Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Kedves Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Miniszter Asszony és Kormánybiztos Úr! Örülök, hogy az Országgyűlés foglalkozik az állatvédelemmel; és persze különösen jól időzítették ezt, az állatok világnapjára, valóban, ez egy nagyon dicséretes dolog.

Azt is meg kell hogy mondjam, hogy tényleg értékelem azt, hogy igyekeznek tenni valamit. Persze, nyilván nem lepődnek meg, hogy az ellenzék részéről kritika fogja önöket érni, ezért azt kell hogy mondjam, hogy 12 év kétharmados kormányzás után ezt is én egy picit kevésnek érzem, és ezért konkrétabban el is fogom mondani, hogy miért. Egyrészt elmondták már mások is, de muszáj megjegyeznem, hogy én igazából nem értem, hogy miért kell mindenre létrehozni egy alapítványt. Lehet ez is egy jó módszer, nem mondom, csak úgy eszembe jutott, azt hiszem, talán 2016-ban volt, hogy az akkori köztársasági elnök úr létrehozta a Kék Bolygó klímavédelmi alapítványt, ugye, a klímavédelem is persze egy teljesen fontos cél. Ez a szervezet, úgy emlékszem, hogy 2019-ben és 2020-ban is több mint másfél milliárd forintnyi állami támogatást kapott, 2021-ben megvettek, azt hiszem, irodaháznak egy villát a Pasaréten másfél milliárd forintért. Ami nekem először eszembe jutna, hogy hogyan cselekednék a klímavédelemért, nem pont az jutna eszembe, hogy vegyünk a Pasaréten egy villát másfél milliárdért. És ugyanebben az időben az összes magyarországi zöld civil szervezet számára elérhető legjelentősebb költségvetési támogatás: az Agrárminisztérium által szétosztott „Zöld forrás” pályázat keretében 2021-ben és ’22-ben összesen 70 millió forintot osztottak szét. Tehát az alapítványt kitömték másfél milliárddal, a zöldcivileknek ‑ most nem az állatvédőkről, hanem a zöldekről beszélek ‑ pedig adtak összesen 70 millió forintot.

Tehát ha ezt a példát és ezt a tendenciát nézem, akkor ez engem komoly aggodalommal tölt el, hogy nem az lesz‑e, hogy majd ezt az alapítványt és nyilván az alapítványban dolgozókat meg a vezetőit majd jól ellátják sok-sok milliárddal, és vajon az önök által is sokszor emlegetett állatvédő civileknek mennyi pénz fog jutni, vajon teljesíti‑e majd a küldetést ez az alapítvány, és nem egy közpénzzel kitömött, látszattevékenységet folytató alapítvány lesz. Nyilván, ha jóhiszemű lennék, akkor azt mondanám, hogy persze majd meglátjuk, csak épp az előbb felsorolt példa meg még néhány dolog, amit sajnos a kormány tevékenységéről tudni vélek, azt mondatja velem, hogy azért van bennem aggodalom ennek kapcsán.

Itt már többször elhangzott, de remélem, hogy Ovádi Péter úr majd fog is még reagálni vagy akár miniszter asszony, meglátjuk, hogy melyikük, hogy akkor mégis tényleg mi van ezzel az 500 millióval. Azért az állatvédő civileket annyira nem nyugtatja meg az a kis felirat, hogy bizonytalan időre elhalasztják. Önök is tudják, hogy az energiaválság, az, hogy önök jelentősen megemelték a rezsit, az elektromos áramot, a gázárakat, nagyon sok ember számára és különösen a nem magánszemélynek számító civilek számára is, borzasztóan nagy terhet fog jelenteni.

(14.50)

Tehát akik olyan telephelyet vagy menhelyet üzemeltetnek, ahol például van fűtés meg világítás, azért az nagyon jelentős tehertétel, minden fillérre szükségük van ezeknek a civileknek is. Ilyen körülmények között azt mondani, hogy bizonytalan időre elhalasztják a pályázat kifizetését… ‑ tudom, hogy Ovádi Péter is pontosan érzi, hogy ez kellemetlen, és biztos vagyok benne, hogy ön is kapja a telefonokat a civilektől. Most ugye, ez a helye, ez a helyszín arra, hogy esetleg megtudhassuk a választ. Én nagyon érdeklődve várom, hogy mikor kapják meg ezt a pénzt.

