Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a törvénnyel kapcsolatban Petőfi egyik híres költeménye, a Minek nevezzelek? tud elsőként az ember eszébe jutni.

Biztos, hogy a teremben ülő képviselők, akik rettenetesen elkötelezettek az ország biztonsága és azon belül az ezzel szorosan összefüggő szociális és egészségügyi kérdésekben, végigolvasták mind a 160 oldalát ennek a törvénynek, és természetesen kívülről fújják mind a 266 paragrafusát ennek a törvényjavaslatnak, ami azt hazudja magáról ‑ még egyszer idézem ‑, hogy Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosítása. Ennek jó része valóban a rendvédelmi, rendészeti területet érinti; de hogy a magyar emberek szociális biztonságának garantálását átíró, eltörlő, elvi éllel meghozott javaslatnak mi köze van a Magyarország biztonságát szolgáló javaslatokhoz, vagy éppen az egészségügyi részt érintő javaslatoknak mi közük van ehhez, azt nehezen lehetne azonkívül indokolni, hogy most már ez a gyakorlatilag kormányzási szempontból szörnyszülött Belügyminisztérium (Rétvári Bence közbeszól.), amely az oktatást is igen jól kezeli, az egészségügyet is igen jól kezeli, egy épületben ül, és gondolom, össze kellett fésülni ezeket a javaslatokat; de ettől még ezek a javaslatok darabra, külön-külön is rettenetesek.

(10.00)

Azért az sokat elmond, államtitkár úr, hogy ön egy szót sem szólt ebből a 160 oldalból álló javaslatnak például a Honvédkórház átszervezését érintő részéről. Egy szót sem szólt a rendvédelmi munkaidő megnöveléséről, amit most ebben a törvényben minden rendvédelmi kollégának a nyakába vágnak, mert még nincs elég problémájuk. Nem tudott kitérni a hosszú expozéjában arra, hogy a büntetés-végrehajtás teljes szervezetét átalakítják. Miért? Nem érdemlik meg az ott dolgozók? Nem érdemli meg az a 8-10 ezer ember, hogy három mondatot elmondjon államtitkár úr, mint a tárca államtitkára, hogy mégis miért szervezik át, miként szervezik át, és ez miért lesz jobb a büntetés-végrehajtásnak? (Rétvári Bence: Ezt elmondtam.) Vagy esetleg ön is átsiklott ezen javaslatok fölött, és fogalma nincs arról, hogy mit és miért csinálnak? És egy szót nem szólt a szociális ellátásban lévő állami felelősségvállalás átírásáról ‑ mondjuk, ezt a részt értem, hogy inkább átugrotta.

Hollik képviselőtársam egy bravúros vagy bravúrosnak szánt kommunikációs trükkel valami migrációs dolgokról beszélt itt, és baloldalozott egy egészségeset. Képviselő úr, ez a törvényjavaslat nem hiszem, hogy a migránsokról szól; nem hiszem, hogy a migránsoktól fogják elvenni az alanyi jogon járó állami szociális gondoskodást. (Rétvári Bence közbeszól.) Én nem olvastam migránst benne, magyar állampolgárokról olvastam benne.

Nem hiszem, hogy a migránsoknak fogják megemelni a kötelező munkaidejét. Én úgy olvastam, hogy az összes hivatásos rendőrnek, tűzoltónak, tudják, a Magyarország biztonságát garantáló embereknek fogják most megemelni a napi munkaidejét is meg a heti munkaidőkeretét is ismét, mert még nincs elég bőr lehúzva róluk. És nem hiszem, ahogy az előbb említettem, hogy a migránsok feje fölött fogják átalakítani a büntetés-végrehajtás szervezetét, és sokkal inkább azt sejtem, hogy az ott dolgozó kollégák fogják megint kapkodni a fejüket, hogy mi történik velük.

És hadd említsem meg újra, bár nyúlfarknyi rész a törvényben, de eddig is így kezelték, nem hiszem, hogy a migránsok életét fogja befolyásolni, hogy azzal a Honvédkórházzal, amelyik a honvédség és a rendvédelem kiemelt objektuma, ezen túlmenően másfél millió magyar honfitársunknak a kijelölt súlyponti kórháza, január 1-jével mi fog történni, mert erre még mindig egyetlenegy épkézláb válaszmondatot nem tudtak adni. Ebben a törvényjavaslatban is csak annyi van, hogy majd a két miniszter együtt valamit fog csinálni.

