Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Mi Hazánk Mozgalom sokkal jobban örülne annak, ha a közigazgatási, a polgári vagy éppen a büntetőeljárások felgyorsításáról, vagy másként fogalmazva, ezen eljárások elhúzódásának megakadályozásáról, az eljárások lerövidítéséről szóló javaslatokat tárgyalnánk. Ez sokkal fontosabb lenne az ország és a magyar emberek számára, hiszen akár közigazgatási, akár polgári peres ügyekben vagy éppen büntetőeljárásokban sokszor fél évtizedes vagy teljes évtizedes eljárási idők után hoznak jó esetben jogerős ítéleteket, rosszabb esetben pedig még esetleg az elsőfokú, nem jogerős ítélet megszületéséhez is öt-tíz esztendőre van szükség.

Értjük, hogy az Európai Bizottsággal való megegyezés miért fontos és miért ennyire sürgős, ugyanakkor be kellene látniuk, be kellene ismerniük legalább szűk körben, egymás között vagy saját maguk előtt, hogy nagyon rosszul ítélték meg sajnos ‑ mi ennek nem örülünk ‑ az ország gazdasági helyzetét és teljesítőképességét akkor, amikor néhány évvel ezelőtt nagyon könnyelműen tettek olyan kijelentéseket, hogy az európai uniós források nélkül is boldogul Magyarország.

A Mi Hazánk Mozgalom örülne a legjobban annak, ha ez így lenne. Mi örülnénk annak a legjobban, ha lenne a feje tetejéről a talpára, a lábára állított magyar nemzetgazdaság, lenne fontos nemzetbiztonsági célokat is szolgáló élelmiszer-önrendelkezésünk, saját élelmiszer- és energiaellátásunk. Nagyon keveset tettek az elmúlt 12 évben, melynek döntő többségét kétharmaddal kormányozták végig, ezen nemes célok megteremtése érdekében. Most pedig, amikor egy mesterséges, laborokban kitenyésztett vírus után még egy háborús válságot is a nyakunkba kaptunk, akkor megindult a kétségbeesett kapkodás az elszálló, részben nemzetközi, részben a kormány hibájából előálló ‑ mert szerintem így korrekt a megfogalmazás: részben nemzetközi, részben pedig a kormány hibáiból előálló ‑ gazdasági válság elhárítása érdekében, és benyújtanak olyan javaslatokat is, amelyek adott esetben ellentmondanak, mondjuk, a júliusban elfogadott javaslatoknak, például a képviselői vagyonnyilatkozatokról szóló szabályozást tudom itt említeni.

(11.40)

Önmagában, ha csak szakmailag nézem jogászként, akkor természetesen támogathatók ezek a szabályok, hiszen akár a keresetlevélről, a perfelvételi eljárásról szóló szabályok, annak a rögzítése, hogy ha a keresetlevél erre alkalmas, akkor 15 napon belül a bíróságnak kötelessége kitűzni a tárgyalást, ez természetesen támogatható. Nagyon jó, hogy a per vagy a perek szüneteltetésére, felfüggesztésére vagy egyéb más, adott esetben az elhúzó taktikát megakadályozó, blokkoló szabályok lefektetésére is sor kerül, mint ahogy ‑ ahogy az előbb említettem ‑ az ítélethozatalok sürgetése is nagyon helyes.

Ugyanakkor én azt látom, hogy önök vagy kezdenek abba a hibába esni, mint ami általában a brüsszeli agyonbürokratizált működésre jellemző, vagy rájöttek arra, hogy a saját fegyverével vagy a saját eszközével lehet összezavarni vagy térdre kényszeríteni Brüsszelt. Felveszik azt a harcmodort, a még súlyosabb túlbürokratizálás harcmodorát, ami egyébként gyakorlatilag az Európai Unió nagy részét is szinte már teljesen működésképtelenné teszi akár a napi működés zavarainak szintjéig, hiszen itt szabályzatokat, eljárási szabályokat gyártanak hegyre-halomra. Vallják be őszintén, sokszor már az önök legjobb képességű jogalkalmazói sem képesek átlátni, hogy milyen eljárási szabályokat kell alkalmazni bizonyos ügyekben.

A legegyszerűbb az lenne, ha adatszolgáltatási kötelezettség esetén mindegyik erre kötelezett szerv, hatóság vagy egy nagyobb hatóságnak vagy minisztériumnak valamelyik szervezeti egysége határidőre teljesítené a kötelezettségeit. Nem lenne szükség sem a régi, sem a most módosítandó szabályok alapján semmifajta eljárásra, nem kellene mit gyorsítani, hiszen nem is jutna el odáig egyetlen adatigénylési ügy sem, hogy bíróság elé kerülne.

Eleve gyanús, ha valamit ennyire rejtegetnek, ha bármilyen adatot az arra feljogosított hatóság vagy arra kötelezett hatóság nem akar szolgáltatni, függetlenül attól, hogy milyen politikai értékrendet valló párt képviselői kíváncsiak ezekre az adatokra, vagy egyszerűen csak van egy állampolgári érdeklődés. Mi szükség van a titkolózásra abban az esetben, ha minden rendben van, és minden törvényesen történik?

Természetesen egy elhúzódó adatigénylés-teljesítésnek nemcsak az lehet az oka, hogy valaki sumákol vagy rejteget valamit, lehet oka a munkaerőhiány, lehet oka az is, hogy adott helyen kevés a munkatárs ‑ mondjuk, a minisztériumokra ez azért kevésbé jellemző ‑, és egyszerűen nincs hozzá munkáskéz vagy nincs megfelelő ember, aki fizikailag vagy szellemileg elvégezze azt a szükséges munkát, akkor ezt természetesen másként kell orvosolni. De az, hogy sok esetben az önök hatóságai vagy szervezeti egységei szándékosan, egyenes szándékkal blokkolnak bizonyos adatszolgáltatásokat, az vezet odáig, hogy tárgyalni kell az eljárások egyszerűsítéséről, lerövidítéséről, az ítélethozatal sürgetéséről, az elhúzásra alkalmas szabályok kiiktatásáról szóló szabályokat.

