{"cycle": 42, "id": "33-201", "date": "2022-10-26", "ulnap": 33, "seq": 201, "speaker": "Komjáthi Imre (MSZP)", "p_azon": "k169", "faction": "MSZP", "kind": "felszólalás", "role": null, "event": "Általános vita lefolytatása T/1620 Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról", "iromany": "T/1620", "duration_s": 689, "position": null, "chars": 9347, "paragraphs": ["KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Remek alkalom, hogy elmondjam önnek, államtitkár úr, hogy számtalanszor egy vaskos gyurcsányozás a válasz a kérdéseimre. És most itt a lehetőség, hogy elmondjam, hogy van az, amikor egy párt, egy közösség tanul a múlt hibáiból, és tud változtatni a politikáján. Én nagyon remélem, hogy eljön majd az az idő, amikor önök is végig fogják majd gondolni, hogy miben hibáztak, számba veszik azokat a hibákat, és fognak tudni majd módosítani a politikájukon. Sajnos még nem tartunk itt.", "Többször emlegették, hogy mi volt 2010 előtt. Mi ezt nem egyszer, nem kétszer elismertük, hogy gyakorlatilag akkor jó néhány döntésével az akkori kormány szembement a saját választóival, éppen ezért a választók megbüntették. Azt gondolom, hogy el fog jönni az idő, amikor önöket is meg fogják büntetni a választók. Nekünk persze nem volt akkora médiahátterünk hozzá, nem volt olyan propagandagépezetünk, de… (Nacsa Lőrinc: Na, ne!) Hát, szerintem ezt azért ne vitassák, ez a propagandagépezet, ami az önök kezében áll, nagyipari, úgy is mondhatom. (Nacsa Lőrinc: Nap-keltétől napnyugtáig!)", "Éppen ezért felhívnám a figyelmüket arra, hogy olyan javaslatokat adtunk be hosszú évek alatt már, a Covid alatt is meg jelen pillanatban is, ami abszolút támogatható lenne az önök részéről, csak egyszerűen úgy gondolják, hogy azért nem, mert mi adtuk be. Olyan javaslatok, amelyek valóban védenék a munkavállalókat, amelyek védenék a rokkantnyugdíjasokat, és hosszan sorolhatnám.", "Önök azzal kezdték a kormányzásukat 2010 után, hogy csak egy példát mondjak, eltörölték a korengedményes, korkedvezményes nyugdíjat. Akkor a BorsodChemben dolgoztam, ott ült mellettem az a kolléga, aki ledolgozott 40 évet, betöltötte az 57. évet, előtte még elmehetett volna nyugdíjba, mert akkor még az a rendszer volt, hogy öt évre előre kifizették, és el lehetett menni nyugdíjba, aki 40 évet ledolgozott, és az 57. évet betöltötte. Önök egy tollvonással ezt megszüntették, és ott volt mellettem a kolléga, aki nem tudott elmenni nyugdíjba. Rá egy évre érdarabokat kellett cserélni a lábában, lerokkant, és azt kellett megélnie, hogy 40 év becsületes munka után ő rokkantjáradékos lett. Előtte keresett nagyjából 170 ezer forintot, mert az egy jó pénz volt, akkor a Borsod-Chemnél jól fizettek, és egyik napról a másikra rokkantjáradékos lett, és kapott 75 ezer forintot. Nem abba ment tönkre és nem abba halt bele lelkileg, hogy mert ő mennyire keveset kapott elsősorban, hanem magába abba a tudatba, hogy ő járadékos lett 40 év munkaviszony után, és tényleg becsülettel ledolgozta, és nem értette. És mi sem értettük, mert 2008-ban, mikor bejött a válság, akkor többek között a cégnél, ahol dolgoztam, 256 embert lehetett azzal megmenteni, hogy nem kellett őket elbocsátani, mert el lehetett őket küldeni előrehozott nyugdíjba. Tehát nem értettük, hogy miért is tették