Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen elvárható, hogy a fogyasztók saját maguk önállóan is fellépjenek jogos vagy jogosnak vélt igényeik érvényesítése érdekében, és csak ennek sikertelensége vagy eredménytelensége esetén forduljanak a hatósághoz vagy éppen a bírósághoz.

(12.40)

Az is nagyon előremutató, hogy lesznek úgynevezett feljogosított szervezetek, amelyek eljárnak fogyasztók vagy fogyasztói csoportok érdekében, de azért a legerősebb, leghatékonyabb úgynevezett feljogosított szervezet ‑ ha már ezt a kifejezést találták a legmegfelelőbbnek ‑ mégiscsak az Igazságügyi Minisztérium. S ha már itt a fogyasztóvédelemről oly sokan oly sok mindent elmondtak, akkor én hadd hozzak ide egy olyan témakört, amit nem hallottam még sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselőktől.

Egy rendkívül aktuális fogyasztóvédelmi kérdés: miután önök nagyobb részben feladták a rezsicsökkentés politikáját, ezáltal jelentős mértékben megtévesztették a saját fogyasztóikat, vagyis a saját szavazóikat ‑ ha már így tetszik ‑, és egy jelentős rezsiemelkedéssel kell szembenézniük a magyar családok százezreinek, ez bizony felvet akár a gáz-, akár a villanyszámlák kapcsán komoly kérdéseket. S ha már a fogyasztóvédelem képezi ennek a napirendi pontnak a lényegét, akkor én szeretném államtitkár úr figyelmébe ajánlani, hogy legyenek szívesek segíteni eligazodni a magyar embereknek a gáz- és villanyszámlákban, ugyanis komoly fizikusi tudás mellett is nagyon nehezen állapítható meg a szolgáltatók által megadott képletek alapján például a várhatóan fizetendő villanyszámla összege. Ez enyhén szólva is alkalmas lehet a fogyasztók megtévesztésére, megkárosítására, és történik mindez egy olyan gazdasági környezetben, amikor a munkanélküliség jelentős emelkedésével lehet számolni.

Nem önöktől származó, hanem megbízható építőipari forrásokból származó információk szerint az építőipar legjobb esetben februárra, márciusra plusz 60 ezer munkanélkülivel számol ‑ és ez a legkedvezőbb forgatókönyv ‑, ami a következő év második fél évében tovább fog emelkedni. De más szektorokban, más területeken is sokan fogják elveszíteni a munkájukat. A jövedelmük tehát jelentősen lecsökken, adott esetben megszűnik, a kiadásaik pedig drasztikusan emelkednek, és nem csak az élelmiszer-típusú kiadásaik. Arra is ki fogok majd térni, hogy sokszor milyen silány minőségű élelmiszereket adnak el a fogyasztóknak milyen elképesztően drágán; erről majd később ejtek néhány szót. De itt van a másik alapvető szükséglet, a világítás és a fűtés, amit sok család nem tud mással megoldani ‑ a fűtésről beszélvén ‑, mint földgázzal. És akár a földgáz árának, akár a villanyáram árának kiszámításakor azt látják, hogy megpróbálják őket átverni.

Amikor olyan fogyasztói panaszok érkeznek hozzám is, hogy az önök által még meghagyott ‑ aztán lehet, hogy a jövő időszakban esetlegesen csökkentett ‑ éves kedvezményes mértéket egyszerűen elosztják 12-vel és ehhez állítják be a villany- vagy a gázszámlájukat, és mégis ezt jelentősen meghaladó mértékű forintösszegű számlák érkeznek, akkor mindenki értetlenül áll az eset előtt. Elégedett fogyasztóval vagy olyannal ‑ és értelmes emberekről beszélünk ‑, aki el tudna igazodni ezekben a számlákban és számítási módszerekben, nagyon ritkán lehet találkozni. Úgyhogy nagyon nagy tisztelettel megkérem államtitkár urat arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium a következő hetekben, hónapokban fordítson kiemelt figyelmet arra ‑ a fűtési szezon már elkezdődött, ezért is válik ez napi szinten sürgetővé ‑, hogy segítsenek a forgatóknak az ebben való eligazodásban.