Én sajnos azt látom, hogy most nagyon sok állatvédő civil szervezetet követek a Facebookon, igyekszem tájékozódni a tevékenységükről, és most így, szúrópróbaszerűen belenéztem megint néhány oldalba: szinte mindegyiknek a segélykiáltás van az oldalán. És tudom azt is, hogy nyilván az állatvédő civil szervezeteknek folyamatosan kérniük kell. Miért? Mert egyébként nincsen és az elmúlt 12 évben sem volt egy átlátható, normális állami finanszírozási rendszer, hanem azt a működést szokták meg, hogy folyamatosan az állampolgároktól kell kérniük. Ez bizonyos mértékig egyébként rendben van. Én tehát nem azt mondom, hogy az állampolgárok ehhez ne járuljanak hozzá, de aránytalannak érzem azt, hogy most gyakorlatilag állami feladatot látnak el ezek a civil szervezetek, mentik a beteg, sérült, kóbor, meglőtt, állatkínzott kutyát, macskát, tengerimalacot és akár haszonállatokat, lovakat, kecskéket ‑ erre is kitérek majd ‑ gyakorlatilag a települések utcáiról. Budapest ilyen szempontból egy picit más, de vidéken kisebb településeken, főleg az ország keleti felén nagyon-nagyon sok a kóbor állat, tehát ezek a civilek mentik ezeket az állatokat, és bizony, iszonyatosan forráshiányosak, és nagyon szükségük lenne egy kiszámítható állami finanszírozásra. És azért mondom, hogy gyakorlatilag állami feladatot látnak el, tehát igaziból önök helyett, a kormány helyett látják el.

Ugye, vannak a gyepmesteri telepek, amelyekre külön szabályok vonatkoznak, és ami tulajdonképpen része, ha úgy vesszük, egy ilyen állami-önkormányzati rendszernek, de sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy ezeknek a gyepmesteri telepeknek is ‑ tisztelet a kivételnek, mert van kivétel ‑ a nagy része rosszul működik, rossz körülmények között tartják az állatokat, és bizony gyakran altatnak, merthogy helyhiány van. Pont most Edelény településen ‑ olvastam ‑ gyakorlatilag altatásra szólítja fel az önkormányzat a gyepmesteri telepet, merthogy a település utcáin is annyi a kutya, hogy már nem tudják őket hova vinni. Persze, az állatvédők adják egymásnak a riadóláncot, hogy gyorsan mentsük ki onnan a kutyákat, hogy ne az legyen, hogy szerencsétleneket elpusztítják, akik nem tehetnek semmiről. És megint kik fogják megoldani? Az állatvédők. És egyébként itt Nacsa úr az előbb, nem tudom… Ez egy Fidesz által támogatott önkormányzat, de nem erre akartam kihegyezni, csak mielőtt Nacsa úr megint majd az ellenzéket ‑ hogy mondjam? ‑ bírálná, szerettem volna mondani, hogy ahogyan egyébként önök is mondták, hogy közös ügy, meg mindenkit érint, hát, ez tényleg mindenkit érint. A fideszes önkormányzatokat is érinti ez a probléma.

És el kell hogy mondjam önöknek, hogy pont idén januárban az ország keleti felén jártam, és az út mellett, egy településtől távol találtam egy kistestű kutyát az út mellett, ott kuporgott. Teljesen nyilvánvaló, sem nyakörv, sem semmi nem volt rajta, nem volt a közelben település, nem hagytam ott, összeszedtem, és próbáltam telefonálni ‑ még pont munkaidő volt ‑ a környékbeli önkormányzatok jegyzőinek, hogy hol van olyan hely, ahol leadhatom, odaadhatom, ahol biztonságban lesz. És azt a hebegést-habogást, hárítást ‑ nyilván szándékosan nem mondok településeket ‑, hát…, hogy ők nem…, ők nincsenek szerződésben ebrendészeti teleppel, meg az nem úgy van, meg nem tudják, meg vigyem ide, vigyem oda… Szóval, nincs megoldva. És ezt nem lehet önmagában az önkormányzatok nyakába varrni, teljesen mindegy a politikai beállítódás. Egyszerűen magukra vannak hagyva az önkormányzatok is ezzel a feladattal, mert nincsen elég forrásuk arra, hogy ezeket az ebrendészeti telepeket normálisan működtessék. Nagyon szépen kérem, hogy ezt oldják meg! És őszintén szólva, vannak kétségeim, hogy pont ez az alapítvány fogja ezt megoldani. Jó lenne, ha más utakat is próbálnának ez ügyben keresni. A kutyát egyébként hazahoztam, és végül is itt, Budapest környékén találtunk neki gazdát, tehát a kutya megmenekült; én nem hagyom sorsára az állatokat.

De ettől függetlenül egy jó szándékú állampolgár…, nem mindenki tudja ezt megtenni, hogy most akkor hazaviszi, és így foglalkozik vele. Jó lenne, hogyha ez ott helyben biztosítva lenne, hogy mi legyen így a kóbor állatokkal, ami humánus, és nem arról szól, hogy utána megölik őket, mert azt meg nyilván az ember nem szeretné.