ezt.", "Azt sem értettük, hogy miért nem látták, miért nem értették azokat az elemzéseket, amiket komoly szakértők írtak le ilyen vaskos könyvekben, hogy milyen gyilkos tud lenni a három műszak, a folyamatos műszak, hogy életellenes az, mikor valakinek éjszaka kell dolgozni, és akkor ezeket az embereket védeni, óvni kellene. Önök ezt sem vették figyelembe.", "(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)", "Beszélt államtitkár úr arról, hogy kötelesség és jog. (Nacsa Lőrinc: Én beszéltem!) Akkor én is megkérdezném, hogy nem kötelesség-e… (Nacsa Lőrinc: Nem vagyok államtitkár!) Elnézést, akkor rossz helyre címeztem. De lehet, hogy ilyen freudi elszólás, majd lesz. (Dr. Brenner Koloman: Még lehetsz, Lőrinc, lehetsz!) Hogy önöknek nem kötelessége‑e akkor, amikor munkaalapú társadalomról beszélnek, védeni a munkavállalókat, és védeni azokat, akik a munkavállalókat védeni akarják, a szakszervezeteket például?", "Hogy a munkavállalókat hogyan kell védeni. Higgyék el nekem, nincsenek túlzott igényei a munkavállalóknak. Mit szeretnének? Jó munkakörülményeket, munkavédelmet, munkajogi védelmet. Szeretné azt egy munkavállaló, aki reggel, mikor elmegy otthonról dolgozni, megöleli a családját, a gyerekeit, akkor este abban a tudatban tudjon hazamenni, hogy még lesz karja, és lesz mivel megölelni a családot, mert önök olyan szinten leépítették a munkavédelmi ellenőrzések rendszerét, hogy kiszolgáltatottá teszik vele az embereket. Évről évre emelkedik a munkabalesetek száma és a munkabalesetben elhunytak száma is.", "(21.00)", "És amikor megkérdeztük Palkovics miniszter urat egy írásbeli kérdésben, hogy az elmúlt három évben csak a stratégiai partnerek tekintetében hány munkavédelmi ellenőrzés volt, akkor egy olyan számot kaptunk, hogy átlagban évente 0,98 ellenőrzés/stratégiai partner. Szóval, így védik önök a munkavállalókat.", "És nincsenek a munkavállalóknak nagy igényei a tekintetben sem, hogy milyen munkajogi védelmet kapnak. Hát, semmiképp nem olyat, amit mondjuk, a Suzukinál láttunk. Van egy fiatalember, aki 14 évig becsülettel dolgozik, mindenféle díjat, jutalmat, mindent kap a cégnél, és csak azért, mert szakszervezetet mert alapítani, kirúgják. És amikor erre felhívják a szakszervezetek a figyelmet, felhívjuk mi, Szocialista Párt, odamegyünk, és levelet írunk önöknek, miniszterhez fordulunk, mindenkihez fordulunk, hogy ez nincs jól, és hogy miért nem lépnek közbe, miért nem szólnak oda egy stratégiai partnernek, hogy ez nincs rendben, mert szemben áll a magyar törvényekkel, akkor önök azt mondják, hogy nem tudunk, mert az egy magáncég. Hát, nagyon érdekesen védik önök a magyar munkavállalókat!", "És engedjék meg, hogy bizalmatlan legyek ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy mennyire gondolják ezt komolyan, hogy az egyén felelőssége, és hogy majd segít a család, segítenek a karitatív szervezetek, és majd csak végül az állam. Nem tudom, hogy mennyire illik személyes példáról beszélni a parlamentben, de őszintén szólva, ez most engem annyira nem izgat. Azért, mert személyes példán keresztül szeretném önöknek bemutatni, hogy mennyire fontos az állam szerepe ilyenkor, amikor egy rendkívüli helyzet áll elő. 2008-ban úgy lettünk hatgyermekes család, hogy az egyik húgom, aki Miskolc mellett a Lyukóvölgyben