, hogy a nekünk járó jussunkat megkapjuk, akkor ezzel önök szolgálnák a magyar embereket.

Engedjék meg, hogy néhány olyan gondolatra reagáljak, amelyet képviselőtársaim felvetettek, például a családtámogatásokat, amikor említették, hogy még ezt és azt és amazt kellene a családtámogatásokba beépíteni. Természetesen ezek jó viták, hiszen ki ne szeretne még többet adni a családoknak. Ez a fő célkitűzésünk, ezt a politikát követjük 2010 óta. Amelyet egyébként, még egyszer megjegyzem: önök rendre nem szavaznak meg. Elmondhatjuk azt, hogy ma Európában a legtöbbet fordítjuk a családpolitikai kiadásokra. Öt százalék, ez óriási összeg, és nagyon fontos, hogy ezt még most a háborús körülmények között, a jelenlegi háborús inflációban és az eszement brüsszeli szankciók sújtotta világban is meg akarjuk tartani, mert ez nekünk kiemelt fontosságú.

Amikor önök beszélnek az olyan, mondhatni, részletkérdésekről, amelyeket valóban teszünk, megoldunk, törekszünk rá, akkor azt ne felejtsük el, hogy ma a legnagyobb probléma a háború, az, hogy nincs béke. Először békét kell teremteni, és ha a béke megvan, ebben mi természetesen közvetítők lehetünk, és elmondjuk számtalanszor, hogy a béketárgyalások pártján vagyunk. Nem uszítani kell a feleket egymásnak, hanem elősegíteni a béketárgyalásokat. Önöktől ebben is elvárható, hogy magyar képviselőként a magyar emberek érdekeit képviseljék. Emellett pedig minden erővel azt kell szolgálni, hogy a brüsszeli háborús szankcióknak vége legyen, és végre belássa az Európai Unió, hogy sehová nem vezetnek ezek a szankciók. Ezek a szankciók nyomorba döntik az embereket. Ha beszélünk szociális gondoskodásról vagy szociálpolitikáról, akkor ebbe is tessék belegondolni: ma a legnagyobb kiadást és a legnagyobb problémát a családoknál az eszement brüsszeli energiaszankciók jelentik. És nemcsak, amit meghoztak, hanem az is, amit kilátásba helyeztek, amit meglebegtetnek, hiszen már akkor emelkedik többszörösére, sokszorosára az energia ára, ha még azt csak bejelentik és kilátásba helyezik.

A másik a férfiak és a nők helyzete, illetve a családban és a gondoskodáspolitikában elfoglalt helye. Azt jó szem előtt tartanunk, ha nem úgy gondolkodunk egy családról, hogy ki végzi a több feladatot, és nem úgy kell beszélnünk róla, hogy nő vagy férfi, hanem nekünk úgy kell beszélni, hogy nő és férfi. Tehát nem a „vagy-vagy”, hanem az „és” a fontos. Igen, van feladata mindenkinek, ez egy társadalmi feladat már az intézményeknek óvodától felfelé, és ha itt visszatérünk arra, hogy milyen családmodelleket és milyen gondoskodáspolitikát kívánunk, akkor igenis meg kell már tanulni a kisgyermekeknek is, hogy hogy működik jól egy család, hogyan tudnak segíteni egymásnak.

(1.10)

Tisztelettel ajánlom a figyelmükbe Bedő Imrének a Férfiak Klubjában tartott előadásait, valamint a könyveit, mert van teendőnk. Amint Bakos Bernadett képviselőtársam is elmondta, a női és a férfi családi szerepmegosztásban lehet cizelláltabban viselkedni. Ebben mind nekünk, nőknek, mind a férfiaknak van felelősségük. De ezt sem tudják csak a nők parancsra megoldani a saját férjükkel vagy a gyermekeikkel, és a férfiak sem a nőkkel. Ez egy közös feladat. Javaslom, hogy fontoljuk meg Bedő Imre szavait is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)