Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Képmutatásról beszéltek önök. Képmutatásról beszélnek azok, akik akkor, amikor egy tisztességgel dolgozó embert ki mertek rúgni a Suzukiból azért, mert szakszervezetet mert alapítani, akkor önök azt mondták, hogy nem szólhatnak bele egy gyár belső viszonyaiba, egy gyár életébe. Amikor felemeltük a hangunkat azért, hogy mit művelnek Dunaújvárosban a Dunaferrnél (Nacsa Lőrinc: Ti privatizáltátok!), hogy mit művelnek a Continentalnál, mit művelnek a Tungsramnál, akkor mindig az volt a válasz, hogy hát, mi nem szólhatunk bele egy gazdasági csoport, egy cég belső életébe.

(14.10)

De most beleszólhatnak az emberek életébe?! Most beleszólhatnak vállalkozások életébe, vállalkozók életébe?! Tönkretehetik az ő életüket is ugyanúgy, ahogy azoknak az embereknek tették tönkre, akik felemelték a hangjukat a munkavállalókért, a dolgozókért, a szakszervezetért?! Hát, szégyelljék magukat!

Most látom, kétféle mosoly van az arcukon. Az egyik a zavart mosoly, a másik meg az őszinte. (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Dr. Vadai Ágnes: Ezeknek egy szavuk sincs őszinte!) Lehet, hogy az az őszinte mosoly, az jobban fáj, mert az cinikus mosoly, de legalább őszinte. De a zavart mosoly nem őszinte. Tudom, hogy zavarban vannak, tudom, hogy látják, hogy hibáztak. Mondják ki nyugodtan, mondják ki ezt a mondatot: vannak még hibáink, de az elért eredmények elkeserítőek. És változtassanak, és végre-valahára legyenek már valóban családbarát kormány!

Önök annyiszor elmondják ezt a családbarát kormányt, de mikor arról van szó, hogy konkrétan családok életét teszik tönkre, akkor hirtelen ezt elfelejtik. Nemzeti színű szalaggal átkötött téglával verik a mellüket, hogy mekkora magyarok, de nem érdekli a magyar emberek sorsa. Úgyhogy legyenek szívesek magukba nézni, és még van idő, vonják vissza ezt a törvényt. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. ‑ Közbeszólások a kormánypárti sorokból, köztük Nacsa Lőrinc: Föl, föl, ti rabjai a földnek!)