Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Kipróbáltam én is egyszer ezt az intelligens órát vagy jelzőt, valóban egy élő hang volt, és lehetett vele beszélni, úgyhogy biztosan mondhatom önnek, hogy ez a rendszer valóban úgy működik, hogy próbál gyorsan segítséget nyújtani.

Egy fontos kérdést mondott, hogy általában a nők, az édesanyák, a feleségek azok, akik otthon vannak, gondoskodnak elsősorban gyerekről vagy idős hozzátartozóról, éppen ezért ezt valahogy kezelni kell, kompenzálni kell. Erről beszéltünk pár órával ezelőtt is. Ez a felismerés nem új keletű, tehát nem idén jöttünk erre rá, szerintem sem ön, sem mi, hanem korábban, és mi az elmúlt 12 évet nem is tétlenül töltöttük ezen a téren, mert a „Nők 40” pontosan erről szól. Ezért furcsa számunkra, hogy a baloldal ezt nem szavazta meg, utána a baloldal egy része ezt az Alkotmánybíróságon megtámadta.

A négygyermekes édesanyák szja-mentessége erről szól. Rugalmasabbá tettük a gyermek után járó juttatások és a foglalkoztatás viszonyát, tehát már a gyerek féléves korától el lehet menni úgy dolgozni, hogy mellette a gyermek után járó juttatások is járnak. De egyébként nem kell két év után kötelezően visszamenni, ha valaki nem akar, akkor három év után mehet vissza. Ebben is pontosan nekik próbáltunk segítséget nyújtani azzal, hogy tényleg a bölcsődék számát 25-30 ezres férőhelyszámról 70 ezer környékére tudjuk fölvinni ‑ bőven meghaladtuk az 50 ezret ‑, szintén nekik segítünk elsősorban azáltal, hogy ők tudnak munkát vállalni a kisebb gyermek mellett, tehát a bölcsődeépítés is erről szól. A gyermek születése utáni hónapokban az édesanya magasabb jövedelmet kap, mint a gyermek születése előtti nettó jövedelme, tehát a gyermekszületés nem jövedelmi visszaesést, hanem jövedelememelkedést jelent neki. Kevés hely van szerintem a világon, ahol ez elmondható. Egyrészt az is, hogy ilyen sokáig tart ez a szociális juttatás, mert azért ez még Európában is egy hosszabb időtartam, Amerikában meg aztán végképp rövidebb a magyarnál, de hogy ráadásul növekedni is tud az édesanya jövedelme az első hónapokban, ez még inkább párját ritkítja szerintem. Ezekkel mi pont arra a társadalmi valós helyzetre reagáltunk az elmúlt években, komoly módosításokkal ‑ talán említettem a négygyermekes anyák szja-mentességét is ‑, hogy pontosan kompenzáljuk azt, ami a gondoskodás miatt a karrierből kiesik, a munkavállalásból kiesik, a nyugdíjjárulékból és a többi kiesik, azt mi ezekkel az intézkedésekkel próbáljuk pótolni, azért is egyrészt, hogy igazságosság legyen, hogy ugyanakkora legyen a jövedelme, hogy ne legyen a gyermekvállalás anyagi hátrány, másrészt pedig, hogy ne ez legyen az újabb vagy az első gyermek vállalásánál gond, hogy azért dönt úgy a család, hogy nem vállalja, mert az édesanyának nagyon nagy lenne emiatt az anyagi hátránya.

A mi családtámogatásunknak ez az alapelve, hogy attól, hogy valaki gyereket vállal, ne kerüljön anyagi hátrányba, és ez elsősorban az édesanyákat érinti, tehát annak, hogy rekordmagas a GDP-arányos családtámogatásunk, sok eleme van, de azok elemei egy részének direkt az édesanyák vagy a leendő édesanyák a címzettjei.