Talán bízhatnak abban is, hogy a magyarról angol nyelvre történő fordítás, illetőleg az alapvetően roncs állapotban lévő baloldal slendrián, felületes hozzáállása miatt elkerüli majd sokak figyelmét az a többek által itt már feszegetett körülmény, hogy nagyon szépen meg lehet alkotni a 31/A., /B., /C. szakaszokban ilyen kiváló, figyelemre méltó, előremutató szabályokat, de ha a rendszer üzemeltetőjét és az üzemeltetés, valamint a működtetés szabályait majd rendeletben alkotják meg, akkor megint igazából nem csináltak vagy nem csináltunk semmit, hiszen önöknek minden eszköze megmarad arra, hogy úgy húzzák vagy úgy rövidítsék az egyes adatszolgáltatásokat, vagy éppen a peres eljárásokat, vagy éppen a honlapon való közzétételt, ahogy az önöknek kénye-kedve szerint a legkényelmesebb.

Nagyon jó, hogy az üvegzsebtörvény bizonyos szabályait ‑ az ötmilliós értékhatár az üvegzsebszabály-környezetből lehet ismerős ‑ itt megjelenítik. Nagyon jó, hogy az ötmillió forintot meghaladó beszerzéseket már nyilvánosságra kell hozni. Az is nagyon jó, hogy árubeszerzések, szolgáltatásmegrendelések, építési beruházások paraméterei fölkerülnek a honlapra.

Az Országgyűlés Hivatalát tudom önöknek jó példaként említeni. Akár egyes képviselők működéséhez kapcsolódó, éves szinten az ötmillió forintot meghaladó kiadásokat már nyilvánosságra hoznak az Országgyűlés Hivatala honlapjának adott felületén, ezáltal nem is szoktak problémák felmerülni, illetőleg jóval kevesebb probléma van, mondjuk, az Országgyűlés Hivatala irányába érkező sajtómegkeresések, adatigénylések kapcsán, hiszen a hivatal ilyen téren jó példával jár elöl. Nem nagyon tudunk olyan botrányos esetről, amikor arról lenne szó, hogy már több hónapja vagy több éve nem adnának ki az Országgyűlés Hivatala részéről adatokat. Miért nem lehet ezt példának tekinteni, miért nem lehet ezt a gyakorlatot? Sokkal olcsóbb lenne, sokkal kevesebb munkaerő kellene hozzá, sokkal kevesebb időt kötne le.

Az pedig egyébként, hogy közbeszerzésekhez kapcsolódó adatokat hozzátesznek, természetesen elvárható és fontos, de valljuk be őszintén, tisztelt képviselőtársaim, hogy többségében vagy már folyamatban lévő, tehát teljesítés alatt álló, vagy már teljesített, rég befejezett szerződésekről van szó, amikor is a közpénzt már elköltötték vagy a kötelezettséget vállalták, és onnantól kezdve bottal lehet ütni ‑ adatigényléssel vagy anélkül ‑ a közpénz nyomát.

Nem szeretnék arra kitérni, hiszen most nem a közbeszerzési törvényt és a közbeszerzési törvényhez kapcsolódó egyéb jogszabályi környezetet tárgyaljuk, hogy egy közbeszerzési eljárás előkészítő szakaszában kellene megfogni a közpénzt, ott kellene fajlagos költséghatárok felállításával a köz érdekében sokkal hatékonyabban felhasználni akár az uniós, akár a hazai forrásokat. Utólag persze, adatigénylések, teljesített adatigénylések után lehet azon csodálkozni, lehet abból politikai vagy egyéb botrányt kreálni, akár megalapozottan is, hogy milyen irreális áron épültek, mondjuk, autópályák, autóutak, valósultak meg magasépítési beruházások, de túl sokra ezzel önmagában már nem megyünk. Lehet, hogy bizonyos vagyon elleni bűncselekmények gyanúja felmerülhet, de a közélet tisztaságát sértő bűncselekmények, jellemzően a korrupciós bűncselekmények ezáltal nem válnak bizonyíthatóvá, nem ez fogja előrevinni a közpénzek hatékony felhasználását.

Arra pedig én magam is választ várnék a tisztelt államtitkár úrtól, hogy amennyiben nem úgy történik valami, mint ami itt, ebben a kiváló jogszabályi környezetben le van írva, akkor milyen jogkövetkezményeket rendel ahhoz a jogalkotó, milyen következmények lesznek, hiszen elő lehet írni a legszigorúbb kötelezettségeket is, ha utána meg elfelejtik a jogkövetkezményeket rögzíteni, hiszen gyakorlatilag akkor megint egyik szavukkal vagy egyik mondattal ütik a másikat. Teljesen hatástalan, értelmetlen papírgyártás, eljárásiszabály-gyártás lesz, sóhivatal jellegű, teljesen értelmetlen és a gyakorlati szinten hasznavehetetlen szabályozás alakul ki.

Kérem önt, államtitkár úr, hogy válaszoljon arra, hogy milyen üzemeltetési, működtetési szabályokat akarnak előírni az elektronikus felület vonatkozásában, és milyen jogkövetkezményeket fűznek ahhoz, hogyha valami nem úgy történik, mint ahogy az a szabályokban le van fektetve. Várom majd erre is érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Szabadi István tapsol.)