Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Bíztam benne, hogy ma még szóhoz tudok jutni, szót kapok. Egy ilyen jó 2,5 órával ezelőtt nyomtam meg a gombot, amikor Fónagy miniszter úr megtette, elmondta a felszólalását, mindenképpen szerettem volna erre reagálni. Azóta nagyon sok minden elhangzott, így ezekre is most lehetőségem nyílik reagálni, válaszolni.

Azt gondolom, valóban fontos megállapítani a vita hevében vagy a vita közben, 12,5 órával a vita megkezdése előtt, amire utalt egyébként Rétvári államtitkár úr, hogy úgy mondjam, meg kell becsülni azokat a pillanatokat, azokat a perceket, nem tudom, amikor normális hangvételben tudunk egymáshoz szólni, és akkor is, amikor kevéssé értünk egyet, de legalább a problémák felvetésében egyet tudunk érteni, vagy legalább a problémák értelmezésében tudunk hasonlóképpen gondolkodni. Ha ehhez az kellett, hogy alapvetően az LMP-frakció aktivitásának köszönhetően ilyen hosszúra nyújtsunk egy vitát, akkor azt tudom mondani, hogy ebből rendszert fogunk csinálni. Ha ez kell ahhoz, hogy érdemi vitákat tudjunk folytatni itt a magyar Országgyűlésben, akkor rajtunk ez nem fog múlni, úgyhogy ránk számíthatnak a magyar emberek, és számíthat az Országgyűlés is, hogy mi ilyen módon próbáljuk emelni a működés hatékonyságát.

Utalva Fónagy miniszter úr kijelentésére, illetve hozzászólására, én mélységesen egyetértek. Nem véletlen hívom miniszter úrnak Fónagy Jánost, Fónagy János ugyanis közlekedési és vízügyi minisztere volt Magyarországnak. Tudjuk, hogy ma Magyarországon nincs sem közlekedési miniszter, sem vízügyi miniszter, és egyébként ebben a funkciójában, hogy közlekedési miniszter, az utolsó ebben a pozícióban egyébként, ő húsz éve fejezte be a miniszteri pályafutását.

(21.40)

Most valóban államtitkár Fónagy János, de én miniszterként szeretnék most róla beszélni, és ilyen módon is szeretnék rá reagálni, még ha éppen ebben a pillanatban nem is tud itt lenni Fónagy János. Nos, ő azt mondta, hogy kerülni kell nyilván minden esetben, de különösen ilyen kiélezett helyzetben, ilyen fontos kérdésekről szóló vitában, hogy butaságot beszéljünk, felkészületlenül olyan témához szóljunk, amihez nem értünk. Mélységesen egyetértek.

Én azt gondolom, ezt kiegészítve, ezt a gondolatot továbbfűzve, hogy kerülni kell azt, kerülni kellene azt, hogy mondjuk, hazug vádakkal illessük egymást, bármelyik oldalról is van szó. Kerülni kellene a minősítéseket, és én azt gondolom, hogy főleg az utóbbi néhány órában erre már törekedett mind a kormányoldal, mind az ellenzéki oldal. Nem tudom, Nacsa képviselő úr itt van‑e (Nacsa Lőrinc a szakértői páholyban felemeli a kezét.), ő például elmondott egy olyan jelzőt, hogy vallásellenesek azok, akik itt vele szemben vannak. Én hívő keresztény emberként nehezen tudom az ilyen kijelentéseket hová tenni, de a keresztényi megbocsátás eszközével élve én ezt elnézem Nacsa képviselő úrnak, ő még fiatal ember, kicsit hevesebb természetű, talán egy kicsit még többet él ezekkel a politikai, talán kevésbé értékes politikai szólamokkal, politikai szlogenekkel. És hasonlóképpen próbálok elnéző lenni Rétvári államtitkár úrral, aki mindenféle brüsszeli szankciók megszavazásával vádol minket, holott pontosan tudjuk, hogy aki ezeket a brüsszeli szankciókat megszavazta (Dr. Brenner Koloman: Az Orbán Viktor.), amik ellen egyébként önök most konzultációt folytatnak, az az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor.