A gyod kapcsán, tisztelt képviselő úr: örülök, hogy ön ezt jó dolognak tartja, még inkább örültünk volna, hogyha ezt együtt fogadjuk el, és közösen tudjuk egy jó dologként megszavazni itt 2018 decemberében a parlamentben; ez közösen nem sikerült, de mi azért megtettük.

(0.10)

Köszönjük a javaslatait. Minden új támogatási formánál nyilván az elején kell adminisztratív dolgokat kiigazítani, itt is így volt, de ha szükség volt rá, nyitottak voltunk, nem merevedtünk meg ebben az álláspontban, úgyhogy ezt valóban megtettük. Ön is látta, hogy sok mindenben rugalmasabbá vált a kormányzati ügyintézés. A kormányablak egy helyen van, szinte minden ügy ott intézhető, egy részük már digitálisan is indítható, tehát ebben sokat léptünk előre. Nyilván egészségügyi iratok vannak, amelyek az EESZT-ben keletkezhetnek inkább, tehát valóban ez feladat, hogy automatikusan tudjon átmenni, vagy könnyebb legyen onnan kinyerni az adatot, ez feladatunk, de az EESZT is szépen fejlődik. Az EESZT ugrásszerű fejlődésének azért a koronavírus-járvány adott sajnálatos apropót, de utána lett ennek egy szokásbeli különbsége.

Kérem, azt se vitassuk el, hogy a gyod a hozzátartozójukat, elsősorban a gyereküket otthon ápolóknak az ápolási díja, és az otthongondozási díjra fordított teljes költségvetési keretösszeg ‑ ezt ma még nem mondtam el, de tegnap talán többször is ‑ 15 milliárdról 67 milliárd forintra emelkedett. Ez egy nagy léptékű emelkedés. Mondta, hogy kisebb összegekkel is lehetne jobb dolgot csinálni, de a 15 milliárdról 67 milliárdra emelés azért nem egy kisebb összeg. De valóban fogadóórákon ott vagyunk, jönnek hozzánk a körzetünkben a képviselők, és valóban az ember számára az egyik legmegmagyarázhatatlanabb az volt, hogy az ápolási díj miért ennyire alacsony összegű és miért csak 15 milliárdot fordítunk rá költségvetési szinten. Ebben haladtunk előre. Nyilvánvalóan úgy építettük fel a mechanizmust, hogy a gyermeküket otthon ápolóknak automatikusan emelkedett a minimálbér szintjére az otthongondozási díja, tehát itt van egy emelkedési automatizmus, és a többi ápolási díjat is emeltük. Részleteiben nem fejtem ki, mert ezt tegnap megtettük.

Mondta a képviselő úr, hogy vannak szimbolikus dolgok is, amelyek pénzbe nem kerülnek fogyatékosügyben, és mégis előre lehet vele lépni, vagy úgy érezzük, hogy az igazságérzetünk valahogy kicsit helyreáll. Például az is ilyen pont lett volna, amikor az önök miniszterelnök-jelöltje, akinek sok félresikerült mondata volt, lefogyatékosozta éppen a jobboldali újságírókat, azt hiszem. Amikor ilyesfajta mondatok hangzanak el, amelyek nemcsak a fogyatékossággal élők számára sértők, hanem minden jóérzésű ember számára, akkor szólhattak volna neki, hogy mondhatná, hogy elnézést, ez kicsúszott, de nem így gondoltam, és nem szerettem volna senkit megsérteni. Minket sértegethet, lehet, hogy még a jobboldali újságírókat is, bár elegánsabb, ha minket sérteget, de a fogyatékos emberek helyzetét használni erre vagy utalni rá, ez is olyan dolog, ami nem pénzbe kerül, hanem csak a tiszteletünket mutatja mindenki iránt, leginkább azok iránt, akik nehezebb helyzetben élnek, vagy akik őket segítik. Ez is szerintem egy szimbolikus dolog lett volna. Jó lett volna, ha megtörténik, de nem történt meg, bár biztos vagyok benne, hogy ön sem nézte ezt jó szemmel (Ungár Péter: Nem.), amikor megtörtént. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)