Szerintem egészen elképesztő, de menjünk egy picit végig a konkrét rendelkezéseken is. Amint említettem, szinte senki nem beszélt arról, kormánypárti oldalról meg pláne nem, hogy ez a javaslat jelentős mértékben megemeli a rendvédelmi szervek hivatásos állományának heti és napi munkaidejét, tehát a 4-12 órás szolgálatteljesítési időt 12-16 órára emelik, és egyébként a 48 órás heti maximális időt kiterjesztik további olyan állománykategóriákra is, akiknek eddig ez nem volt, tehát 40 órájuk volt. Mindezt akkor teszik, amikor pontosan tudják, hogy iszonyatos létszámhiány van, hogy leszerelési hullám van továbbra is, és az eddig tett intézkedéseiknek sem volt sok foganatja. (Rétvári Bence: Béremelés van…) Én most mondom szerintem századszor, államtitkár úr, hogy ebbe az irányba hiába mennek tovább, tehát még több bőrt húznak le az emberekről, még jobban elmegy a kedvük ettől a hivatástól, még inkább elkeserednek, és még több posztot fog olvasni akár a Zsaruellátó Facebook-oldalán, ahol névre szóló levélben, 15-20 vagy 30 év után, egyébként a szíve megszakadása mellett írja le a kolléga, hogy nem tudja, és ennek nincs így tovább értelme, hogy ezt a hivatást továbbvigye, mert nem tud belőle megélni, és egyébként olyan munkakörülmények vannak, amik a családi életet is lehetetlenné teszik. Nyilván ilyen lesz a 16 órás munkanap is, meg ilyen lesz az egyébként 48 órás munkahét is, tovább fogja ezt a folyamatot erősíteni.

És persze, ahogy már egyébként Arató képviselőtársam, kollégám elmondta, a legnagyobb beismerése annak, hogy az egész rendvédelemmel kapcsolatos humánpolitikájuk egy csőd, az maga az a toborzás volt, amit le is vezetett, hogy a miniszterelnök itt 6 ezer meg 2 ezer, meg nem tudom én, hány emberről beszélt a határvadászok tekintetében, aztán, ha jól emlékszem, akkor sikerült vagy hétszázvalahány embert egyáltalán találniuk erre a feladatra, ami nyilvánvalóan a miniszterelnök saját bevallása szerint sem tudja garantálni azt a funkciót, amit ennek a testületnek szánnak.

Ami az illetményt illeti, elmondta államtitkár úr, hogy milyen szuper, mert a rendeletben garantált fizetésemelés most bekerül a törvénybe. Tudják, mi kerül be a törvénybe? Az kerül be a törvénybe, hogy a miniszter kedve szerint mindenféle pótlékokkal annak ad fizetésemelést, akinek akar, és ráadásul nem is annyit, amennyi eddig volt a rendeletben, hanem ha jól emlékszem, vagy százszoros nagyságrendben, vagy legalábbis többszörös nagyságrendben, mint ahogy eddig tehette, tehát névre szólóan, nem rendszerszerűen, nem kiszámíthatóan fogja a miniszter majd rendeletben eldönteni, hogy ki fog többet keresni vagy ki nem.

Államtitkár úr, árulja már el nekem: ennek mi köze van egy életpályához, amit önök ezerszer megígértek? 2008 óta 38 650 forint ‑ lassan 14. éve 38 650 forint ‑ a rendészeti illetményalap, egy centivel sem emelték, egy fillérrel nem emelték meg, és ez a jövő évi költségvetésben is így szerepel, államtitkár úr. Ezt most megköszönheti az állomány, hogy a miniszter, akihez kedve szottyan, annak megemeli a fizetését, aki meg nem lép egyszerre, gondolom, az majd nem kap ebből semmit, de ez így nem életpálya. Államtitkár úr, ez a másik tényező, ami miatt az emberek elhagyják a testületet, mert ők felesküdnek valamire, hogy életük végéig csinálják. Ezért cserébe az állam garantálja nekik, hogy ha mindent tisztességesen csinálnak, akkor kiszámíthatóan, évekre, évtizedekre pontosan tudhatják, hogy mi fog velük történni, milyen illetményük lesz, milyen külön juttatást kapnak, és milyen szolgálati nyugdíjat kaphatnak. Ezek közül önök mindent szétbarmoltak az elmúlt 12 évben, mindent!

És az nem megoldás, hogy majd a miniszter, akihez kedve van, annak megemeli a fizetését, mert ez csak arra lesz jó, hogy egyesek majd ott fognak ücsörögni egyedül a nagy fizetésükkel, aztán csodálkoznak, hogy miért nem tudják kiadni a szolgálatot, teszem hozzá, államtitkár úr, már most is ez van.

