Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pedig már tettem itt fogadalmakat a folyosón a további felszólalásokat illetően, de hiányoltuk Nacsa képviselőtársamat még a reggeli órákban, 9-től foglalkozunk ezzel a témával, és szerencsére ezek a kívánságaink valóra váltak. (Nacsa Lőrinc: 9-kor még Brüsszelben voltam.) Szerintem érdemes megvizsgálni a szociális jogok kapcsán azt is, hogy a klasszikus szociális jogok miből, mikből fejlődtek ki. Itt az emberhez méltó munkafeltételek követelése, megkövetelése volt az az egyik gyökérzet, amiből később a klasszikus szociális jogok is kifejlődtek, és amiből aztán első, második, később harmadik generációs jogokat kezdtek teljes joggal különböző országok polgárai követelni maguknak.

Engem az irritált különösképpen Nacsa képviselőtársam felszólalásában, hogy mi nagyon-nagyon sok javaslatot tettünk az utóbbi években, amely munkavállalói érdekvédelemmel kapcsolatos, kimondottan a magyar munkavállalók, dolgozók helyzetét könnyítette volna meg, és önök minden egyes alkalommal szembementek ezzel, leszavazták ezeket a javaslatokat.

Induljunk ki az alapállításából, miszerint, nem tudom, hány millióval többen dolgoznak, mint korábban. (Rétvári Bence: Egymillióval.) Jó, ebbe menjünk bele mélyebben, és államtitkár úr, ha ilyen bátor ember, akkor reagáljon rá egyébként a mikrofonba is! Igaz‑e, államtitkár úr, hogy a 2000-es években nem számították bele a foglalkoztatottak közé a diákmunkásokat, az önök statisztikai időszakában pedig igen? Igaz‑e, államtitkár úr, hogy a korábbi időszakban nem számították bele a közfoglalkoztatottakat a dolgozói statisztikába, az önök időszakában pedig igen? Igaz‑e, államtitkár úr, hogy a korábbi időszakban nem számították be a részmunkaidősöket a teljes foglalkoztatotti sorba, az önök időszakában pedig igen?

Szerintem ön is tudja, hogy mind a három állítás igaz, és ha ezeket összeadja, sajnos, bárcsak ne így lenne, több százezer főt le lehet vonni az ön állításából. Azért mondom, hogy bárcsak ne lenne így, mert nyilván az a cél, hogy mindenki a képességeihez és a szorgalmához mérten méltó munkakörülményekre tegyen szert. Ezzel szemben önök a működő tőkéért, a beruházásokért olyan módon versenyeznek, hogy elmennek különböző világgazdasági fórumokra, és ott jellemzően két tényezőt szoktak kiemelni a magyar viszonyokkal kapcsolatban, hogy önök szerint itt kellőképpen rugalmasak a munkafeltételek ‑ ezt a munka törvénykönyve különböző módosításaival igyekeztek biztosítani is ‑, másrészt pedig önök szerint kellőképpen alacsonyak a munkabérek; ezek sajnos elhangzottak. És a helyzet az, hogy az adók tekintetében, ha az adóéket megvizsgálja Nacsa képviselőtársam, akkor azt látja, hogy mondjuk, egy családot még nem alapító, egyedülálló dolgozó adóterhelése európai uniós szinten is kimagasló.

(16.40)

Tehát alapvetően önök egy relatíve magas adóterhelés mellett relatíve keveset osztanak vissza a társadalom számára, tehát egy ilyen rendszert építettek ki. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

De amikor például a munkaügyekben… Vitatkozzon a statisztikával, álljon fel, képviselőtársam! Az a baj, hogy rendre nem tudja megtenni. Van egy ilyen minősítésszótára, egy ilyen 10-15 kifejezésből álló, ezeket mindig elmondja ránk, ezt végighallgatjuk, de hát vitatkozni kellene.