Dr. Lukács László György (Jobbik)

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a mai napon hiányérzete akadt az embernek a miniszterelnök úr felszólalásával és az azonnali kérdésekkel kapcsolatban, akkor az pontosan az a téma lehetett, amit most itt a napirendek végéhez közelítve vitatunk meg, és amely most öt törvényjavaslat együttes vitája.

(21.50)

A miniszterelnök úr az elmúlt időszakot értékelve beszélt háborúról, beszélt szankcióról, beszélt a rezsiről, viszont kevesebbet szólt, sőt egyáltalán nem szólt semmit arról, hogy hogy is áll a jogállamisági vita és az uniós források hazahozatala. Szeretném, hogy világos legyen: én azt kívánom, hogy Magyarországnak legyen jó. Ez azt jelenti, hogy itt nem a kormányról, nem egyes személyekről, hanem a minket, magyarokat megillető összes forrásról van szó, hiszen azt ki kell mondani, hogy Magyarországnak mégiscsak jár az, ami őt megilleti. Bizony az elvonások mindenkit, mindannyiunkat érintettek.

Ha egy személyre kell számolnunk, hogy mennyi pénz is forog kockán, 315 ezer forintról beszélünk fejenként, és ez nem kevés összeg, látva a megélhetési válságot, Magyarországon minden pénznek jó helye lenne. Még úgy is, hogy tudjuk, nagyobb része az uniós forrásoknak az elmúlt időszakban így érkezett, sajnos nagyobb része – és miért lenne ebben változás ‑ olyan multinacionális, jellemzően német vagy a nyugati fejlett tagországokhoz kötődő tulajdonosi háttérrel rendelkező cégekhez ment, akik örömmel fogták ugyanezt a fejlesztési pénzt, és vitték haza maguknak, profit formájában pumpálták ki. Egy másik, jól beazonosítható része a kormánnyal barát vagy azzal szövetséges vállalkozások fejlesztésére jutott, és egy nagyon kicsi része volt az, amely valóban a magyar legkisebb vállalkozásoknak, akár kft.-knek jutott, akár egyéni vállalkozók vagy cégek fejlesztésére vagy magánemberek otthoni fejlesztésére érkezett.

Viszont itt az idő beismerni, és talán e törvényjavaslatok sora is egy beismerés, hogy az elmúlt 12 évben jó sok jogos kritika volt. Volt szerencsém immár a harmadik ciklusban meghallgatni azokat a folyamatos kritikákat, amelyeket akár egy-egy törvényjavaslatnak a vitáján a rendszerszintű hibákkal kapcsolatban jeleztünk, így amelyeket a közpénzekkel való bánásmóddal, a közérdekű adatok eltitkolásával és az emögött rejlő tendenciával kapcsolatban jeleztünk; minden, ami a közélet tisztaságát érintette, és ami az uniós források mostani hozzáférhetőségének az egyik kritériuma, és ha úgy tetszik, a jogállamiság tartalmának megtöltésével kapcsolatos kritika volt.

Önök mindig azt mondják, hogy a jogállamiságnak valójában nincs egy egzakt tartalma. De azt mindannyian érezzük, hogy azért vannak olyan tartalmi elemei, amelyeket, ha az ember nem mond el, akkor hiányérzete van. Az egyik, túl a médián, nem más, mint az, hogy miként bánunk a közpénzekkel, és mennyire transzparensen, mennyire számonkérhetőn történik mindez. Az Európai Uniónak van egy jogos elvárása Magyarországgal szemben, önök most ennek igyekeznek eleget tenni, nagyon úgy tűnik, hogy nem feltétlenül önszántukból, jó szándékból, hanem mert rákényszerülnek erre. Természetesen lehet azt mondani, hogy ilyen az európai széljárás, lehet azt mondani megint, hogy nem ezt ígérték az Európai Unióban, mint ahogy Orbán Viktor is azt mondta, hogy a szankciókkal kapcsolatban nem ezt ígérték neki. Erre csak annyit lehet mondani, hogy aki harminc éve jár oda, és úgy tűnik, ezután is még egy darabig oda fog járni, kicsit meredek, hogy azzal takarózzon, hogy őt átverték. Az a helyzet, hogy ezeknek most eleget kell tenniük.