A határvadászokra vonatkozó részt beemelik a törvénybe, teljesen rendben van, de ezen egész szakasz azt mutatja, hogy önök mennyire nem veszik komolyan a magyar Országgyűlést, és hogy egyébként mennyire kiüresítették ennek az intézménynek a jogkörét, hiszen semmi mást nem csinálnak, mint hogy a háborús veszélyhelyzeti rendelkezésre hivatkozva rendelettel meghoztak egy szabályozást, fel is vették az embereket, meg is kötötték a szerződést, és most az Országgyűléssel utólag majd elfogadtatják, hogy egyébként ez lesz a rendszer. Nyilvánvalóan alaposan megvitattuk, és mindenki rettenetesen egyetértett vele eddig is, de ennyi erővel tényleg teljesen felesleges ebbe a Házba bejönni.

Ami a bűnügyi adatállományok dolgát illeti, képviselőtársam szintén említette a különböző adatbázisok összekapcsolását és mindenféle személyes adat megszerzési lehetőségi köreinek a bővítését. Én egy másik aspektusra szeretném a kedves állampolgárok és a sajtó figyelmét is felhívni, mert számunkra elfogadhatatlan, hogy a bűnügyi adatállományok feldolgozásának a privatizációja folyik. Az van a javaslatban, ami utat nyit annak, hogy az adatfeldolgozó feladatra lehetővé teszi, hogy az állam közvetlen vagy közvetett többségi tulajdonában álló gazdasági társaságokkal kössön megbízási szerződést a legalapvetőbb és legszemélyesebb állampolgári adatok feldolgozására, hozzáféréssel, valószínűleg az adatok tárolásával együtt magáncégeknél… (Rétvári Bence: Állami tulajdon…) Talán majd mindenki ki fogja találni név szerint, hogy kik lesznek ebben a cégben, de szerintem nem jó, és ha korábban is volt ilyen, államtitkár úr, akkor sem jó. Tehát a magyar állam nem lehet olyan szegény, hogy ne tudja az állampolgárai adatainak a feldolgozását és tárolását saját hatáskörben elrendezni.

Egy technikai kérdésem van csak államtitkár úrhoz, lehet, hogy nem jó helyre címzem, a nemzetbiztonsági törvény szövegcserés módosító pontjai között szerepel 6. § f) pont, azért diktálom be, ha esetleg megnéznék és válaszolnának rá, most azt írják ebben, hogy a „Magyar Honvédség Parancsnoksága” szövegrész helyébe a „Honvéd Vezérkar” kerül.

(10.10)

Erről mi nem tudunk semmit a Honvédelmi Bizottságban, hogy esetleg vissza akarnák hozni a honvéd vezérkart. Ugye, most szüntették meg. Ezt valaki elírta ebben a törvényjavaslatban, vagy valami újabb honvédelmi átalakítás első pontját látjuk ebben? No-vember 1-jén lép hatályba az új honvédelmi törvény, amelyben konkrétan ennek ellenkezője szerepel. Jó lenne azért, ha majd valaki, aki kodifikálta, megnézné, hogy mit és miért csináltak.

Lehetne sajnos a rendvédelem területéről még sokat beszélni. Egyébként a büntetés-végrehajtás átszervezésére kifejezetten kíváncsi lennék. Kíváncsi lennék, hogy miért van erre szükség. Nincs elég ember, megszorítások kellenek, ezért aztán még jobban összevonják az intézeteket, a miniszter úr vagy a parancsnok úr nem akar bíbelődni huszonvalahány emberrel, ezért inkább öt emberrel szeretne beszélgetni, ezért összevonják az intézeteket, hogy ez hogyan lesz hatékonyabb vagy jobb? Nyilván erre például ott lenne a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság, de ha jól látom, ezt a részét sem veszik komolyan. Elképesztő, hogy egy büntetés-végrehajtás teljes átszervezését egy ilyen salátatörvényben, három mondatban rendezik el a magyar Országgyűlés, a közvélemény és az érintettek előtt is.

