Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Most a koronavírus-járvánnyal összefüggésben kialakult veszélyhelyzet lezárásával kapcsolatos salátatörvény van előttünk. Én azt gondolom, hogy politikai hovatartozástól, pártállástól függetlenül mindannyiunknak ki kell fejezni, hogy hálásak vagyunk mindazoknak, akik az elmúlt években ebben a nehéz helyzetben a magyar ember egészségének és biztonságának megőrzéséért dolgoztak, úgyhogy én a hozzászólásomat azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönöm tisztelettel az ő munkájukat, megköszönöm az elmúlt években végzett munkájukat és a mai napon is végzett munkájukat.

Ahogy természetesen ‑ ahogy ez már elhangzott a Fidesz vezérszónoka, Illés Boglárka képviselő asszony részéről: ma van a magyar mentők napja ‑ én a magyar mentőknek, azoknak az embereknek, akik a magyar emberek életének a megvédéséért dolgoznak, nekik is tisztelettel megköszönöm a munkát. Jelzem képviselő asszony felé, hogy a hozzászólásában elhangzottaktól eltérően ezt megtettem a mai vitától függetlenül is. Én azt gondolom, hogy egy kellően friss képviselőről van szó, képviselő asszony, és nem is tudom, hogy ön írta‑e a beszédét, de én azt gondolom, ez semmiképpen nem jó irány, hogy megvonjuk egymástól a bizalmat olyan tekintetben, hogy őszintén megköszönjük azoknak az embereknek a munkáját, akik mindannyiunkért, magyar emberekért dolgoznak. Szerintem ez nem jó irány, ha ezt is megvonjuk vagy ezt is elvitatjuk egymástól, hogy jó szándékkal és mindannyian a magyar emberek érdekében vagyunk itt.

Hát, kevésbé elnéző tudok lenni Nacsa képviselő úrral, aki az elmúlt időszakban végigvitázta a parlamenti üléseket, és bizony éjszakába nyúlóan sokszor vitáztunk mi is egymással, és ő pontosan tudja, hogy a mai felszólalásában rengeteg valótlanságot, rengeteg hazugságot fogalmazott meg. Szomorú, hogy erre fel kell hívni a figyelmet, de én azt gondolom, hogy nem lehet szó nélkül hagyni ezeket a veretes állításokat, főleg, hogy azok valóságtartalma nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után. Az tény, hogy az ellenzéki oldalon is nagyon sok olyan felszólalás, olyan sajtókommunikáció volt itt a koronavírus-járvánnyal és a lezárásokkal összefüggésben, amelyek megalapozatlanok voltak, és amelyekkel mi sem értettünk egyet, de én azt gondolom, hogy akkor, amikor egy kormánypárti befolyásos képviselő úgy nyilatkozott itt a magyar Országgyűlés ülésén, hogy az ellenzék a vírus oldalán áll, én azt gondolom, hogy azt negatív értelemben überelni nem lehet.

Tehát én azt gondolom, hogy mind a két oldal felelős azért a hangvételért, ami sajnos kialakult itt az elmúlt években, de semmiképpen nem lehet emellett úgy elmenni, és nem lehet olyan állításokat megfogalmazni, miszerint csak az ellenzéket terheli ezzel kapcsolatban felelősség.

Hosszan értekezett Nacsa képviselő úr arról, hogy az ellenzéki képviselők a magyar szakembereket, például virológus szakembereket bántották és támadták, és hogy nem hagyták az ellenzéki képviselők, hogy a munkájukat végezzék ‑ ez megalapozatlan. Én ilyen jellegű kijelentést nem hallottam az elmúlt évek vitáiban az ellenzéki képviselőktől, szemben, mondjuk, a kormány egyik államtitkárával, aki az első hullám után és a második koronavírusjárvány-hullám előtt az önök által kijelölt kutatócsoport élére megválasztott pécsi virológus professzorról azt állította a sajtó nyilvánosságában, hogy riogat, és azt mondta 2020 októberében ez a bizonyos államtitkár, hogy a számok stabilizálódtak. Én azt gondolom, mindannyian tudjuk pontosan, hogy a második hullámtól kezdve milyen tragédiákat okozott a koronavírus-járvány Magyarországon, hányan veszítették el a családtagjaikat, és akkor ezt vessük össze ezzel a felelőtlen kijelentéssel!

Tehát azt gondolom, amikor itt Nacsa képviselő úr az ellenzékieket kéri számon, hogy ezekért a bizonyos vélt kijelentésekért kérjenek bocsánatot, akkor először egy igen befolyásos kormánytaggal kellett volna kezdenie, hasonlóképpen egyébként más kormánytagokhoz is, akik itt a járványidőszak elején igen felelőtlen kijelentéseket tettek, például a járvány okozta veszélyek tekintetében.