Visszatérve, tehát: én sajnos azt látom, hogy önök képtelenek erről a kóborállat-helyzetről gondoskodni, a civilek végzik ezeket a feladatokat. De azt látom, hogy foglalkoznak vele. Pont tavaly volt egy kérdésem ‑ illetve bocsánat, nem tavaly, hanem júniusban, csak úgy értem, az előző ülésszakon, közben volt egy nyári szünet ‑, amikor Farkas Sándor államtitkár úr a válaszában azt mondta nekem, hogy még korábban, amikor a 2020-as állatvédelmi akciótervet készítették, akkor az országos főállatorvos is jelezte az igényt, hogy nem megoldott az elkobzott haszonállatok ideiglenes befogadóhelyen történő tartása, és hogy ezért olyan férőhelyek kialakítására tettek javaslatot, illetve tett a főállatorvos úr, amely célzottan az elkobzott állatok ideiglenes tartását szolgálná. És a nemzeti állatvédelmi programban a szakterület vezetésének álláspontja szerint a civilekkel történő együttműködés jóval olcsóbb és költséghatékonyabb, mint önálló befogadótelepet építeni és fenntartani.

Ugye, volt egy ilyen menhely, ez a Dharma Ló Menedék Alapítvány, ami alkalmas lett volna arra, hogy akár az egész ország területéről elkobzott haszonállatokat ott tartsák, de önök elmulasztották ezt a lehetőséget. Kötöttek velük egy megállapodást, aztán azt felbontották, nem fizetik ki nekik azt a pénzt, ami egyébként az alapítvány szerint nekik járna, hiszen állami lovakat gondoznak. De tök mindegy egyébként, hogy mi volt a múltban, a jelenben ez egy lehetőség lenne arra…, hiszen történik időnként sajnos a haszonállatokkal szemben is olyan eset, akár lovak, akár kecskék, akár birkák; sajnos egy birkanyáj-kilövésről is tudunk, ami idén történt. Tehát igenis lenne arra indok, hogy humánusan el lehessen kobozni ezeket az állatokat, és ilyen befogadótelepeken tartani. De ennek a lehetőségét sem sikerült még kiépíteniük.

És egyébként van egy másik, az Equus Lómenhely. Ők szintén ilyen bírósági eljárás során elkobzott lovak tartásába mennek tönkre gyakorlatilag, és a magyar állammal kell pereskedniük, hogy a jussukat kifizessék nekik. Tehát itt valami ‑ nem azt mondom, hogy ezt ön szándékosan okozta, de azt mondom, hogy valami itt a szabályozásban nem jó, és szerintem önöknek is látni kéne ezeket a problémákat. Nagy felelősség nyilván kormánybiztosnak lenni egy kétharmados kormányban, mert önöknek az emberek elhiszik, hogy mindent megtehetnek, hogy megtehetik, amit akarnak, hiszen ehhez vannak hozzászokva, hogy kétharmaddal kormányozzák ezt az országot. No, hát akkor itt van a nemes feladat az állatvédelemben. Itt is, valóban önök meg tudnák oldani ezeket a problémákat.

Azt gondolom, hogy elhangzottak már, de én is szeretnék néhány dolgot elmondani. Egyrészt oké, legyen alapítvány, de könyörgök, mondják meg, hogy miért 2024-től kap a működésre pénzt? Ez valami félreértés? Lehet, hogy én rosszul értettem. Miért nem lehet már 2023-tól pénze legyen a működésre? Értem, hogy vagyont kell adni ahhoz, hogy megalapítsák, de mi történik 2023-ban? Tehát addig még elég sok idő van, és az állatvédő civileknek meg kábé tegnap kellene a segítség. Tehát nem értem, hogy miért kell ezzel egy évet várni.

A másik dolog pedig az, hogy valóban, amik már itt részben felsorolásra kerültek, és én is említenék néhány dolgot, hogy kérem, ne feledkezzenek meg ezekről sem, hogy egyrészt az ebrendészeti telepeket nagyon jó lenne rendbe hozni. Elhangzott az állatvédelmi őrség létrehozása, amit valahogyan civil szervezetekkel együttműködve, a rendőrség egy bizonyos részlegével együttműködve, akár a rendőröknek egy hatékonyabb állatvédelmi képzést adva… Mert állatvédő civilektől megint csak visszajön sajnos gyakran, hogy vannak nagyon kedves, nagyon jóindulatú rendőrök, akik tényleg próbálnak nekik ‑ nyilván a jogszabályi keretek között ‑ segíteni, de sajnos olyanok is vannak, akinek halványlila gőzük sincs, hogy mit mondanak a jogszabályok.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

És igaziból az állatvédő civilek, ha nem elég talpraesettek, gyakorlatilag még az állatkínzásos esetekben sem történik közbeavatkozás, és megint csak azt mondom, hogy ez kábé szerencse kérdése, hogy éppen kivel hozza őket össze a sors. Azt gondolom, hogy ebben is lehetne javulást elérni.