Hozzáteszem, hogy történetesen ‑ ugye, mi folyamatosan kapjuk a vádakat ‑ sajnos az LMP-nek nincs európai parlamenti képviselete, tehát ilyen módon mi ebben nem vettünk részt, de Orbán Viktor miniszterelnök úr valamennyi szankciót megszavazott, ami ellen egyébként most konzultációt indítanak. De azt is hozzáteszem, hogy soha nem hallhattak az LMP-frakciótól olyan kijelentést sem ebben a ciklusban, ebben az időszakban vagy a megelőző ciklusokban, hogy egy korrupt kormány hibái miatt mi azt kívánjuk, hogy a magyar embereket hátrány érje. Tehát mi soha nem mondtuk azt, hogy olyan intézkedéseket várunk el az Európai Uniótól, ami megvonja a forrásokat a magyar emberektől, azért, mert ilyen szintű a korrupció Magyarországon; alapvetően erről szól a vita az Európai Bizottság és önök között.

De visszautalva Fónagy miniszter úrra, ő egy nagyon fontos felszólalást tett, és azt gondolom, hogy ennek az emberi, személyes része is fontos volt, fontos üzenetet hordozott. Szerintem nagyon jó hatással volt miniszter úr felszólalása a vita menetére, és segített ő abban, hogy mélyebb, tartalmi, sokkal inkább tartalmi vitát tudjunk folytatni. Akkor egy olyan jelzést tett Fónagy János, hogy arra kérte ‑ még akkor Oláh Lajos volt éppen a levezető elnök ‑ a levezető elnököt, hogy adjon lehetőséget, hogy ő a szakterületének megfelelően hozzá tudjon szólni, hozzá tudjon tenni ehhez a nemzetstratégiai kérdésekről szóló vitához. Én ezért is ragadom meg az alkalmat, és remélem, hogy itt van még a közelben Fónagy János, és akkor ilyen módon kapcsolódni tud mint szakpolitikus, szakértő ezekhez a kérdésekhez, amik alapvetően határozzák meg a nemzet jövőjét, a magyar emberek jövőjét; itt gondolok az ő miniszteri portfóliójára, a vízügyekre is gondolok egyébként, a közlekedésre is.

Én azt gondolom, hogy az is fontos feladata lenne egyébként a képviselőknek ‑ lehet, hogy túl naiv vagyok, vagy annak látszom ‑, hogy ne feltételezzük egymásról a rosszat, a rossz szándékot, vagy hogy úgy mondjam, inkább megadjuk a bizalmat egymásnak, hogy ha nem is értünk egyet sok kérdésben, de mindannyian jót akarunk, és a magunk gondolatvilágának megfelelően, az ideológiai elköteleződésünk szerint vagy a szakpolitikai meggyőződésünk szerint jót akarunk a magyar embereknek, jót akarunk a magyar nemzetnek. Én magam is ilyen elvek mentén végzem a munkámat, és ezért is teszek meg mindent annak érdekében ‑ egyébként hasonlóan Berki képviselőtársamhoz ‑, hogy próbáljunk eredményeket elérni akár két választás közötti időszakban is, amikor éppen nincs kampányüzemmód, hogy próbáljunk a magyar emberek érdekében cselekedni a valóban meghatározó nemzetstratégiai kérdésekben.

De én azt gondolom, hogy joggal féltjük a nemzet jövőjét, és joggal kritizáljuk a kormány munkáját akkor, amikor ‑ már rengeteget beszéltem róla ‑ összeomlik az ivóvízellátás Magyarországon. És konkrétan ez nem egy általunk megfogalmazott rágalom, vád, vészjelzés, hanem ez a magyar valóság, és ezt az önök politikai családjához tartozó emberek is ‑ polgármesterek, szakértők, hozzáértők ‑ folyamatosan megerősítik, és önök nem hajlandók ebben a kérdésben cselekedni. Nem igazán hallottunk ebben az ügyben választ a kormánypárti felszólalóktól, államtitkár úrtól sem.

