Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy azzal kezdjem, a biztonsági kérdések minden másnál fontosabbak ezekben az időkben. Még egy dologra azért szeretném emlékeztetni a Házat: az önök idején az önök kormánya egy hasonlóan nehéz, kiélezett helyzetben lenullázta a Magyar Honvédséget (Dr. Vadai Ágnes: Igen, tudom, én adtam el!), és maga ezt államtitkárként közelről végignézte (Dr. Vadai Ágnes: Tudom!), hogy a saját felelősségéről ne is beszéljünk. (Dr. Vadai Ágnes: Eladtam!) Gyakorlatilag lenullázták a légierőt, a harcijármű-képességeket és a tüzérséget is leépítették. Ez volt az a kormány, amely a magyar védelmi képességeket elkezdte fokozatosan visszaépíteni.

Ami a NATO-kötelezettségeket illeti, azon vagyunk, hogy a vállalásunkat, miszerint 2 százalékot költsünk GDP-arányosan védelemre, teljesítsük. Hasonlítsa össze, kérem, hogy mekkora volt ez az arány, amikor átadták a stafétabotot!

Ami a NATO-csatlakozások kérdését illeti, mi ezt fontosnak tartjuk, államtitkár úr ezt már megerősítette.

Azt, hogy miért zsúfolt a parlament napirendje, ön nagyon jól tudja. Azokról a jogszabály-módosításokról kellett szavazni, amelyek szükségesek az uniós forrásokról való megállapodáshoz. Tudja, az uniós források ellen önök kampányolnak Brüsszelben (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni és meglesz a pénz!), itthon pedig nem szavazzák meg (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni!) az ehhez szükséges jogszabály-módosításokat. (Dr. Vadai Ágnes: Nem kell lopni, államtitkár úr!)

Ha az Oroszországgal kapcsolatos politika egyéb vonatkozásait is figyelembe vehetem vagy felhozhatom, mondjuk, az energetikai függőséget, akkor hadd tegyem már fel a kérdést, hogy ki volt az, akinek az idején eladták a MOL-t, a nemzeti energiacég egy jelentős részét. (Dr. Vadai Ágnes: Ti!) Önök. Az oroszoknál landolt. Ki privatizálta az energiaszolgáltatókat? (Dr. Vadai Ágnes: Ti!) Az önök idején tették meg. Ki privatizálta a gáztárolókat? Az önök idején történt. (Dr. Vadai Ágnes: Hazugság!) Ki privatizálta az erőműveket úgy, hogy még hosszú ideig eszközarányos garantált profitot biztosítottak nekik a privatizáció után? (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból, köztük: Így van! ‑ Szégyen!) Ha önökön múlna, akkor most nem azon vitatkoznánk, hogy hogy néz ki a benzinárstop, meg hogyan van elég gáz a tárolókban, hanem nem lenne elég gáz (Gréczy Zsolt: A mi időnkben volt gáz!), és ami van, azért is sokkal többet kellene fizetni. (Dr. Vadai Ágnes: Nem 18 fok volt az iskolákban!) Úgyhogy ezen a téren önöktől nem szívesen fogadunk el kioktatást.

Engedje meg, képviselő asszony, hogy még egy dologra reagáljak itt! (Dr. Vadai Ágnes: Figyelek!) A Demokratikus Koalíció elnöke tegnap azt találta mondani, hogy a kormány méltatlan 1956 szelleméhez. (Dr. Vadai Ágnes: Így van! ‑ Gréczy Zsolt: Igaza van!) Én azt természetesnek tartom, hogy a közélet különböző szereplői értelmezik a szabadságharcot, 1956 örökségét, a mai tennivalókat, de arra, hogy Gyurcsány Ferenc szól méltatlanságról október 23-án, arra azért nem voltunk felkészülve. Megvan az apró bája annak, hogy az Apró-villából fogalmazgat bármit 1956-ról. (Dr. Vadai Ágnes: Nézzük meg az MSZMP-tagságot a kormánypártokban!) De talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy ha van valaki, aki kőbe véste a méltatlanságot a forradalom évfordulóján, az épp a DK elnöke.

Kellő tisztelettel emlékeztetem a Házat arra, hogy ez az ember áztatta be erőszakkal az 50. évfordulót. Akkor is voltak ‑ akkor is voltak ‑, akik nem értettek egyet az akkori kormánnyal. És meddig terjedt az akkori hatalom toleranciája és meghallgatási képessége? (Arató Gergely közbeszól.), Gumibotokig, lovasrohamig és kilőtt szemekig, addig, hogy a felelősöket még ki is tüntették. (Gréczy Zsolt: Egyet mutass!) Amikor ez a példátlan eset időről időre felmerül akár itt, a Házban, akkor önök meghökkentő nyilatkozatokban azzal intézik el az egészet, hogy a csőcselék randalírozott. (Arató Gergely: Ti csináltatok puccsot! A saját követőiteket hergeltétek! Nem szégyellitek magatokat?) Nagyjából úgy, ahogy az ’56-os szabadságharcosokat évtizedekig fasiszta csőcseléknek nevezték.

Talán az sem mellékes, hogy a DK elnöke akkor lett kommunista ifjúsági vezető, amikor már jól látszott, hogy a kommunista rendszer a végnapjait éli. Ő még stoppolta a vörös csillagos mezt, amikor nagyon sokan nagyon sokat tettek azért kockára, hogy Magyarország demokrácia legyen. Ilyen előzmények után, tisztelt képviselő asszony, egy dolgot kérünk csak: kellő óvatossággal bánjanak a „méltatlan” jelzővel.

És még valami! Pár napja vettünk búcsút Wittner Máriától, az ’56-os hősről nemrég el is neveztek egy közparkot Csepelen, és az önök árnyék-kancelláriaminisztere ‑ tehát az önök árnyék-kancelláriaminisztere, van ilyen is ‑ azt bírta ma mondani, hogy Wittner Mária nem érdemli meg, hogy közteret nevezzenek el róla. (Dr. Vadai Ágnes: Igen.) Tehát önök szerint nem érdemel elismerést az (Vitályos Eszter: Szégyelljétek magatokat! ‑ Dr. Vadai Ágnes: Nem fogjuk! ‑ Vitályos Eszter: De, de! ‑ Dr. Vadai Ágnes: Nem, nem!), aki ’56-os halálraítéltként az életét is adta volna a hazájáért? Ezzel ellentétben Horn Gyuláról nagyon is elneveznének közterületet, meg is tették a XIII. kerületben. Arról az emberről van szó, aki a szabadságharc idején a karhatalmi erők tagja volt. Tehát nem az életét adta volna, hanem elvette volna mások életét. (Arató Gergely: Ha élne Horn Gyula, te is KISZ-titkár lennél! ‑ Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Szégyelljétek magatokat!) A kommunistáknak tehát állítanának szobrot, a szabadságharcosoktól viszont megtagadnák.

Csak a rend kedvéért: reméljük, hogy Wittner Máriáról és a többi hősről még sok utcát, teret és parkot neveznek el, és hogy szobrot is állítanak az emléküknek. Addig is csendben megállapítjuk: önök semmit nem változtak és a jelek szerint nem is fognak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)