lakott ‑ tudják, az egy kőkemény gettó ‑, úgy döntött, hogy halálba issza magát. Már akkor is voltak alkoholproblémái, amikor még a férje élt. Mikor meghalt, akkor végképp elszabadult a pokol, és egy napon úgy döntött, hogy nem eszik, csak pálinkát iszik, felélte a vércukorszintjét, kapott egy agyödémát, két hónapra kómába esett. Négy gyermeket hagyott árván, és nekünk feltették a kérdést, hogy na, akkor állami gondozásba mennek vagy önökhöz. És mi akkor úgy döntöttünk, hogy hozzánk természetesen. Ha nekünk akkor nincs állami segítség, nincs állami támogatás, akkor nem tudtunk volna megbirkózni ezzel a feladattal, azzal, hogy egyik napról a másikra hatgyermekes család lettünk. Szocializálatlan gyermekek voltak. Olyan gyermek az egyik, úgy mondjuk, hogy ajándékfiunk, aki nem ismerte a kilincset, mert nem volt ajtó, hanem szakadt szőnyeg volt helyette. És egyik napról a másikra négy szocializálatlan gyermek került a családba, és állami segítségnyújtás nélkül nem bírtunk volna megbirkózni azzal a feladattal, hogy feléltük az összes anyagi forrásunkat, mentális, fizikai, minden forrásunkat. Ez egy különleges élethelyzet. Na, pontosan az ilyen különleges élethelyzetekre, váratlan élethelyzetekre kell hogy az államnak legyen válasza, és segítséget nyújtson. Nekünk nem volt nagymama, nagypapa, mert sajnos már nem éltek. Egyedül kellett megbirkózni azzal, hogy három gyereket három különböző óvodai csoportba kelljen vinni. És sok minden más nem volt, de az állam segítséget nyújtott. Én éppen ezért azt kértem önöktől, hogy gondolják meg jól, hogy ezt beleírják ebbe a törvénybe, mert ennek nagyon rossz üzenete van.", "Engedjék meg nekem, hogy bizalmatlan legyek azért, mert az önök politikusainak szájából hangzott el olyan, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Meg olyan is, hogy egyébként 47 ezer forintból meg lehet élni. Egyszer, tényleg komolyan kérem, hogy próbálják meg. Ne most, várják meg, mikor lejjebb mennek az árak, mert most biztos, hogy nem lehet annak sokszorosából sem megélni. De én óvatos lennék, amikor ilyen dolgokat írnak bele a törvénybe, mert megalapozott a bizalmatlanság önökkel szemben. És értem, államtitkár úr hosszan szokta sorolni, hogy mennyivel többet költenek szociális ellátásokra. Higgye el, elismerem, és látom, hogy például, mondjuk, a gyermekéhezés megszüntetésében mennyit tettek. Valóban, én ott élek Edelényben, látom a vonzáskörzetemben, hogy hogyan éltek az emberek, és hogy ebben volt előrelépés. Viszont még mindig közel 500 ezer gyermek van az országban, akik nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez. Azért még mindig van tennivaló.", "És abban is van tennivaló, hogyha önök, mondjuk, nem stadionokra költöttek volna, hanem jelentős pénzt áldoztak volna arra, hogy megnézzék, hogy vidéken milyen házakban élnek emberek, milyen fűtési módszereket alkalmaznak, akkor előrébb lennénk még az egészségügy területén is, mert még mindig sajnos nagyon sok helyen szeméttel fűtenek az emberek, mert nem akarják esetleg megkockáztatni azt, hogy megfagyjanak a házukban, lakásukban.", "Úgyhogy van itt még tennivaló bőven, de az első tennivaló az lenne, hogy ezt a részt vegyék ki a törvényből, mert nagyon rossz üzenete van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak."]}