Itt konkrétan a fizikai biztonságunkról van szó ‑ ahogy egyébként Kontrát államtitkár úr is utalt erre ‑, olyan kérdésekről van szó, amivel kapcsolatban látjuk, hogy a kormánynak az a 12 éves tapasztalata, amiről beszélt, vagy 12 plusz 4 éves tapasztalata, amiről Nacsa Lőrinc beszélt, nem érvényesül. Itt, ha csak a vízgazdálkodás kérdéséről beszélünk, tíz évvel ezelőtt itt volt az Országgyűlés előtt Ángyán professzor úr vidékstratégiája. Ez a vidékstratégia megfogalmazta azt az alapvető problémarendszert, problémahalmazt, ami az ország lecsapolásával, az ország kiszáradásával kapcsolatban és a mezőgazdaság lehetőségeivel kapcsolatban tapasztalható mindenki számára. Tíz éve itt volt, tíz éve ezt a stratégiát önök elfogadták, s mégsem jelenik meg a cselekvésük mögött. Most, amikor az elmúlt száz év legsúlyosabb aszályával kellett, kell szembesülnünk, most mintha elkezdtek volna beszélni arról, amiről egyébként már nem is csak tíz évvel ezelőtt, hanem sokkal korábban beszéltek az emberek, a szakértők, a szakpolitikusok még politikai oldalaktól függetlenül is.

Miért kell egy ilyen súlyos aszályhelyzetet megvárni ahhoz, hogy végre cselekedjenek? De miért nem történik elmozdulás még mindig a víziközművek tekintetében? Azt javasolta Fónagy miniszter úr is, hogy törekedjünk arra, mi, ellenzéki képviselők, hogy amikor ilyen problémákat látunk, akkor a jobbítás szándékával szóljunk hozzá, tegyünk le javaslatokat, az a dolgunk, hogy megfogalmazzunk kritikát a kormánnyal szemben, tegyünk le javaslatokat. Mi ezt csináljuk egyébként, ciklusok óta az LMP frakciója ezt csinálja, és most is ezt tesszük.

Egyébként egy pozitív példáról is szeretnék beszámolni, mert azt gondolom, hogy fontosak ezek is. Én amiatt, hogy látjuk, mi történik az országban, látjuk, hogy milyen hatásai vannak az egykori folyamszabályozásoknak, és milyen módon csökken a vízszint, a talajvízszint Magyarországon, és hogy milyen prognózisokat látunk, hogyan fog évtizedes távlatban az Alföld sivatagosodása felgyorsulni, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy mondjuk, 50-60-70 év múlva is lehessen még mezőgazdasági termelésről beszélni az Alföldön.

Annak érdekében, hogy végre valami történjen, valami cselekvést láthassunk, egy rendkívüli bizottsági ülést kezdeményeztem mint a Fenntartható Fejlődés Bizottsága elnöke, és meghívtam Nagy István miniszter urat, hogy vegyen részt ezen az ülésen. Azt vállaltam, hogy nem én akarom ott vinni a szót, hanem megadom a lehetőséget mindazoknak a szakmai szereplőknek, civileknek, zöldszervezeteknek, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy egy asztalhoz tudjanak ülni a döntéshozókkal. S ebben a körben egy háromórás bizottsági ülés kerekedett, ahol először egy kicsit éreztem én is, hogy az üléspont határozza meg az álláspontot, ezt a fajta hozzáállást, türelmetlenkedést, majd amikor egy egyetemi professzor, Koncsos professzor úr előadását hallhatta mindenki a bizottsági teremben, és ő mérnökemberként levezette számokra alapozva, sőt animációval lemodellezte, hogy milyen apokaliptikus következményei lesznek ennek a vízelvezető vízgazdálkodásnak, akkor mindenki csöndben és döbbenten hallgatta, hogy milyen jövő vár Magyarországra, ha nem állítjuk meg ezt az őrületet, nem állítjuk azt meg, hogy minden évben több víz folyik ki az országból, mint amennyi beérkezik.

