Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tapasztalom az elmúlt hetekben, hogy Nacsa képviselő úr folyamatosan rosszkedvű, vagy legalábbis megpróbálja egybemosni, összemosni a baloldali ellenzéket és a Fidesztől jobbra lévő ellenzéki pártot, a Mi Hazánk Mozgalmat. Megkérem, hogy szakítson ezzel a rossz szokásával, amíg oly mértékben meg nem gyökeresedik, hogy már önnek fel sem fog tűnni egy-egy hozzászólás alkalmával, hogy egybemossa ezeket a homlokegyenest eltérő erkölcsi és politikai talapzaton álló ellenzéki erőket.

Valóban, amit ön mondott, azt egyrészt akár egy kivételi körbe való helyezéssel is meg lehetne oldani vagy el lehetne hárítani ezt a veszélyt, de amit egyébként itt Novák Előd képviselőtársam felvázolt, az nemcsak vagyonnyilatkozati szempontból érdekes, sőt nem ebből a szempontból a legérdekesebb vagy a legsúlyosabb. Nyugodtan nevezhetjük ezt nemzetbiztonsági szempontból fontos körülménynek vagy nemzetbiztonsági kockázatnak, mert például annak a feltárása rendkívül érdekes lehetne és tanulságos valamennyi képviselő számára, hogy mondjuk, esetleg Márki-Zay Péter kanadai állampolgársága mögött nem húzódhatnak‑e meg CIA-s szálak (Nacsa Lőrinc: Miért nem Dobrev Kláráé?), mert talán hallottunk már ilyen CIA-s módszerekről, hogy kanadai állampolgárságot intéznek soron kívül esetleg valamelyik magas rangú vagy kevésbé magas rangú munkatársnak.

Egyébként fel lehetne vetni nemcsak vagyonnyilatkozat-tételi szempontból, hanem általában összeférhetetlenségi szempontból is azt a körülményt, hogy adott esetben bizonyos közjogi tisztségeket nem tölthetnek be azok ‑ a trianoni békediktátum során elcsatolt területek kivételével, hogy Nacsa képviselő úr nehogy belekapaszkodjon vagy ismét visszatérjen ezekhez az alaptalan érveihez ‑, akik más ország állampolgárai is. Hiszen például ami Márki-Zay Péterrel kapcsolatban fennáll, hogy mondjuk, a kanadai alkotmányra tett esküt, és lehet, hogy nemcsak közjogi, politikai, hanem érzelmi, erkölcsi elköteleződése is van más ország, az ő esetében konkrétan Kanada irányában, az valóban felveti azokat az aggályokat (Nacsa Lőrinc: Bulgária!), hogy egyáltalán milyen hatásfokkal vagy milyen hozzáállással képviseli Magyarország érdekeit, mondjuk, egy magyar-kanadai érdekellentét vagy a magyar-észak-atlanti érdekellentét esetén.

Vagy hallom, itt kiabál Nacsa képviselő úr meg mások is, hogy Dobrev Klárának is talán van bolgár állampolgársága, és ez is felvet bizonyos aggályokat, függetlenül attól, megint mondom, hogy a trianoni békediktátummal elcsatolt területek kivételével valóban a bárhonnan érkező, más állampolgárságú, kettős vagy többes állampolgárságú parlamenti képviselő, államtitkár, valamilyen felső állami vezető esetében felmerülhetnek nem is elsősorban vagyonnyilatkozat-tételi vagy vagyonosodási aggályok, hanem nemzetbiztonsági aggályok.

Tehát érdemes lenne erről egy mélyenszántó politikai vitát lefolytatni, hogy vajon a magyar Országgyűlés nem akarja‑e az összeférhetetlenség szabályait ilyen értelemben szigorítani pontosan azért, hogy az esetlegesen beejtőernyőztetni kívánt akár CIA-s, akár más titkosszolgálatok által támogatott személyek ne tehessenek szert politikai befolyásra, véletlenül se lehessenek magas rangú állami vezetők.