Azt mondta miniszter asszony az expozéjában, hogy a tárgyalások sikerrel zárultak. De kinek a sikerével? ‑ ezt elfelejtette. Nem hirdetett győztest ebben a versenyben. Mi azt szeretnénk, hogy Magyarország sikerével, nem a magyar kormányról, nem az Európai Bizottságról beszélek, hanem a magyar emberekről. Azt szeretnénk, hogy Magyarország sikerével záruljon, éppen ezért a Jobbik támogatja azokat a javaslatokat, amelyek hozzásegítik Magyarországot és a magyar embereket ahhoz, hogy a forrásokhoz hozzáférjenek. Persze, lehettek volna itthon is konstruktívabbak az elmúlt időszakban. Számtalan vita volt, amikor az akkor még éppen államtitkár Répássy úr is itt volt, majd egy rövid szünet után visszatért megint a parlamentbe, de ő is emlékszik ezekre a vitákra. Akkor feleannyi konstruktivitás nem látszódott ugyanazokkal a jogos kritikákkal kapcsolatban, amelyeket most önöknek bele kellett a törvényjavaslatokba fogalmazniuk.

Mindazonáltal hadd foglalkozzak az egyik legfontosabb területtel, úgy gondolom, hogy a T/1260. számú törvényjavaslat talán az egyik legfontosabb fundamentuma, a legfontosabb eleme, ami köré épülhet maga az egész vita. Ezért engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány véleményt, illetve néhány álláspontomat ismertessem önökkel.

Emlékszünk még arra, hogy 2010. május 10-én, az Országgyűlés alakuló ülésén Orbán Viktor a következőképpen lelkesítette a kormányváltást üdvözlő személyeket. Joggal szép reményeket fűzött a hívei nagy része ahhoz, hogy milyen időszak fog következni. Idézek: „Le fogjuk győzni az ingatlanpanamákat, a hatalommal való visszaélés technikáit, a felelősség alóli kibúvás kísérleteit. Le fogjuk győzni az offshore lovagok praktikáit és az érdemtelen állami kifizetéseket. Le fogjuk győzni a nemzet fővárosát tönkretevő korrupciót és pazarlást. Le fogjuk győzni a múltat, mert Magyarország egységesen úgy döntött, hogy le kell győzni.” A lendület azonban viszonylag hamar megtört miniszterelnök úrnál, a gazdasági visszaélések felderítése ‑ 2010-ben önök erre ígéretet tettek ‑, a felelősök elszámoltatása elmaradt, súlyos száz- és ezermilliárdok vándoroltak magánzsebbe, és azok soha nem találtak vissza az államkasszába. Ehelyett mindent átszövő, ipari méretű korrupció épült ki, az elszámoltatás és a 2010 előtti állami pénzekkel, közpénzekkel való gazdálkodás felderítése helyett valójában semmi más nem történt, mint hogy saját magukhoz csatornázták be ezeket a tevékenységeket.

2012. január 1-jén hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, amelyben lefektetésre került a 39. cikkben: „A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére juttatható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható.” Ezt Concha Győző, a magyar közjogtudomány egyik jelentős képviselője, egyetemi tanár, egyébként főrendházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia tagja egykor úgy fogalmazta meg, hogy minden alkotmány ‑ és az Alaptörvény is ilyen ‑ annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nos, odáig jutottunk, hogy strómanok és offshore cégek hadával kellett 2012 januárjában hadakozni, és ahol számottevő kritikát fogalmaztunk meg, önök a kritikák ellenére a gátlástalanság és arrogancia útját választották, és a megfogalmazott kritikákra nagy ívben tettek.

Vissza kell emlékeznünk 2013-ra ‑ milyen régen is volt ‑, amikor a Jobbik az offshore munkacsoport felállításával és kérdések hosszú sorával igazolta, mutatta be és önök elé tárta azokat a Cipruson vagy éppen a Marshall-szigeteken, Gibraltáron, a Seychelle- vagy Brit Virgin-szigeteken vagy egyéb egzotikus országokban jegyzett, ismeretlen tulajdonosokkal bíró szervezeteket, amelyek többszörös törvényi tilalom ellenére több tíz milliárd forint vissza nem térítendő EU-s támogatáshoz jutottak. Jóllehet kérdéseinkre egyetlen alkalommal sem kaptunk választ, annyit mégis elértünk, hogy az akkori fejlesztési minisztériumban ez a helyzet tarthatatlanná vált, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget ezáltal meg is szüntették, és a minisztérium kicsit jobban rálátott a helyzetre.