De ennek a törvénynek ez a része még kvázi, majdnem lehet mondani, hogy illeszkedik a címéhez, most jön azonban a szociális rész. Államtitkár úr, a szociális vetítési alap intézményének létrehozásával semmi gond nincs, a kritikák nem ennek szólnak, mert sok problémát okoz, hogy a minimálnyugdíjhoz volt követve. A probléma az, hogy ezt most önök úgy írják át, hogy nem mondják meg, mennyi lesz ez az alap. Tudjuk, hogy most 28 500, nem tudom, mennyi, szerintem 14 éve egy fillérrel nem emelték ezt az összeget, miközben, ha csak az inflációt nézzük, pontosan tudjuk, hogy semmit nem érnek ezek az ellátások. (Kanász-Nagy Máté: 2008 óta!) 2008 óta ugyanúgy, igen. Nem mondja meg, hogy az a szociális vetítési alap mennyi lesz. Kevesebb? Ugyanannyi? Több? Majd egy kormányrendeletben egyszer csak kihirdetik? Hogy a fenébe’ tárgyaljunk itt a parlamentben erről, és hogyan alakítsuk ezzel kapcsolatban az álláspontunkat, ha a lényegét egyébként nem írják bele ebbe a törvénybe, és ismerve önöket, ezt nem véletlenül teszik?

És akkor, igen, odaérünk az elvi kérdéshez: úgy fogalmazott Hollik képviselőtársam, talán a miniszter úr is valami hasonlót mondott, hogy hozzáigazítják az emberi… (Pillanatnyi szünetet tart. ‑ Kanász-Nagy Máté: Emberi természet törvényei!) természet törvényeihez. (Zsigó Róbert: Nem voltál itt, azért nem tudod!) De figyeltem, nyugodjon meg, képviselőtársam, képzelje el, hogy lehet nézni élőben a televízión is ezt a közvetítést. Meghallgattam az államtitkár urat. (Zsigó Róbert: Meg itt is lehet nézni!) Hogyne!

Sajnos az időm lassan letelik. Tizenöt perc van csak, ugye? Akkor még fogok gombot nyomni, mert szeretném önnek felolvasni Horváth István országgyűlési képviselőtársunk nagydorogi polgártársának, egy hölgynek a levelét, aki a 24 éves sérült lányát gondozza otthon, és mivel képviselő urukat nem tudta elérni, nekem írt arról, hogy körülbelül milyen életkörülmények, ha azt életkörülménynek lehet nevezni, vannak nála.

Ha az emberek befizetik az adójukat, államtitkár úr, akkor hogy a fenébe’ mondják önök azt, hogy az államnak nincs ebben felelőssége? (Rétvári Bence: Ki mondja ezt?) Mire kell a pénz? (Hollik István: Ki mondta? ‑ Rétvári Bence: Hol olvastad? Ne a Népszavában olvasd, olvasd a törvényben!) Még két palotát felépíteni a Várban? (Hollik István: Ez hazugság!) Nincs elég daru ott még? (Rétvári Bence: Csak a Népszavában olvasod, nem a törvényben!) Államtitkár úr, ne beszéljen mellé! Emberek százezrei 30-40 éve fizetik a tb-t, és azt mondják nekik, hogy jövő nyárra vagy jövő őszre mehetsz egy egészségügyi ellátásra. Végigdolgozzák az életüket, fizetik a tb-t, és amikor bajba kerülnek, önök elengedik a kezüket. Ez nem normális dolog, államtitkár úr (Rétvári Bence: Ezt mondják 12 éve, tegyük hozzá!), és önök azt mondják, hogy nincs konkrét következménye. Dehogynem! Most ezt elfogadják, és majd ez alapján fognak jönni a konkrét következmények, hogy hogyan veszik el az emberektől még a meglévő ellátást is (Rétvári Bence: 12 éve ezt mondjátok! ‑ Zsigó Róbert: Butaságokat beszélsz!), ami már most is teljesen elégtelen. (Zsigó Róbert: Ne legyünk rosszindulatúak!) Teljesen elfogadhatatlan, teljesen elfogadhatatlan!

Zárásként egyetlenegy mondat még. Ezt a törvényt és ezt a szöveget Pintér Sándor nyújtja be Orbán Viktor miniszterelnökségével. Én nem hiszem, hogy bármelyiküket is kergették az asztal körül gyerekkorában, ha nem ezüst kanállal ette a desszertet. A miniszterelnök maga elmondja, hogy egy faluszéli vályogházban született. (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.) Az önök törvénye és e rendszer alapján (Hollik István: Lejárt az idő!) mikor végezné el most a jogi egyetemet, és mikor lehetne ő ennek az országnak a miniszterelnöke ezzel a hozzáállással meg ezzel az állami szerepvállalással, amit a következő generációknak maguk szánnak? Szégyelljék magukat! (Zsigó Róbert: Szégyelld magad te! ‑ Rétvári Bence: 12 éve ezt halljuk, 12 éve! ‑ Taps az ellenzéki oldalon.)