(16.40)

Tudom, hogy nagyon kényes téma, és önök igazából nem nagyon szeretnek erről beszélni, de a Mi Hazánk Mozgalom számára ez sem tabukérdés.

Mint ahogy egyébként az sem, hogy valljuk be őszintén, tisztelt képviselőtársaim, hogy akár a harmatgyengére változtatott júliusi szabályozást tekintjük, akár a most brüsszeli nyomásra visszaalakított ‑ rossz magyarsággal: visszacsinált ‑ szabályokat nézzük, nem sokat árul el egy képviselő vagyoni helyzetéről. Nagyjából az egész arra hasonlít ‑ kevesebb vagy sokkal több papírmunkával ‑, hogy valakitől megkérdezzük: komám, elkövettél valami rosszat, van esetleg illegális vagyonod, diszponálsz feketepénzek fölött? Nem. Akkor nyugodtan mehetsz tovább, nincs ezzel semmi gond. Tehát itt időszakonként elvégzett átfogó, valódi vagyonosodási vizsgálatok nélkül nem sokra lehet menni akár országgyűlési képviselők, akár ettől magasabb tisztséget betöltők vagy nagyobb közhatalommal rendelkezők esetében sem.

Kétségtelen, hogy az, amit júliusban elfogadtak, már tényleg a minimum alatti szintet sem igazán érte el, hiszen amikor jövedelemsávokról beszélünk, nem kellett számot adni semmilyen ingó vagy ingatlan vagyonról, akkor már majdnem mindegy lett volna, csak egy lépés választotta el, hogy teljesen eltörlik ezt a rendszert. Most pedig, nem kis meglepetésre, még brüsszeli nyomásra ezt is ilyenformán visszahozzák.

De hogy csak egy példát mondjak, arra reflektálva, amit Hargitai bizottsági elnök úr elmondott: ha esetleg valaki ahhoz a trükkhöz folyamodik, hogy több, korábban közös háztartásban élő közeli hozzátartozóját hivatalosan bejelentkezteti különböző ingatlanokba állandó lakóhelyre, akkor vajon, ha a családtagok által lakott lakóhelyekről van szó, akkor csak egy családi ház vagy egy lakás kerül abba a kivételi körbe, hogy nem kell feltüntetni a vagyonnyilatkozatban? Mert nyilván ezt is meg lehet magyarázni a magán-, illetve a családi élet szentsége s a többi, egyéb magasztos, akár emberi jogi alapelvekkel vagy alkotmányos szabadságjogokkal, de ha mondjuk valaki akár a házastársát, egy vagy több gyermekét különböző ingatlanokba bejelentkezteti, ott létesítenek ezek a családtagok állandó lakóhelyet, akkor nemcsak egy, hanem a családtagok számának megfelelő számú, akár nagy értékű, egyenként, külön-külön is nagy értékű ingatlan kerül ki a látókörből.

Valljuk be őszintén, jelen pillanatban az a furcsa helyzet áll fenn, hogy a legerősebb vagyonosodási felülvizsgálati hatásköre vagy ereje a sajtónak van, már amennyi megmaradt neki. Egy oknyomozó újságíró adott esetben kellemetlenebb dolgokat tud kideríteni képviselőkről ‑ függetlenül ezen képviselők pártállásától, tényleg teljesen függetlenül ‑, mint amennyit megtudhatunk a különböző vagyonnyilatkozati eljárásokból.

Azon is érdemes elgondolkozni, hogy a képviselői munkával mely egyéb tevékenységeket soroljuk összeférhetetlenségi körbe, hogy e tekintetben tovább szűkítünk, tovább szigorítunk, vagy esetleg bizonyos foglalkozások vagy hivatások esetében ‑ szándékosan nem akarok konkrét hivatásokat mondani, mert nem akarok elhamarkodottan nyilatkozni ‑ esetleg megengedőbbek tudunk lenni vagy tud lenni a mindenkori kormánytöbbség.