Ennek a háromórás bizottsági ülésnek a végére bizony Nagy István agrárminiszter úr is őszintén elmondta, hogy sokkal rosszabbak a kilátások, mint azt gondolta volna. Tehát, ha már ennyi értelme volt ennek a bizottsági ülésnek, és annyi, hogy ott névjegykártyákat cseréltek ezek a szereplők, és kinyitották úgymond a kormányzati szereplőknek legalább résnyire a szemét, a nyitottságot megteremtették, hogy egy ilyen gondolkodás induljon el, akkor már megérte. És én azt gondolom, kell, hogy ilyen helyzetek legyenek, amikor ilyen válságokkal szembesülünk, amikor az energiaválság kérdéséről beszélünk, amikor a vízválság kérdéséről beszélünk, és sorolhatnám mindazokat a kérdéseket; egyébként a mai napon napirenden van a természetvédelmi területek áruba bocsátása, ami szintén az önök javaslata.

Tehát higgyék el, tisztelt államtitkár úr, tisztelt Nacsa képviselő úr, hogy a jobbítás szándéka vezet minket, és a nemzet jövőjéért érzett aggodalom vezet minket, és ezért tesszük meg bizony sokszor a kemény tartalmi kritikáinkat, de vegyék már észre azt, hogy mindig mellé tesszük a javaslatokat is. Nem egy közlekedési, átfogó közlekedési koncepciót terjesztettem én már be az Országgyűlés elé, vagy éppen a vízgazdálkodással, ivóvízellátással kapcsolatos javaslatokat.

Utalnék arra, amiről ‑ nem is tudom, talán ‑ Nacsa képviselő úr beszélt, s Kanász-Nagy Máté képviselőtársamat említette itt energiapolitikai kérdésekben; talán Nacsa képviselő úr volt az. Nem-nem, téves az az elképzelés, hogy most az LMP minden energiaforrást azonnal le akar állítani. Természetesen mi is a racionalitás talaján állunk, és amikor energiapolitikai vízióról beszélünk, amikor elmondjuk egyrészt kritikaként, hogy ebben az energiaválság időszakában Magyarországnak nem kellene ennyire kiszolgáltatott helyzetben lennie, akkor rögtön mellé tesszük, hogy persze azokat a lépéseket, amiket önök elmulasztottak megtenni az elmúlt 12 évben, most is relevánsak, és meg kellene tenni.

Nyilván reálisan látjuk, hogy mikor, milyen energiahordozókat lehet kivezetni, mikor, milyen alternatívákat lehet életbe léptetni, és soha nem mondott az LMP országgyűlési frakciója olyat, hogy le kéne állítani a jelenleg működő atomerőművet. A Paksi Atomerőmű blokkjainak az üzemidő-hosszabbítást követően a 2030-as évek második feléig vagy azon túl van lehetősége dolgozni. Ez kellő időtáv ahhoz, hogy egy érdemi változást lehessen Magyarország energiapolitikájában érvényesíteni, és zöld módon, a megújuló energiaforrások szélesebb körű használatával, valóban fenntartható módon lehessen Magyarország energiaellátását és energia-önrendelkezését biztosítani és erősíteni, csökkentve a függőséget, a most látható rendkívül káros függőséget például az orosz energiapiactól.

(21.50)

Tehát itt bőven van lehetőség. És amikor energiaválságról beszélünk, az mennyire felelős politika, államtitkár úr, hogy mi évről évre, ciklusról ciklusra leteszünk egy javaslatot, például, hogy a szélerőművek használatát ne tiltsák, akkor önök igazából szakmai ellenérvet nem fogalmaznak meg, hogy az önök által elfogadott törvények nem is tiltják elviekben, tehát nem mondják ki, hogy rossz a szélenergia használata, csak olyan adminisztratív korlátozásokat léptettek életbe, amik lehetetlenné teszik ennek a használatát.

