Szabó Szabolcs (Momentum)

SZABÓ SZABOLCS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Próbáltam komolyan venni a mai napot, elolvastuk a javaslatot közösen, többen, írtam beszédet, most még a mikrofont is felcsatoltam, aztán az a baj, hogy ilyenkor mindig jön Nacsa képviselő úr, és akkor mindig eltérít a lényegtől, merthogy ott ült ön mögött Láng képviselő úr, aki felállt ‑ mikor lehetett, negyven-ötven perce? ‑, és mondta, hogy nem tudja, mi történt, megváltoztak a szabályok, itt nem a törvénymódosításról van szó, majd jön Nacsa képviselő úr, aki azzal volt elfoglalva, hogy itt név szerint minket emlegetett ellenzéki oldalon. Ez számomra egy elég érdekes megoldás, mert akkor először ketten beszéljük meg már egymás között, hogy hogyan nézzen ki egy általános vita. (Nacsa Lőrinc: Meg fogjuk!) Azért ezt bevezetőnek hozzátenném, igen-igen, itt ezt meg kellene akkor beszélni.

Másrészt: szóval, az is egy viszonylag érdekes megoldás, hogy Nacsa képviselő úr az általános vitában ‑ ahol, mondom, a képviselőtársa szerint arról kéne beszélni, hogy miről szól az előterjesztés ‑ elkezdi nekem mondani, hogy én külföldi érdeket képviselek, és magyarul mondom azt el, amit az Unió akar; ha jól értettem, ezt akarta mondani.

Csak hogy értsék a hallgatók, miről van szó: az egyik propagandistájuk az orrom alá nyomta a mikrofont, amikor ötször mondtam el neki, hogy nagyon sietek, mindjárt jövök vissza, és akkor válaszolok részletesebben, de ő ott nyomakodott továbbra is, és annyit merészeltem megjegyezni az embargó kapcsán, ami egyébként nem csatlakozik ehhez a témához, hogy egy közös uniós döntést kell ebben hozni, és mentem a dolgomra. No pláne, ugye, az Uniónak mi is a tagjai vagyunk, tehát az Unió nem egy külső érdek. Jelezném, ha nem tudná, hogy a Tanács ülésén ebben az ügyben egységes döntést kell hozni. Ott van a magyar miniszterelnök, ő is részt vesz ebben a folyamatban, és jelzem, angolul tárgyalnak, ott nincs tolmács. (Derültség az ellenzéki sorokban.) Én szívesen elmondom önnek angolul is majd, ha nekem elmeséli Orbán Viktor, hogy miről tárgyalt, csak az nem nyilvános. Tehát ezt legyen szíves majd vele egyeztetni!

Ezt csak azért hoztam fel, hogy legalább annyira vegyük magunkat már komolyan, hogy az ilyeneket legalább a kétpercesekben mondja már el, mert így csak eltéríti a vitát a lényegtől. (Nacsa Lőrinc: Jegyzetelek!) Megtisztel vele.

És akkor a lényeg egyébként, csak ha már Nacsa úrra ennyire kitérek az elején: azt is mondta, hogy lehullana a földre ez az egész jogszabályhalmaz, amit a kormány a veszélyhelyzetben hozott, ha most ezt nem iktatnánk törvénybe. Ebben igaza volt, csak az a probléma, hogy mi nagyon sokan pont ezt bíráltuk. Azt mondtuk, hogy az Országgyűlésnek kellene meghozni ezt a döntést, és szerintünk nem normális az, hogy ezeket a jogszabályokat, amelyek nagyon jelentős részben közvetlenül nem is kapcsolódnak a járványhelyzethez, a veszélyhelyzet kihirdetésével a kormány saját hatáskörben, gyakorlatilag ellenőrizhetetlen módon hozta meg.

Mert, ugye, mi történik? Amikor nincs vészhelyzet és nincs rendeleti kormányzás, ugyan fogalmunk sincs, hogy mi történik addig, amíg benyújtják, de legalább bekerül a parlament elé egy törvényjavaslat, azt mi látjuk az E-futáron, elolvassuk, ott van a kodifikált szöveg, mögötte ott van egy indokolás, legalább írásban erről valamit látunk, normál körülmények között végigmegy egy jogalkotási folyamaton, amit itt mindannyian ismerünk: általános vita, részletes vita, a TAB-ban meg van vitatva, visszajön összegző módosító javaslat vitájára és szavazunk róla; ez három hét, de legalább valamennyire átlátható.

