Komjáthi Imre (MSZP)

KOMJÁTHI IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mielőtt belefognék a lényegi mondanivalómba, Dömötör államtitkár úrnak mondom, hogy ha esetleg ön válaszolna nekem, akkor én örömmel fogom venni, ha osztályharcos hozzáállással fog illetni, én ezt dicséretnek veszem. Rétvári államtitkár úrnak pedig mondom, hogy nagy örömmel folytatok ideológiai vitákat, csak szeretném tisztázni, az MSZP baloldali, akikről ön beszélt, azok meg neoliberálisok ‑ azért változnak az idők. (Rétvári Bence: Neomarxisták! Neomarxisták!)

De akkor osztályharcos hozzáállással kérdezem: tudják‑e önök, hogy mi a különbség az igény és a szükséglet között? Mert Nagy Márton miniszter úr azt mondta vagy azon háborgott, hogy az Aldi inflációkövető bérfejlesztést hajtott végre most, válság idején, Orbán Viktor pedig azon háborgott, hogy itt most mindenki hirtelen bérfejlesztési igénnyel áll elő. Nos, az önök háza táján nagy valószínűséggel igény az, hogy minden évben eljussanak az Adriára, és ott, mondjuk, a Lady MRD fedélzetén sok-sok gallonnyi gázolajat égessenek el. Minden bizonnyal igény önöknél az, hogy lassan már, mondjuk, a talpas félhomálymérőnek is legyen miniszteri biztosa. Minden bizonnyal igény önöknél az, hogy mondjuk, ne 212 millió forintból rendezzenek tűzijátékot válság idején, hanem 1,3 milliárd forintból.

De a szükséglet, az más. A dolgozóknak, azoknak az embereknek, akik ezt az országot a hátukon viszik, akik ezt az országot működtetik, azoknak szükséglet a béremelés, szükséglet az, hogy a családjukat el tudják tartani, és szükséglet az jó néhány dolgozónak, hogy megkapja a fizetését. Sajnos ez a szükséglet például Csornán nincs kielégítve, ahogy azt a 24.hu is megírta, még a márciusi fizetésüket sem kapták meg Csornán a napelemgyárban a dolgozók, abban a napelemgyárban, ahol azért nagy erők mozdultak meg az önök részéről, az alapkőletételnél a csornai születésű Áder János bábáskodott köztársasági elnökként. A projekt indulásakor, 2014-ben egymilliárd forint egyedi támogatást ígért és ítélt meg számukra a kormány. A napelemgyárat 1,9 milliárd forintos uniós támogatásra érdemesítették, a 15 milliárd forint költségűre tervezett beruházáshoz az állami Eximbank Zrt. nyújtott kölcsönt 22,4 millió euró erejéig. Négy év elteltével a napelemgyár még mindig nem készült el, mire a kormány másik bankja, a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. vette át ennek a cégnek a hitelezését úgy, hogy a kölcsönkeretét 40 millió euróra emelte. Több szabálytalanságot is tapasztaltak a cégnél, ezért 2016-ban önök rendeltek el szabálytalansági vizsgálatot, viszont Latorcai Csaba miniszterelnökségi államtitkár a vizsgálat eredményét firtató kérdésre azt a választ adta, hogy az elsőfokú döntés ugyan megszületett, de a jogorvoslati határidő még nem telt le.

Hat évvel a projekt elindítása után ott tartunk, hogy már OLAF-vizsgálat is van a cégnél, és ott tartunk, hogy a csornai forrásaink nemes egyszerűséggel fantomgyárnak nevezik a céget, mert a gyár körül már nincs mozgás, nem parkolnak sem a dolgozók, sem az irodisták autói. Az egyik dolgozó elmondása szerint április 12-én megjelent közöttük az igazgató azzal, hogy nyilván észlelték, hogy nem érkezett meg a fizetésük, de reméli, hogy két héten belül rendeződik a helyzet. Mindezek ellenére a dolgozók lelkiismeretesen folytatták a munkájukat, viszont még mindig nem kapták meg a fizetésüket, és többüket már fizetetlen szabadságra küldték, vagy pedig közös megegyezéssel megpróbálnak felmondani nekik, csak ők még nem tudják, hogy mit tegyenek.

(13.40)

Jelenleg ott tart a dolog, hogy határozatlan időre többüket állásidőre küldték.

És akkor felmerül a kérdés: a kormány kapott‑e tájékoztatást a csornai állapotokról? Mi a tervük az EcoSolifer Kft.-vel? Mit tesznek, hogy ne vesszen el a 40 millió eurós állami hitel? Mit kíván tenni a családbarát kormány 52 család megsegítése érdekében? És nyújtanak‑e támogatást ahhoz, hogy az elmaradt járandóságukhoz minél hamarabb hozzájussanak a dolgozók, vagy ha nem, akkor hogyan fognak rajtuk segíteni? Mit tudnak tanácsolni az elkeseredett munkásoknak: várjanak tovább, vagy tényleg érdemes‑e felmondani? Nekik szükséglet az, hogy megkapják a fizetésüket, nem pedig igény. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Kérem, hogy gondolkozzanak el ezen! Köszönöm a szót. (Taps az MSZP, a Momentum és a Párbeszéd soraiból.)