Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először azzal szeretném kezdeni, hogy őszintén köszönöm Répássy államtitkár úrnak, hogy név szerint megemlítve a múlt hét hétfői, végül is éjszakába nyúló vitában elhangzott érveimből nem mindegyikre, kettőre vagy háromra és talán konkrétan reagált. Ezt én dicséretesnek tartom, még ha ugyan egyhetes késéssel is; mondjuk, hétfő éjjel is itt voltam, és vártam volna, hogy akkor reagáljon, de én örülök annak, hogy ezt most megtette. Ha jól értem, akkor az egyik állítás, amit tettem, tényszerűen hibás volt, tényszerűen tévedtem, ezért elnézést kérek, és köszönöm, hogy helyre tett.

Ezzel együtt az általános megállapításom akár erről a törvényről vagy a teljes törvénycsomagról nem változott, és másképp, de azért elismételném azokat az érveimet, amelyekről beszélgettünk, mert szerintem fontos ezt hangsúlyozni.

A kiindulópont az, hogy önök harcolnak, harcolnak az Európai Bizottsággal egy éve, háborút folytatnak. Nem az a háború, amiről önök beszélnek, nem az az oka a gazdasági nehézségeinknek, hanem az a háború, amit önök, ahogy önök mondják, Brüsszellel folytatnak. Egyszerűen az az önök célja természetesen, hogy a jelen uniós költségvetési ciklusban a Magyarországnak járó, mind ez idáig befagyasztott fejlesztési forrásokhoz hozzájuthassunk. Ezt a célt mi is osztjuk természetesen, mi is ezt gondoljuk, hogy Magyarország számára járnak ezek a források, meg kell hogy érkezzenek, ugyanakkor a kezdeti vehemensebb tárgyalások óta az új kormányzat megalakulása sokkal diplomatikusabb hangnemben folytatódik, ami szerintem a zorddá váló világgazdasági és energetikai környezet fényében egyáltalán nem meglepő. Sőt, a miniszterelnök még egy külön minisztert is beemelt a kormányba Navracsics Tibor személyében, akinek a legfőbb feladata a megegyezés tető alá hozása.

Az Európai Bizottság közben meg egyre keményebb fellépést sürget Magyarországgal szemben az elmúlt évtizedekhez képest; vagy hadd pontosítsam: nem Magyarországgal szemben, hanem az önök kormányával, önökkel szemben. Ennek legújabb lépése a 3000 milliárd forint elvonását javasolja. Az Európai Unió Parlamentje szintén hasonló keménységet mutatott. A legutóbbi jelentésében a szavazatot leadó képviselők 73,5 százaléka állapította meg, hogy Magyarország nem teljesen jogállam, hanem választási autokrácia. Ezek azok a körülmények, amelyekre figyelemmel kell lenni akkor, amikor a törvényjavaslatot általában vagy ennek a konkrét törvényjavaslatnak a tartalmát vizsgáljuk. A kérdés ugyanis nem pusztán annak tartalma, hanem az is, hogy ez alkalmas‑e javítani a magyar jogállamiság állapotán. Erre a kérdésre azonban szerintünk csak nemleges válasz adható.

A konkrét törvénytervezet kapcsán pedig fenntartanám azt az állításomat vagy azt az értékelésemet, hogy már az eljárás vázlatos leírásából is látszik ‑ amelyet ön egyébként nagyon korrektül pontosított, és még egyszer köszönöm szépen ‑, hogy ez attól még egy rendkívül túlbonyolított, adminisztrációs akadályoktól tűzdelt, az indítvány benyújtójára, továbbra is fenntartom, indokolatlan terheket helyező torzszülött, amit önök itt kreálnak. A felületes olvasónak vagy annak, aki, mondjuk, a magyarországi viszonyokat kevésbé ismeri, úgy tűnhet, hogy nagyon nyakatekert módon, de ez megfelel az Európai Bizottság kívánalmainak.

Azonban a valóság nem más, mint hogy ez egy blöff; blöff, mert a korrupciógyanús ügyekben a jövőben sem lesz érdemi előrelépés. Az új eljárás mindent elkövet, hogy az indítvány előterjesztője egy bürokratikus útvesztőben vesszen el, sőt anyagi terhekkel fenyegetik, és az ügyészi szervezet pedig, nem cáfolta ön sem, hierarchikus felépítésű, és ameddig Polt Péter vezeti, addig a politikailag kényes ügyekben nem lesz előrelépés. A Kúriát is elfoglalták, és így a megkérdőjelezhető bírói kinevezésekkel, a korlátozott precedensrendszer bevezetésével a bírói hatalmat is egyre inkább bedarálja a NER. Hiába mondta Gulyás Gergely miniszterük, hogy a magyar bírók lassan saját maguktól is függetlenek ‑ maguktól lehetnek, de a Fidesztől nem.

Tehát összességében: még egyszer köszönöm a konkrét pontosítást, az érdemi reakciót, egy tárgybeli tévedésemnek a kijavítását, de az általános értékelésemet én fenntartom a frakcióm nevében. Köszönöm szépen.