Mi történik a veszélyhelyzet alatt? Kiáll valaki a Kormányinfón, és azt mondja, hogy emberek, ez a döntés. Hogy ki javasolta, miért, hogyan, mi alapján, semmit nem tudunk, áttekinthetetlen, és ezt szakmányban csinálták, rosszabb esetben meg olvassuk a Közlönyben, mert még csak el sem mondják szóban. Tehát ez az egyik fő probléma.

A másik az, hogy egyébként ez tökéletesen példázza azt, hogy mennyire nem számít önöknek az egyeztetés meg a párbeszéd, mert még a normál törvényalkotási folyamatban is én mindig rá szoktam kérdezni, amikor van rá lehetőségem, és van, mondjuk, egy miniszter, aki vállalja azt, hogy előterjesztőként behoz egy törvényjavaslatot, hogy mondja meg nekem, kivel egyeztettek, mert a törvényalkotásnak, ugye, van egy jogszabályi környezete, le van írva kicsit tágan, hogy egyeztetni kell. Na most, a legtöbb esetben az szokott lenni, hogy menjenek az államtitkárokhoz, én azt sem tudom, kivel egyeztettünk. Az államtitkár sem tudja, aztán ha nagy nehezen valamit ki lehet szedni belőlük, akkor valami haveri érdekképviseleti szervezettel van ez lepapírozva. Csak az a baj (Közbeszólás az ellenzék soraiból.), hogy a törvény logikájából az következne ‑ igen, a LIGA-hoz szoktak fordulni ‑ meg a jogalkotásnak a logikájából, hogy azzal is egyeztetek, akivel nem értek egyet. Tehát már ez a kiindulási alap, hogy nem egyeztetnek senkivel.

Na most, eljutottunk oda, hogy a 2020. március óta döntő többségében érvényben lévő veszélyhelyzetre hivatkozva önök még ezt sem teszik meg, hanem teljesen áttekinthetetlen módon hoznak jogszabályokat. És most ‑ csak hogy értsék a hallgatók, mi történik, ha valaki még követi ezt az ülést ‑ a teljesen titokban meghozott törvényeket, fogalmunk sincs, átláthatatlan módon meghozott törvényeket, illetve jogszabályokat, amelyek kormányrendelet formájában megszülettek, idehozzák, és hogy ne hulljanak a földre, ahogy Nacsa képviselő úr mondta, most ezt törvénybe iktatják. Ez a fő probléma ezzel az egésszel, ami itt van előttünk.

És akkor, csak hogy értsék, miről van szó, itt több mint 40 jogszabályról beszélünk. Mondom, van ebben egészségügyről meg egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény is, de van itt államháztartási törvény, stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek, csőd- és felszámolási eljárásra vonatkozó szabályozási törvény, munkaerő-kölcsönzés szabályairól szóló törvény, Btk., kulturális örökség védelméről szóló törvény, Alkotmánybíróságról szóló törvény, postai szolgáltatásokról szóló törvény, tehát egészen elképesztő az a szortiment, amelyben gondolkoztak.

Ha itt egy területet például jobban megnézünk, akkor feltehetnénk azt a kérdést, hogy miért nem szűnik meg például és miért nem ejtjük a földre, hogy klasszikust idézzek, az úgynevezett reorganizációs eljárást a cégjogban.

(15.10)

Ugye, ez az, aminek a lefolytatására a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. jogosult. Ugye, ez az a cég, amely a felszámolásokat koordinálja állami oldalról, és gazdaságilag felügyeli. Ez a cég és ennek a vezetője volt az, amelyik a 2020-as, eléggé botrányosnak nevezhető felszámolói pályázatot kitalálta, és leállamosították vele egyébként a felszámolói rendszert.

A Reorg Kft. saját szakértőt rendel ki a reorganizáció alatt álló cégek rendbetételére. Gyakorlati értelemben egy államilag irányított csődeljárást folytatnak le, elméletben a cégek megmentésére. Csak ez az idézőjelbe tett megmentés valójában azt jelenti, hogy állami hitellel felturbózzák az adott céget, a tulajdonosait lecserélik, és szépen ilyen NER-es vállalkozókhoz kerülnek a jó cégek. Ezt ugyanúgy nem ejtik a földre, és ezt szépen most törvénybe iktatják. És ilyenkor mindig felmerül az emberben a kérdés ‑ ugye, ennek semmi köze a koronavírus-járványhoz ‑, hogy mit akarnak lenyúlni éppen, tehát mit néztek ki maguknak.

