Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a Törvényalkotási Bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Ház! Sajnos nem tudom osztani a képviselő asszony és a bizottság többségének az álláspontját, és nem tudták osztani a bizottság ellenzéki képviselői sem. Ugyanis amikor áttekintettük a törvényjavaslatot, azt, hogy a kormány milyen módosító indítványokat fogadott el, miket javasolt beépíteni, illetve hogy a bizottság mélyen tisztelt többsége milyen javaslatok beépítését javasolta, azt láttuk, hogy azokat az alapvető problémákat, amelyek ezzel a törvényjavaslattal vannak, nem orvosolta sem az előterjesztő, sem a Törvényalkotási Bizottság többsége.

Érdemes egy pillanatra visszatérni ennek a törvényjavaslatnak az előzményeihez. Júliusban, a nyáron volt az, amikor önök a választás után úgy gondolták, hogy már azt a minimális kontrollt, amit az eddigi vagyonnyilatkozati rendszer jelentett az önök gazdagodása fölött, sem tudják elviselni, és azt javasolták, hogy egy nagyon kevés tartalommal rendelkező jövedelemnyilatkozat lépjen a korábbi vagyonnyilatkozati rendszer helyébe. Egyébként valóban nem volt tökéletes a vagyonnyilatkozati rendszer korábban sem, lehetett volna szigorítani, lehetett volna szigorúbb ellenőrzést, nagyobb átláthatóságot rendelni hozzá, de önök nem ebbe az irányba mozdultak el, hanem éppen az ellenkező irányba. Ugye, azt mondták, hogy ez az európai minta, ez milyen nagyon jó lesz, aztán kiderült, nem egész fél év alatt, hogy szó sincs erről. Épp ellenkezőleg, mindenki pontosan érti Európában is azt, hogy önök mit csinálnak és hogyan csinálnak.

S persze lehet hivatkozni a német meg az európai parlamenti gyakorlatra, csak az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy mondjuk, Németországban nincs példa arra, ami itt velünk történt, hogy éppen ma kért az ügyészség nyolc évet korrupciós bűncselekmény miatt egy volt államtitkárra. Abban az országban, ahol ez megtörténhet és megtörténik ‑ s én félek tőle, hogy nem csak egy esetben lenne indokolt a korrupciós bűncselekmények elleni szigorú fellépés ‑, ott bizony indokolt egy szigorúbb vagyonnyilatkozati rendszer fenntartása.

Ezek után önök eljutottak oda, hogy talán mégiscsak kicsit jobb volt a korábbi rendszer, és azt mondták, rendben van, hogy ha ennyire akarja az Európai Unió, akkor visszatérünk a korábbi vagyonnyilatkozati rendszerhez. De mint mindig, ez alkalommal sem mondtak igazat. Merthogy nem térnek vissza a korábbi vagyonnyilatkozati rendszerre, hanem hagytak, mondanám azt, hogy kiskaput, de hát nem kiskapu ez, hanem egy jó nagy kaput, egy kapubeállót, mondván, hogy igen, de a lakóingatlanok, a lakáscélú ingatlanok nem számítanak bele, miközben mindannyian emlékszünk, hogy például Rogán Antal villája kapcsán pont ezek a lakásokra vagy lakóingatlanokra vonatkozó, összehasonlítható és ellenőrizhető adatok voltak azok, amik a legértelmesebbek voltak a vagyonnyilatkozati rendszerben.

Azt kell tehát mondanom, hogy önök továbbra is trükköznek, továbbra is cseleznek, továbbra is megpróbálják kikerülni azt, hogy számot adjanak a gyarapodásukról, számot adjanak a vagyonukról, hogy a választópolgárok megtudhassák, mit és miből, hogyan vásárolnak.

Hozzáteszek még egy pontot. A biztonság kedvéért még egy dolgot ebben a törvényjavaslatban rendeznek el ‑ ráadásul ez a Törvényalkotási Bizottság módosítói között is szerepel ‑, tudniillik ebben rendezik el azt, hogy a miniszterek és államtitkárok, az állami vezetők az amúgy jól megemelt fizetésük mellett megtarthassák a vagyonkezelő alapítványokban lévő ‑ tudják, ezek azok, ahova az állami pénzt dömperrel kivitték ‑, szintén milliós fizetéssel járó állásaikat.

Azt kell mondanom önöknek, hogy ez a törvényjavaslat teljesen nyilvánvaló módon, bár jobb, mint a korábbi vagyonnyilatkozati rendszer, de nem szolgálja ebben a formájában az átláthatóságot, a korrupcióellenességet, nem felel meg a minimális elvárásoknak sem ebből a szempontból. Éppen ezért történt az, hogy a Törvényalkotási Bizottság ellenzéki tagjai közül a DK-s képviselők nemmel, további 9 képviselő pedig tartózkodással szavazott erről a javaslatról.

S tisztelt képviselőtársaim, ma a parlamentben is számos alkalommal hallhattuk, hogy önök hazafiatlansággal vádolják az ellenzéki pártokat, mert nem érjük be kamuval, nem érjük be valamifajta mű eszközzel akkor, amikor a jogállamiságról és a korrupció elleni harcról van szó. Mi azt mondjuk, a magyar polgárok abban érdekeltek, hogy a magyar polgárok, a magyar gazdaság, az önkormányzatok, a civil szervezetek kapják meg az uniós forrásokat, és nem abban érdekeltek, hogy önök ismét saját maguk, a barátaik, a rokonaik és üzletfeleik gazdagodására költsék ezeket a pénzeket.

De tudják, mit, az közös érdek, hogy ezek a források rendelkezésre álljanak. Most itt van egy kiváló pont arra, hogy megmutassák, ez önöknek tényleg fontos. Mondjanak le arról, hogy ne lehessen látni a vagyonukat, mondjanak le arról, hogy beüljenek ezeknek a gazdasági vagy vagyonkezelő alapítványoknak a testületeibe jó pénzért, hozzanak egy kis személyes áldozatot az átláthatóságért és azért, hogy ezek a források valóban rendelkezésre álljanak, hogy valóban elhihető legyen, hogy önök az átláthatóságért és a korrupció ellen akarnak föllépni.

(15.10)

És ha ezt megteszik ‑ lesz rá módjuk, mert ennél a törvényjavaslatnál lesz ellenzéki módosító indítvány, amely érdemben előrelépne ebbe az irányba, ha ezt megteszik ‑ és megszavazzák ezt a módosító indítványt, akkor elhiszem, hogy önök valóban harcolni akarnak a korrupció ellen, és valóban meg akarják teremteni a feltételeit annak, hogy ezek az uniós források rendelkezésre álljanak.

De amíg a saját érdekükben továbbra is sunyi módon próbálják kikerülni a jogállamiságot és az átláthatóságot, addig ne papoljanak nekünk hazafiságról! Köszönöm szépen, elnök úr.