Rétvári Bence (KDNP)

RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön arról beszélt itt ékesszólóan, hogy a Jobbik miként kíván ’56 örököse lenni. Hát, nézzük, mit mondott a Jobbikról egy valódi ’56-os elítélt, az önök korábbi alelnöke, Murányi Levente.

Azt mondta a Jobbikról: ez már csak a pénzről szól. Az egész Jobbik a pénzről szól. A Jobbiknak már semmi köze a nemzeti párthoz. Ön szokta mondogatni nagyon sokszor, hogy önök nemzeti párt, és az önök ’56-os elítélt alelnöke mondja önökről, hogy önök nem egy nemzeti párt; ez egy katyvasz; Gyurcsány csicskásai; Gyöngyösi Márton nem különb morális kérdésekben, mint Földi István, és Gyöngyösi úr (sic!) azt mondta még az önök pártelnökéről: ő nem is hazaáruló, több annál, nemzetáruló, CIA-ügynök. Egy valódi ’56-os, egy volt jobbikos így beszél a mostani jobbikosokról, tisztelt képviselő úr. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.)

Ön azt mondta, hogy itt van közöttünk a diktatúra (Dr. Brenner Koloman: Nem mondtam ilyet!), ezt írta körül, tisztelt képviselő úr, hogy itt van a kommunizmus lehelete (Dr. Brenner Koloman: Nem mondtam ilyet!), érzi a tarkóján (Dr. Brenner Koloman: Szövegértésórát tetszik kapni, tisztelt fideszes államtitkár úr!), mert önt igazoltatták Budapesten egy nemzeti ünnepen. Hát, akkor mit mond ön arról, ami 16 évvel ezelőtt ezen a napon történt Budapesten? Arról miért felejtett el beszélni? Az önnek a demokrácia? (Dr. Brenner Koloman: Nem! Soha!) Ha valamikor volt tömeges jogsértés, tömeges erőszak magyarokkal szemben, akkor az 2006. október 23-a, illetőleg az azelőtti és az azt követő napok, amikor ki lehetett menni békésen tüntetni az embereknek, de nem számolhattak azzal, hogy békésen haza is térhetnek.

És ma már, hála istennek, nem ezt a világot éljük, de önök ezt a világot hoznák vissza. (Dr. Brenner Koloman: Nem! Nem! Soha!) Ön azokkal az emberekkel vállalt politikai közösséget, azokkal indult közösen a választásokon, akik azt a rendszert fenntartották. (Vitályos Eszter az ellenzéki pártok padsorai felé: Nem vicces!) Önöknek újra a gumilövedék kell? Önöknek az a demokrácia? Önök azt akarják visszaállítani? Önök szerint ezt kéne a jövőben tenni? Mert a Jobbik választhatott volna más utat, meglett volna a másik útja: azt mondja, hogy nem fogok össze Gyurcsánnyal, nem leszek egy új erő. Így is indult, csak aztán eltelt két ciklus, és eljutottak Gyurcsány Ferenc ölelésébe, aki olyanokat mond önökről, amilyeneket mi sosem mondanánk. Mert azt mondta önökről meg a Párbeszédről, meg az LMP-ről, hogy akiknek nincs üzenete vagy nincs bázisa, azokra a pártokra nincs szükség, azokat a pártokat el kell törölni. Mi így önökről sose beszéltünk. Ahogy ma már itt elhangzott, mi mindig tiszteltük az önök szavazóit, akik önökre szavaztak (Dr. Vadai Ágnes: Ránk omlik a kupola!), ahogy ránk is, úgy önökre is.

Mi azt sose mondtuk önöknek, mint a baloldal vezére, hogy nincs szükség ezekre a pártokra. Ha ezt mondtuk volna, önök ránk rontottak volna, hogy micsoda antidemokratikus hozzáállás ez a jobboldal részéről, hogy ilyet mond önökre, hogy ezekre a pártokra nincs szükség, mert minden pártra szükség van, és minél több párt van, annál nagyobb a demokrácia, önök ilyeneket szoktak mondani. És akkor csöndben hallgattak ‑ nem tudom, hogy sírva vagy nevetve ‑, de mindenesetre síri csöndben hallgattak, amikor azt mondta önöknek Gyurcsány Ferenc: majd az EP-választás után rostálunk is, és nem maradnak meg itt ezek a pártok, amelyeknek se üzenete, se támogatottsága nincsen.

Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, ne féltse a demokráciát jelen pillanatban; 2010 előtt lett volna mit félteni. Talán akkor féltette is; szerintem akkor ön is úgy gondolkozott, mint mi, csak aztán a hatalom közelségének a bűvöletéből megváltoztatta ön is meg a Jobbik is az álláspontját (Tordai Bence közbeszól.), és ezt nem mi mondtuk, hanem így október 23-a után egy nappal Murányi Leventét talán érdemes volt idézni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ami a pedagógusok kérdését illeti, mert az viszont egy valóban fontos kérdés: mi is azért dolgozunk, hogy az a béremelés, amiről döntött a kormány és bő két hónap múlva megvalósul a pedagógusoknál, mint ahogy idén január 1-jén is megvalósult, az ne csak az a 10 százalék legyen, amiről már döntöttünk, hanem annál nagyobb mértékű legyen. Ehhez nem szeretnénk mást tenni, mint a saját forrásainkat erre fordítani. A saját forrásainknak van olyan része, ami a nemzeti költségvetésünkben van, és van olyan, ami az európai uniós közös költségvetésünkben van. A döntés közös, és abból a költségvetésből is egy rész Magyarországot illeti.

Csak hogy önök közül senki sem mert kiállni, egyetlenegy baloldali politikus sem mert kiállni, és azt mondani Brüsszelben: márpedig ezeket a forrásokat ne tartsák vissza ok nélkül a magyar pedagógusoktól, hanem holnaptól utalják ki Magyarországnak, hogy Magyarország tovább tudja utalni a magyar pedagógusoknak. Százmilliárdokról van szó, nem kis összegekről, százmilliárdokról van szó!

Tudja, azok, akikkel ön együtt indult a választásokon, csökkentették a pedagógusok bérét egy válság alatt. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Mi egy nagyobb válság alatt növelni szeretnénk, csak azt kérjük önöktől, hogy ezt ne akadályozzák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)