Hogy miért is van ez a hosszú felvezetés? Nos, ez azért van, mert önöknek régóta rossz rekordja van, mondhatjuk úgy, hogy régóta rossz teljesítménye van abban, hogy a közpénzekkel kapcsolatban milyen elszámolási módot és mekkora átláthatóságot választanak. A jogállamiságnak ezen a részen történő leépülése most már évtizedes tapasztalatokra tesz szert. Őszintén tartok egyébként most is attól, hogy az előttünk fekvő javaslat szintén arra fog jutni, hogy hangzatos szavakból nincs híján, azonban a cizellált, bonyolult ellátásokban olyan kitételek vannak, amelyek java része megvalósíthatatlan lesz, nem lehet betartani. Az Európai Unió úgy fogja gondolni, hogy ezeket be lehet tartani, önök ezt meg tudják valósítani, de valójában a nyelvezet, valójában ismerve az önök hozzáállását, azt fogja eredményezni, hogy jottányit sem leszünk előrébb.

A hatóság függetlenségével kapcsolatban talán már fogalmazódtak meg itt kritikák. El kell mondani, hogy az, hogy az elnököt, elnökhelyetteseit az Állami Számvevőszék elnökének javaslatára a köztársasági elnök hat évre nevezi ki, közel sem ad megnyugtató helyzetet, amikor az Állami Számvevőszék vezetőjét az önök egykori párttársa adja. Domokos Lászlóról van szó, akivel a Jobbiknak most már régóta komoly vitái voltak, az Állami Számvevőszékkel, most már nem Domokos Lászlóval, de azt megelőzően Domokos Lászlóval is komoly vitáink voltak. Úgy gondolom, hogy az új elnökkel kapcsolatban szintén erre lehet számítani, bár ha jól emlékszem, a saját székfoglalójában, illetve az ezzel kapcsolatos interjúkban azt ígérte, hogy független tevékenységet fog végezni, valójában a rendszer berendezkedésében, az önök személyében nagyon kevés változás történt, ezért tőle újdonságra nem számíthatunk.

Pontosan tudjuk azt is, hogy a támogatások kapcsán milyen korrupciós mechanizmusok épültek ki. Sorban jöttek azok az ügyek, amelyekben érintettek voltak az önök padsoraiban ülő képviselők, nem ritka volt, hogy már a kivitelezők tettek magára a projektre is javaslatot, pályázatíróval jelentek meg helyszíneken és a pályázatok összeállításában és abban, hogy egyáltalán mire pályázzanak, előre determinálták az egyébként kiszolgáltatott helyzetben lévő, nagyobbrészt önkormányzatokat és a pályázó egyéb más kiszolgáltatott entitásokat.

(22.00)

És mit fog ebben az esetben tenni az integrációs (sic!) hatóság az önök javaslata szerint? Először ajánlást köteles megfogalmazni, majd ha ez nem vezet eredményre, a feladat- és hatáskörrel rendelkező szerv vagy bíróság eljárását kezdeményezheti, így különösen közbeszerzési jogsértés esetén a hatóság a Kbt. ennek megfelelő pontja szerint kezdeményezheti a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását. A probléma az, hogy ezekhez a szervekhez eddig is fordulhatott bármilyen olyan szereplő, aki nem nyert egy közbeszerzési eljáráson, ezek a folyamatok azonban egyetlenegy esetben sem vették elejét, nem állták útját a korrupciónak, a piac leosztásának és az egyes szakági szereplők között a piac teljes mértékű felosztásának.

Önök az egész jogszabályt nem azért terjesztették ‑ ez a meglátásom ‑ az Országgyűlés elé, mert szakítani akarnak az eddigi visszaélésszerű gyakorlattal. A valóság az, hogy most először úgy érezték, valóban eljutottunk arra a negatív szintre, amikor már veszélyben van az egyes források lehívhatósága.

Van azonban egy további kényelmetlen téma is, amit igen, önök elhallgattak: hiába terjesztettek eddig bármilyen javaslatot elénk, megfelelő támogatás és egyetlenegy forint európai uniós támogatás hazánkba nem érkezhet, ugyanis az Európai Bizottságnak meg kell kötnie hazánkkal a partnerségi megállapodást. Ez a szerződés az EU hétéves költségvetési ciklusához igazodva rendezi az EU által a tagországok számára juttatott fejlesztési források felhasználásának módját és gyakorlatát, és amíg ez a dokumentum nincs, addig nincs lehetőség felhasználásra EU-támogatások címén.