Gyakorlatilag én az elmúlt 32 évből nem emlékszem ‑ javítsanak ki azok, ha tévedek, akik már 2010 előtt is képviselők voltak ‑, különösebben súlyos következményekkel járó, vagyonnyilatkozat-tételhez kapcsolódó kötelezettségszegésről nem nagyon lehet tudni. Tehát aki belebukott volna, vagy akár csak tartósan megemelkedett volna a vérnyomása a folyamatos nyomásgyakorlás miatt, nem nagyon volt ilyen. Valóban, egyszer javítani lehet, módosítani, kiegészíteni ‑ nem túl ütőképes jogintézmények ezek. Ha egy valóban független adóhatóság vagy erre kijelölt szervezet, mindegy, hogy ezt hogyan nevezzük, négyévente vagy bizonyos időközönként ‑ persze nem évente, mert az a ló másik oldala ‑ vagyonosodási vizsgálatokat rendel el, és azokat lelkiismeretesen lefolytatja, abból talán kiderülhet egy-két érdekesség vagy a hivatalos, kimutatható bevétellel arányban nem álló vagyongyarapodás.

Mint ahogy egyébként a mostani rendszer a sajtót félrevezeti, vagy például a külterületi ingatlanokban, például termőföldtulajdonban kevésbé járatos vagy egyenesen teljesen járatlan újságíró kollégák beletévesztenek ebbe a történetbe, mert hajlamosak arra, hogy egy és ugyanazon mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanban több alkalommal, több különböző időpontban szerzett tulajdoni hányadot úgy tüntetik fel, mintha az több ingatlan lenne. Magyarán mondva, ha valaki egy erdőben vagy szántó- vagy legelőterületben, mondjuk, négy, öt, hat, nyolc, tíz szerződéssel szerez, egy osztatlan közös tulajdonú területben többször tulajdoni hányadot, és összeadva lehet, hogy nyolc szerződés után is csak néhány hektár térmértékről vagy területről beszélünk, az a nem kellően alapos újságírónak úgy tűnhet, hogy az adott képviselő hat, nyolc, tíz vagy ki tudja, hány ingatlanban tulajdonos, ami messze nem ugyanaz, mint amiről valóban a képviselőnek be kell számolnia. Tehát még ilyen irányú túlzások is előfordulhatnak. Az pedig, hogy sokszor újságírók nem tudják, mondjuk, az eszmei tulajdoni hányadokból kiszámolni, az adott ingatlan összterületéből mennyi a képviselő konkrét tulajdona, mert sokszor több tíz vagy több száz hektáros táblákból tényleg jelentéktelen térmértékek, azok megint félrevezetők tudnak lenni. Most elmondom a dolog másik végletét, amikor adott esetben komoly vagyongyarapodásnak tűnő fejlemények vagy vagyongyarapodások valójában mindössze néhány hektárnyi területet jelentenek, attól függ, hogy az újságíró kellően alapos, vagy éppen felületesen jár el, és nincs, aki felvilágosítsa őt e tekintetben.

Az egyébként, bevallom férfiasan, az újdonság erejével hatott rám részben, amit itt Lukács képviselő úrtól hallottam, mert ezek szerint sokkal szigorúbbak és szűkítőbb jellegűek a szabályok egy 2007 óta hatályban lévő szabályozás szerint, mint amit esetleg a legtöbb képviselő eddig tudhatott. Úgyhogy erre vonatkozóan akár államtitkár úrtól, akár Hargitai bizottsági elnök úrtól kérnék egy egyértelmű állásfoglalást akár most, akár később, mert nyilván lehet ennek egy komolyabb időigénye is, hogy ezzel kapcsolatban mihez tartsa magát akkor pontosan egy hivatalban lévő képviselő, akár különböző pályázatokon való akár elindulás, már egyáltalán a pályázat benyújtása, meg esetlegesen a támogatás elnyerésekor milyen nyilatkozattételi, bevallási egyéb kötelezettségei vannak, vagy éppen milyen kizáró okok hatálya alá tartozik, hiszen azért ez jelentős mértékben képes befolyásolni egy hivatalban lévő képviselő különböző pályázatokon való részvételét. Köszönöm szépen.