(15.40)

Visszautalva szintén Illés Boglárka képviselő asszony gondolataira, hogy mi mindenre használta a kormány itt a veszélyhelyzetet; de azért kezdjük azzal, hogy milyen módon állt hozzá az ellenzék ehhez a rendkívüli, valóban példátlan helyzethez.

Én magam frakcióvezetőként része voltam azoknak a megbeszéléseknek, amelyek úgy indultak el, hogy tegyük félre a pártpolitikai hovatartozást, és próbáljunk egy olyan helyzetet, olyan együttműködést kialakítani, amivel a lehető legtöbbet tudjuk tenni a magyar emberek egészségének a védelméért. Úgy emlékszem ezekre a megbeszélésekre, az első megbeszélésekre, hogy ezek valóban konstruktívak voltak.

Tehát azt láttam kormánypárti politikusoktól is, láttam a szándékot, hogy próbáljunk valamiféle nemzeti konszenzust teremteni egy olyan helyzetben, amikor még egyikünk sem tudhatta, hogy ez milyen súlyos helyzetet fog okozni. Láthattuk az észak-olaszországi, lombardiai borzasztó körülményeket, és joggal fogalmazódott meg mindenkiben, hogy itt ennek a járványnak a hatásai beláthatatlanok. Én is megéltem azt, hogy egyik pillanatról a másikra ‑ valamiféle hatalomtechnikai szándékból kifolyólag ‑ megszakadtak ezek az egyeztetések, és ahogy képviselőtársaim is utaltak rá, egyszer egy diktátumként behozta a kormány ezt a veszélyhelyzeti szabályozást, ami semmiféle időbeli megkötést, korlátozást nem fogadott el.

Akkor milliószor jeleztük azt, hogy fontosnak tartjuk a gyors intézkedés feltételeinek megteremtését, ugyanakkor a magyar emberek, nem is mi, a magyar emberek várták el tőlünk, hogy ennek legyen valamiféle időbeli korlátja. Mindent felajánlottunk, minden opcióba belementünk volna, önök egyszerűen kötötték az ebet a karóhoz, és azt mondták, hogy időkeret nélkül kívánják ezt megszavazni, élve a kétharmados lehetőségükkel, és konkrétan politikai haszonszerzés tárgyává tették ezt az egész helyzetet, és az ellenzéket áttolták a másik oldalra, és egyszerűen elutasították ezt a fajta együttműködést.

Azt gondolom, hogy ez méltatlan volt, és szerintem nem ezt várták sem a kormányoldaltól ‑ hozzáteszem ‑, sem az ellenzéki oldaltól a magyar emberek, hogy egy ilyen krízishelyzetben politikai csatározások zajától legyen hangos a magyar Országgyűlés. Rendkívül rossznak tartottam ezt, hogy ez így kialakult.

Mi magunk és én magam is valamennyi hozzászólásomban jeleztem azt ‑ például az oltások kapcsán, csak reakcióként Nacsa képviselő úrnak ‑, hogy a mi meggyőződésünk szerint valamennyi oltás jobb, mint a betegség, és mi mindig elmondtuk, hogy bízunk a hazai szakemberekben, és mindenkit arra biztattunk, hogy oltassa be magát. Tehát azt gondolom, hogy ezek után Nacsa képviselő úr kijelentései mindenképpen felelőtlenek voltak.

Az, hogy a kormány mire használta a veszélyhelyzetet, amire egyébként a második alkalommal emlékeim szerint felhatalmazta az ellenzék, a második alkalommal megszavazta az ellenzék a rendkívüli jogrendet: a második alkalom után az egyik első intézkedés volt a brutális megszorítások sorozata az önkormányzatokat érintően, tehát a kormány rendeleti úton elvont egy csomó forrást az önkormányzatoktól, amelyeknek kiemelt szerepük volt a járvány elleni védekezésben, és a nehéz helyzetbe került emberek támogatásában.

És láthattuk, hogy az akkori, rendkívüli jogrendben hozott intézkedéseket most már törvénybe iktatva, gyakorlatilag jelentős részben meghosszabbították, és általános rendelkezésként tartják a törvényekben, tehát konkrétan az önkormányzati megszorítások, az önkormányzati elvonások ilyen módon már jogszabályokba lettek bebetonozva. De szintén látható volt az, hogy az önkormányzati megszorítások mellett elutasították azokat az ellenzéki, jobbító szándékú javaslatokat, amelyek a legnehezebb helyzetbe került magyar embereknek és a magyar családoknak kívántak nagyobb segítséget kieszközölni.

Hát, próbáltunk itt például az álláskeresési járadék folyósításának időtartamával kapcsolatban javaslatot benyújtani, amivel kapcsolatban én emlékszem, hogy a Gazdasági bizottságban azt a választ kaptuk, hogy erre nincs forrás. Tehát az adott körülmények között a gazdaság teherbíró képessége ezt nem tette lehetővé. Erre hivatkoztak kormánypárti képviselők, miközben szintén a rendkívüli jogrendben közel 18 milliárdos támogatást adtak Mészáros Lőrinc szállodaláncának akkor, amikor egyébként ugyanebben az időszakban Mészáros Lőrinc az építőipari cégeiből több mint 12 milliárdos osztalékot vett ki.