Az a helyzet, és a korábbi ciklusok tapasztalatai alapján láthatjuk, hogy Magyarország még a negyedik számú verziónál sem került fel erre a listára, Magyarország egyike azon nagyon kevés országnak, amelynek nem sikerült a partnerségi megállapodásban nyugvópontra jutnia, márpedig látjuk, hogy miután megállapodás van, még szintén hónapokba, de legjobb esetben is hetekbe telhet az, hogy Magyarországra bármilyen forrás érkezzen. Mindezeknél érdemes lenne tisztázni azt is, államtitkár úr, hogy hol halad most a mi megállapodásunk, ez hol marad, és mikorra várható.

Összefoglalva: azt is látjuk, hogy a kormány fejvesztve igyekezett, kapkodott, megfelelésikényszer-helyzetben van. Önmagában nem ez a javaslat és nem az integrációs (sic!) hatóság lesz az, amellyel le fogjuk győzni az ingatlanpanamákat vagy a hatalommal való visszaélés technikáit, vagy éppenséggel a felelősség alól való kibúvási kísérleteket, ahogyan azt a kormányfő bő 12 esztendővel ezelőtt prognosztizálta, ugyanis ez csak egyetlenegy dologra alkalmas: önök valamilyen módon azt igazolják az Európai Bizottság felé, hogy kompromisszumkészek.

A többi javaslattal kapcsolatosan talán az egyik legfontosabb érv, aminek el kell hangoznia, hogy a koronavírus-járvány és az azt követő veszélyhelyzetek is rámutattak arra, hogy az, amit úgymond a közösségről, az emberek tájékoztatásáról gondolnak ‑ és itt gondolok arra, hogy milyen közérdekű adatokat lehet és milyen módon kikérni és igényelni ‑, egyenes úton haladt a folyamatos szűkítés, nehezítés és akadálygördítések közepette afelé, hogy szinte Magyarországon lehetetlen közérdekű adatot megismerni.

Ezzel kapcsolatosan a rossz tendenciát tetézte, mint mondtam, a koronavírus-járvány, és az, hogy a veszélyhelyzeti kormányzások egymást követték, ha úgy tetszik, Orbán Viktor veszélyhelyzetből veszélyhelyzetbe kormányozta az országot. Ez nemcsak az Európai Unió álláspontja, hanem töretlen álláspontja minden ellenzéki pártnak, a Jobbiknak is ez volt a töretlen álláspontja, hogy szakítani kell a közérdekű adatok… Egyébként a közérdekű adatokon keresztül az egész közéletbe, a közélet hitelességébe vetett bizalom azzal állítható helyre, ha az államnak nincs takargatnivalója sem más hatóságok, sem civil szervezetek, sem egyébként képviselők vagy magánszemélyek előtt, és mindent, amit lehet, a lehető legszélesebben eléjük kell tárni. A magyar közélet transzparenciájának a kérdése immáron lassan évtizedes probléma, önök mindig csak rossz irányba vitték. Talán ha másért nem is, ezért érdemes lehetne ezeket a törvényjavaslatokat megszavazni.

Le szeretném szögezni, hogy a Jobbik sosem fog és nem is állt annak útjában, hogy a magyarok ‑ nem a kormányról beszélünk ‑ megkapják azokat a forrásokat, amelyek nekik járnak. A mi támogatásunkat ‑ ezt korábban talán már elmondtuk nyilvánosan, de ha kell, elmondom itt is ‑ ezeknél a törvényjavaslatoknál bírni fogja a kormány, de azt kérjük, hogy akár őszintén, akár nem őszintén az itt foglaltakat tartsák be. Mi folyamatosan figyelemmel leszünk arra, hogy önök ezt betartják‑e, és ne csodálkozzanak akkor, ha ismét kerülő úton járnak, ha meg akarják kerülni a saját maguk által leadott szabályokat, akkor oda fogunk sózni, és meg fogjuk mondani, hogy miben volt rossz. Fel fogjuk hívni rá a figyelmet, és nem azért, mert ezzel a magyar embereknek szeretnénk ártani, hanem a magyar közéletnek tartozunk azzal, hogy Magyarországra érkezzenek a források. A magyar embereknek tartozunk, önök meg tartoznak végre egy beismeréssel, hogy az elmúlt 12 évben számottevő kritika volt, ami az ellenzéki oldalon és nemcsak az ellenzéki oldalon, hanem a civilek, a jogászok és más, a közélet iránt elkötelezett személyek oldaláról jogos kritikaként megfogalmazódott. Végre nekik is járna egy beismerés, még akár így este tíz óra tájékán is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)