Mint ahogy nagyon kevés segítséget kapnak a fogyasztók bizonyos építőipari kivitelezéshez kapcsolódó visszaélések esetén is, amelyek adott esetben nemcsak családi házas kivitelezésekhez, hanem soklakásos társasházak rendkívül silány minőségű anyaggal és csapnivaló munkával való kivitelezéséhez kapcsolódnak. Ez viszont már nem néhány ezer vagy néhány tízezer forintos tétel, hanem adott esetben sok millió forintos, vagy az ingatlanpiac megugrását, a kivitelezési díjak, munkadíjak, anyagárak elképesztő, sehol más országban nem tapasztalt mértékű elszállását tekintve adott esetben több tíz millió forintos tétel. Kíváncsi leszek, hogy az úgynevezett erre feljogosított szervezetek ebben majd milyen segítséget tudnak nyújtani a fogyasztóknak.

Amint az előbb már érintettem, nagyon sok magyar ember önérzetét sérti az, hogy döntően az önök által kiemelten támogatott nagy multinacionális kereskedelmi láncolatok áruházainak a pocairól milyen silány minőségű élelmiszert tudnak megvásárolni nem aranyáron, hanem gyakorlatilag gyémántáron. Hagyjuk azokat a meséket, hogy 13, 20 meg 30 százalékos infláció van, a valóság ennél sokkal rosszabb. A legtöbb alapvető élelmiszer árának emelkedése nem százalékokban, hanem szorzószámokban volt mérhető az elmúlt 2-2,5 év kivetítésében. És nem luxuscikkekre gondolok, hanem olyan alapvető tejtermékekre, húsáruféleségekre, amelyek az alapvető szükségletek kategóriájába tartoznak.

Lehet úgy tenni önöknek, hogy minden rendben van, hogy ez nem drasztikus mértékű, de javaslom, hogy gyakrabban járjanak áruházakba, boltokba vagy akár falusi kis ABC-kbe, és azt fogják látni, hogy megdöbbent emberek tömegei állnak a polcok előtt, és próbálják kimatekolni, hogy mi fér még bele a havi költségvetésbe és mi nem. S amikor ilyen előzmények után, ilyen árakon silány minőségű élelmiszert kapnak, akkor joggal idegesek. A néhány ezer forintos összegű bevásárlások kapcsán nem fognak sem egyénileg igényt érvényesíteni, sem az úgynevezett erre feljogosított szervezetekhez fordulni, sem máshová, hanem elkeseredetten benyelik az újabb és újabb megaláztatásokat. Sokan érzik úgy, hogy ezt csak velünk, magyarokkal lehet megcsinálni. Mert ezt egy nyugat-európai országban vagy egy tőlünk keletre lévő országban nem lehetne megcsinálni az emberekkel.

Tizenkét éve kormányoznak, az idő nagy részében kétharmaddal. Minden lehetőségük, jogosultságuk megvan, minden kötelezettség is önöket terheli, és minden felelősség is önöket terheli. Lehet itt erre feljogosított szervezetekről beszélni, lehet arról értekezni, hogy mely ellenzéki párt támogatja vagy utasítja el ezt a javaslatot, de önmagában az, hogy újabb és újabb jogintézményeket hoznak létre, a napi szintű gyakorlatot nem fogja javítani és nem fogja megváltoztatni.