Az ilyen és ehhez hasonló ügyek miatt van benne az emberben folyamatosan az a kérdés, hogy miért kell önöknek folyamatosan a rendeleti kormányzás. Mert, mondom, 2020 óta kisebb megszakításokkal ez folyik, és ez előző napirendi pontban tárgyalt alkotmánymódosításból meg a katasztrófavédelmi törvény módosításából mindenki számára világos lehetett, hogy egyébként ezt akarják folytatni. Mert ez nem egy ilyen általános dolog, hogy hopp, most a háború hetvennegyedik napján eszünkbe jutott, hogy háború van, ezért most a kereteket meghúzzuk, hogy esetleg majd később erre szükség legyen, mert ezt, mondjuk, az első nap meg lehetett volna vagy a hetediken vagy tizediken. A hetvennegyediken? Nyilván, azért tették meg, azért került be ez az alkotmánymódosítás a Ház elé, mert ezt el fogják fogadni. Aztán, amikor majd kifut ez az egészségügyi vagy ez a járványügyi veszélyhelyzet, akkor majd bejön ez a háborús veszélyhelyzet, és megy ugyanúgy tovább a rendeleti kormányzás. És ugyanúgy átláthatatlan módon és transzparencia nélkül hoznak jogszabályokat, amiket majd időnként, mint most is, egy ilyen salátatörvény formájában ide behoznak, és beiktatják a magyar jogrendbe, mondván, ne ejtsük a földre. Hát, ugye, ez a fő probléma.

Én konkrétan azt látom, hogy önök beleszerettek egyszerűen a rendeleti kormányzásba. Marha jó lehet ezt csinálni, én ezt aláírom, gyors, hatékony. El is mondták, hú, ez nagyon gyors, nagyon jó, hatékony ‑ hát persze! De akkor még ezt a vitát se kell lefolytatni, ami itt van, hanem meghozzák, és akkor félévente egy-egy ilyen salátatörvény kapcsán elvitatkozunk.

A memóriám esetenként jó, esetenként nem, csak én például emlékszem arra, hogy Kövér László ezt már 2013-ban elmondta, hogy milyen jó lenne, ha a kormányzati jogalkotás mozgásterét bővítenénk. Egy ideig nem találtak ezen fogást, 2020-ban jött a tök jó megoldás: bevezették a veszélyhelyzetet. És, mondom, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal ez van, és ezt készítik elő a továbbiakban is.

És csak hogy ne legyen félreértés: én már 2020 márciusában is azt mondtam, és voltunk itt többen ellenzéki oldalon, akik azt mondtuk, hogy ez nem jó irány, ha ezt így, ebben a formában vezetjük be. Mert ezt el is mondta a miniszter asszony az előző napirendi pont kapcsán, hogy természetesen ez így van, 15 napra vezetheti be a kormány, utána az Országgyűlés adhat felhatalmazást a meghosszabbításra. Mi akkor azt mondtuk, hogy persze, hosszabbítsuk meg, hiszen a 15 nap kevés, csak adjunk egy limitet, mondjuk azt, hogy 60, 90, 120, akármennyi, írjunk bele valamennyit. Önök azt mondták, hogy nem, korlátlan lejárati határidővel bevezették, és en bloc ránk, ellenzékiekre meg azt mondták, hogy mi vagyunk a patás ördög, aki akadályozza a járványügyi intézkedést. Mi akkor csak annyit jeleztünk, és én magam annyit jeleztem, hogy a korlátlan bevezetése a rendeleti kormányzásnak nem elfogadható, az a rendszerváltozás óta eltelt 30 év jogalkotási gyakorlatának és hagyományainak nem felel meg, ez rossz lesz, higgyék el. És szerintem nekünk lett igazunk, itt vagyunk 2022-ben, most éppen ez kifut, majd jön az új háborús, és a fene tudja, meddig fog ez tartani.

Úgyhogy erre én csak azt tudom mondani, hogy egy felelős országgyűlési képviselő meg egy felelős frakció a rendeleti kormányzást nem támogathatja, meg az ahhoz kapcsolódó ilyen salátatörvényeket egyszerűen nem támogathatja. Térjenek vissza a normál jogalkotási folyamathoz, ez a megoldás, kövessék a 30 éves gyakorlatát a magyar Országgyűlésnek! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)