Aztán, ugye, önök is beszéltek a szemléletformálásról, a felelős állattartásról. Köszönöm szépen, nagyon helyesen tették. Az ellenzéki pártok, mi, korábban kértük, hogy valóban, ez a Nemzeti alaptantervbe is valahogyan jó lenne, ha belekerülne.

Nyilván az országos ivartalanítási program nagyon fontos. Említették a „Magyar falu” programot. Én azt gondolom, hogy ez kezdetnek nem rossz, de azért nem csak az ötezer fő alatti településeken, és azt gondolom, hogy erre a keretösszegre ismételten szükség lesz. Nagyon-nagyon nagy probléma az ivartalanítás hiánya.

Ugyanígy az illegális szaporítók elleni fellépés is elhangzott. Azt gondolom, hogy egyrészt amint Gurmai Zita említette, az állatorvosi ügyelet segítése, valamiféle állami dotációja szintén fontos lenne, mert tényleg, még Budapesten hagyján ‑ bár meg kell hogy mondjam, hogy most már Budapesten is nagyon nehéz bejutni egy hétvégi állatorvosi ügyeletre ‑, de Budapesten kívül kisebb településeken… Jó, tudom, értem, hogy a kórházak, tehát az emberek számára a kórházak is egyre problémásabbak, de nem a kis falvakra gondolok, de egyáltalán vidéki városokban is, ha ne adj’ isten, hétvégén történik valami az állattal, akkor az elég nagy probléma, hogy hova rohanjon az ember. És azért ez is egy olyan dolog, hogy azt gondolom, ezen is valamiféle állami-kormányzati beavatkozásra szükség lenne.

Mi azt gondoljuk, hogy korábban javasoltuk a költségvetésnek, hogy egy országos állatvédelmi alapot hozzanak létre, amiből többféle állatvédelmi célú feladatot lehetne finanszírozni, többek között az állatvédő civilek támogatását is.

(15.00)

Hogyha önök ezt most egy alapítványon keresztül akarják megtenni, ám legyen, csak akkor tényleg költsék a megfelelő célra az alapítvány pénzét. Egyébként még a civil szervezetek támogatása kapcsán van bent egy törvénymódosító javaslatom, amit remélem, majd hamarosan, hát, jó lenne, ha tárgysorozatba venne a tisztelt kormánypárti többség. Persze, nem szokták, de akkor azért itt most elmondom, hogy arról szólna a javaslatunk, hogy az adó 1 százaléka, amit most civileknek és egyházaknak lehet adni, az legyen összesen nem 2, hanem 4 százalék, lehessen még plusz 1 százalékot adni civileknek, de különböző civileknek, tehát kétszer 1 százalékot lehessen adni civil szervezeteknek. Azt gondolom, több támogatásra van szükségük a civil szervezeteknek. És a negyedik százalék, én azt szeretném javasolni, hogy szakszervezeteknek mehessen, szintén az állampolgár döntése alapján. Ez a javaslatunk egyik része.

A másik pedig az, hogy vezessék vissza azt, hogy a magánszemély a közcélú adományozása után az adomány 75 százalékával csökkenthesse az adóalapját. Ez megint egy olyan segítség lenne, hogy ha például egy állatvédő szervezetnek vagy akár más humanitárius civil szervezetnek, de én most az állatvédőket szeretném kiemelni, valaki adományoz, akkor az valahol az adóalapját csökkentse, tehát valamiféle, hogy úgy mondjam, pozitív visszacsatolást kapjanak az emberek az adományozásuk után. Az más kérdés, hogy én azt gondolom, hogy sajnos ebben a válságban, mondjuk ki: e miatt a kormányzati megszorító politika miatt, az embereknek egyre kevesebb pénze lesz, tehát pont most, amikor a civileknek, az állatvédőknek is sok segítségre lenne szüksége, sajnos nem fognak tudni az emberek eleget adományozni, mert nekik sem lesz pénzük. Az infláció az egekben, a rezsiárak az egekben, tehát sajnos ez most kevés lesz. Ezért van nagyon nagy szükség arra az 500 millióra is, Ovádi úr, amit önök megígértek.

És még egy záró gondolat: mindig a társállatokról beszélünk, de én nagyon fontosnak tartom, hogy a haszonállatokról is szó legyen, és nemcsak az elkobzott, kínzott haszonállatokról, hanem azokról a haszonállatokról is, amelyeket egyébként élelmezési célra tart az ipar (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), az élelmiszeripar… Lejárt az időm?