De nyugodtan ejthetnénk arról is néhány szót, hogy aki mostanában építkezik ‑ hogy visszakanyarodjak az építőipar területére ‑, illetve aki kisebb vagy nagyobb felújítást végez, az láthatja, hogy nemcsak úgy húznak le minket, magyarokat komoly összegekkel, hogy adott esetben silány minőségben történik a kivitelezés, hanem ravaszul néhány deciliterrel, kisebb vagy nagyobb mértékben csökkentik az adott áru mennyiségét, és még pluszban meg is emelik az árát. Ami eddig, mondjuk, háromliteres kiszerelésben került 1000 forintba, az most már 2,7 literes kiszerelésben kerül 1500 forintba. De ugyanez igaz bizonyos élelmiszeripari termékekre is: csökken a mennyiség és jelentősen növekszik az ár. Valljuk be őszintén, hogy ezek egymásra épülő, egymást erősítő, öngerjesztő folyamatok. Sokszor a multik elképesztő kajmánkodása és profitéhsége vezet ahhoz, amilyen szintű áremeléseket kell elszenvedni, és ársapkával vagy anélkül gyakorlatilag rendkívül gyenge védelmet biztosítanak az embereknek.

S ha már itt szóba kerültek az előbb a különböző autógyártó cégek, amelyek horrorisztikus támogatásokat kapnak: önök, tisztelt államtitkár úr, sokkal több pénzt adnak a multiknak egy fő munkavállaló támogatására kivetítve, mint tették azt a 2010 előtti kormányok ‑ ez egy nagyon szomorú megállapítás egyébként; önök ezt eltitkolják, erről nem szoktak beszélni a saját szavazóiknak, de attól még ez így van ‑, és ehhez képest milyen minőségű autókkal találkozunk; tisztelet a ritka kivételnek.

Nem akarom a japán autók iránti elfogultságomat idehozni, mert az eleve megkérdőjelezné az objektivitásomat, de számos fogyasztóval, számos nagy nyugat-európai márka nem is annyira boldog és nem is annyira büszke, annál inkább bosszankodó és mérges tulajdonosával beszélgetve az elmúlt években egyértelműen arra a következtetésre jutottam, hogy az emberektől való pénzkicsikarás, pénzlehúzás, legalizált megkárosítás egyik melegágyává vált az autóipar. Tisztelet a kivételnek, mindig hozzáteszem, mert nem hirdetek kollektív bűnösséget vagy felelősséget e tekintetben sem. De bizony sok esetben a nagy német autóipari cégek termékei erősen megkérdőjelezhető minőségben készülnek el, és a meghibásodások, főleg a túlzott mértékű elektronikából adódó meghibásodások javítása százezres meg milliós költségeket jelent alsó-, középkategóriás autóknál is. Nem a luxuskategóriáról beszélek, mert az nem tartozik ide, meg aki meg tudni fizetni egy luxusterméket, az valószínűleg a javíttatását és a fenntartását is gond nélkül tudja vállalni. Itt az átlagemberek vagy az átlagnál alig jobban keresők által megvásárolt gépjárművekről beszélek. Nagy az árverseny, illetve 2020 előtt nagy volt az árverseny a gyártók között, a gépjárművek vételárában kevesebb hasznot tudtak érvényesíteni, beépíteni, a fogyasztók megkárosítására épített költségekkel pedig busásan visszahozzák az esetlegesen új autók vételárával el nem nyert, meg nem nyert vagy nem realizált hasznot.

(12.50)

Úgyhogy, amikor itt nagyívű vitákat folytatunk arról, hogy mennyire lesznek hatékonyak ezek az erre feljogosított szervezetek, akkor azért a napi gyakorlat szintjére térjünk vissza.

Még egyszer felsorolom: a gáz- és villanyszámlák értelmezése, kiszámítási módja tekintetében oda kell sózni a szolgáltatóknak, államtitkár úr, annak érde-kében, hogy főleg ilyen nehéz időszakban ne károsítsák meg, ne húzzák le az embereket. Persze, könnyebb gazdasági időszakban sem, vagy kevesebb gazdasági nehézség közepette se realizáljanak olyan hasznot vagy ne emeljenek ki az emberek zsebéből olyan pénzt, ami nem jogos.

Különösen nehéz és kiemelt terület az élelmiszerek sok esetben silány, csapnivaló minősége, az építőipar és az autógyártás, úgyhogy erre kiemelten szíveskedjenek figyelni a jövőben. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)