Tehát abban a helyzetben önök a rendkívüli jogrenddel visszaélve az önök oligarcháinak a további gazdagodását tartották fenn, miközben azt mondták, hogy a legnehezebb helyzetbe került magyar emberek támogatására nincsenek források. Ezzel kapcsolatban akkor is és most is el tudjuk mondani, hogy ez rendkívül súlyos nemzetellenes cselekedet volt akkor.

Még egy utalás, miután szóba hozta talán Balla képviselő úr a Budapest-Belgrád vasútvonallal kapcsolatos intézkedések sorozatát. Bizony, a rendkívüli jogrendben önök ezt fontosnak tartották, hogy titkosítsák a kínai érdekeket szolgáló gigantikus beruházás szerződéseit, és önök úgy szavaztak ‑ nem ön, hanem az itt akkor szolgáló képviselőtársai ‑ erről a gigantikus beruházásról, és úgy áldoztak föl 175 ezer új magyar munkahelyet ‑ ennyi pénzt költöttek el csak két év alatt erre a projektre ‑, hogy semmiféle értelmezhető választ nem tudtak adni a kérdésre, hogy és amúgy a másik oldalról milyen haszna lesz Magyarország számára ennek a projektnek, tehát mondjuk, a föláldozott 175 ezer munkahelyhez képest hány munkahelyet teremt.

És kifejezetten olyan irányba terelték el a beruházást ‑ elvonva egyébként a rendkívül rossz állapotú hazai infrastruktúra fejlesztésére ezeket a forrásokat ‑, amik nem az önrendelkezés, nem a patrióta gazdaságpolitika megalapozását, hanem bizony, a távol-keleti, sok esetben rossz minőségű és olcsó tömegtermékek ideszállítását támasztja alá. Tehát semmiképpen nem egy nemzeti kormányzati intézkedés volt.

Tehát ezért fogalmaztunk meg mi rengeteg kritikát az önök veszélyhelyzeti kormányzása idején, és ezért hívtuk fel rengetegszer a figyelmet arra, hogy önök hogyan éltek vissza ezzel a rendkívüli felhatalmazással, és hogyan vették semmibe egyébként az ellenzék részéről igen sok esetben megfogalmazható, pozitív irányú módosító javaslatokat. De engedjék meg, hogy visszautasítsam azokat a kijelentéseket, amelyek azzal vádolták volna bármelyik ellenzéki képviselőtársamat vagy úgy általában az ellenzéket, hogy ne a magyar emberek érdekében cselekedtünk volna akkor.

Akkor csak egy mondatban erről a műfajról, a salátatörvény műfajáról itt egy kis beszélgetés kialakult ezzel kapcsolatban. Valóban ez lehet egy legitim eszköz, hogy egy törvényjavaslatban sok más, oda nem kapcsolódó intézkedést érintő indítvány érkezik elénk, de azt gondolom, hogy vannak olyan esetek, amikor ez nem indokolt. És például a veszélyhelyzettel kapcsolatos döntések meghozatalakor, úgy gondolom, indokolatlan salátatörvényeket ilyen módon ilyen mértékben előterjeszteni, főleg úgy, hogy ilyen nagy mértékben tartalmaz olyan indítványokat, amelyeknek aztán semmi közük a vészhelyzet megszüntetésével kapcsolatos szabályozásokhoz.

És hozzáteszem, hogy ez egy ritka eset, hogy a jogszabályjavaslatnak még a címe sem utal arra, hogy nem feltétlenül csak azzal foglalkozik, ami a címben meg van jelölve, úgyhogy még legalább egy utalás szokott lenni: „és más jellegű intézkedések”. Ez elmaradt, úgyhogy azt tudom mondani, hogy önmagában szerintem itt nincs helye a salátatörvénynek mint műfajnak ‑ ami amúgy lehet persze, természetesen egy legitim műfaj ‑, másfelől pedig hosszan lehetne sorolni azokat az egyéb intézkedéseket, amelyeknek semmi köze a veszélyhelyzet megszüntetéséhez, és szakmailag önmagukban nem állnak meg, önmagukban kritizálni lehet őket. Köszönöm szépen képviselőtársaimnak, hogy megtették. Én már nem kívánom azzal húzni az Országgyűlés idejét, hogy ezeken végigmenjek, és részletesen kritizáljam.

Azt tudom mondani, hogy természetesen a sok pozitívum mellett vannak ebben a törvényjavaslatban olyan intézkedések is a jellegéből fakadóan, amelyek teljes mértékben vállalhatatlanok az LMP-frakció számára is, így ezt a jogszabályt, ezt a salátatörvényt nem fogjuk tudni támogatni szavazatunkkal. Köszönöm.