Tehát amikor már eljutunk odáig, hogy Palkovics miniszter úr, aki felelős ezért a területért, egy külföldi rendezvényen elmondja, hogy szükség van Magyarországon sokmilliárdos nagyságrendű befektetésekre a szélenergia használatában, szükség van arra, hogy a szélenergia területén változtasson a kormány, akkor hogyan történhet az meg, hogy egyszerűen semmilyen módon nem tudjuk döntésre bírni a kormányt, nem hallunk ellenérveket, csak valamiféle fura belső vitára hivatkoznak, halogatásokra, az átláthatóság itt nem érvényesül; Kanász-Nagy Máté képviselőtársam is próbálja megtudni a miniszterek állásfoglalását.

Tehát egy ilyen helyzetben, amikor alapvető szükséglet és nemzetstratégiai érdek Magyarország energia-önellátásának erősítése, akkor valóban át kéne tekinteni, hogy milyen hibákat követtek el, és engedélyezni kellene a szélenergia használatát.

De rögtön mellé teszem, hogy a napenergia használatával kapcsolatban önök is a különböző járulékokkal, különböző díjakkal korlátozzák annak a terjedését, és amilyen intézkedést most pedig hoztak a lakossági mértékű napelemek betáplálásával kapcsolatban, az pedig teljes mértékben elfogadhatatlan; mind szakmailag, mind szakpolitikailag, mind politikailag elfogadhatatlan.

Tehát ez érthetetlen, és ezért nagyon hangos ezekben a kérdésekben az LMP ‑ Magyarország Zöld Pártja, mert ezek a döntések hibásak az önök részéről, és amellett, hogy egyébként az elmúlt időszakban is sok hibát követtek el, azt szeretnénk, hogyha legalább ebben a válságos időszakban ilyen súlyos energiaválság idején korrigálnának és nem visszafordulnának, nem még inkább ellehetetlenítenék a megújuló energia használatát, hanem végre támogatnák, meghallanák a szakemberek, a hozzáértők szavát, és támogatnák, hogy minél szélesebb körben lehessen biztosítani a megújuló energiahordozókra alapozva Magyarország energiabiztonságát.

Annyit még engedjen meg nekem Rétvári államtitkár úr, mert egy költői kérdést tett fel: folyamatosan baloldalaznak. Egy kicsit unalmas, azt reméltük, hogy már önöknek is. Itt vannak jobboldali, konzervatív frakciók, van zöldfrakció, vannak baloldaliak, vannak liberálisok, mint a DK és a Momentum. Mi Magyarország Zöld Pártja vagyunk. Én erőteljesen nemzeti elkötelezettségű vagyok. Engem nagyon nehéz baloldalisággal vádolni. Amikor elhatároztuk azt, hogy egy olyan kormányt, aki áruba bocsátja az egyetemeket, zsebre vágja az egyetemeket, amely ilyen szintű nemzetellenes döntéseket hoz, akkor bizony megfogalmazódott, hogy lesz egy választási együttműködés, de azt önök döntötték el a választási törvény módosításával, hogy a választókerületi koordinációt ne lehessen úgy megcsinálni, hogyha nem közös listára kényszerítik önök az ellenzéket.

Önök hoztak egy olyan döntést másfél évvel a választás előtt, hogy közös listán kelljen indulni ahhoz, hogy ha választókerületi koordináció van. Ez az önök döntése volt, egyértelmű és világos hatalomtechnikai szándék vezette önöket, ezt önök is pontosan tudják. (Közbeszólások a kormánypártok padsoraiban. ‑ Az elnök csenget.) Azt gondolom, hogy elég nehéz időket élünk ahhoz, hogy ilyen kérdésekkel ne komolytalankodjanak önök sem az Országgyűlés előtt.

Mi a magunk részéről továbbra is azon leszünk, hogy ezeket a kritikákat ne vegyük föl, és a magyar nemzet jövője érdekében olyan javaslatokat tegyünk az Országgyűlés asztalára, amelyek a mi meggyőződésünk szerint a magyar emberek érdekeit szolgálják. Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)