Novák Előd (Mi Hazánk)

NOVÁK ELŐD (Mi Hazánk): Tisztelt Országgyűlés! Miközben például a madarak és a fák napja alkalmából már volt hivatalos napirendben is feltüntetett megemlékezés az Országgyűlésnek ebben a ciklusában is, addig Trianonról nem volt semmi. Most nekem kell pótolni a pozsonyi csata mai évfordulóján is a hivatalos megemlékezést, az aktuálpolitikai következtetések levonásával.

A magyarság egyik legnagyobb diadalára, a nemzetmentő pozsonyi csatára és a világon a legtöbb szentet adó dinasztia megalapítójára emlékezik ma nemzetünk. Árpád nagyfejedelmünk 907. július 7-én adta vissza lelkét, győztes csata megvívása közben érte a halál. Népünkre 12 évvel a honfoglalás után Nyugatról tört rá az ellenség. A német-római hordák Lajos király parancsára a magyarok kiirtásának vagy legalábbis visszaszorításának céljával özönlöttek földünkre a Dunánál.

Álmos fia, Árpád kemény katonai nevelést kapott. Serdülőkorában már ismerte a turáni magyar harcászat támadó-védekező rendszerét, húszéves korától vezetett hadjáratokat. A Nyék törzs feje lesz, majd 892-ben apjától átveszi a család ősi törzsének, a Megyer törzsnek a vezetését. Ő lép diplomáciai kapcsolatokra Bölcs Leó bizánci császárral, majd annak követei 894-ben tőle kérik a magyarok szövetségét a bolgárok ellen. Árpád beleegyezik, és nyomban elrendeli a honvisszafoglaláshoz szükséges katonai és törzsek közötti intézkedések végrehajtását. Ekkor bizonyítja be Árpád államférfiúi rátermettségét, katonai képzettségét összes ismert kortársa felett.

895 tavaszán indultak meg a törzsek az 1200-1800 kilométeres útra, és ugyanezen év őszén foglalták el helyüket a Kárpát-medencében. Ily nagy területre kiterjedő és egy vezérlő fejedelem akaratának engedelmeskedő hadműveletnek újabb példája csak Napóleon idejében ismétlődik meg. Árpádhoz hasonló hadvezér hét évszázadon keresztül nem található Európában.

A magyar állam, illetve ekkor még királyság megalakulását, megerősödését a nyugati országok vezetői gyűlölködve nézték. Luitpold bajor őrgróf szövetségeseivel 907 májusában indult Magyarország ellen. A túlerőben lévő ellenséges sereget júliusban teljesen tönkreverte a magyar csapat lovasíjászaival Árpád vezér, aki a pozsonyi ütközetben súlyosan megsebesült, és július 7-én, 67 éves korában visszaadta lelkét Istennek. Négy daliás fiát áldozta föl a honvisszaszerzés és -megtartás érdekében, Leventét a bolgár háborúban, Tarhost, Üllőt és Jutast a pozsonyi csatában.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyarok egy győztes ütközetre emlékezhetünk most. Az európai népek között kevés az, amelyik 1100.-nál is nagyobb évfordulót ünnepelhetne, ha lenne itt állami megemlékezés. De a dicsőséges pozsonyi csatát a leglátványosabban, csatajelenetek bemutatásával Budaházy György és az általa alapított Hun Szövetség elevenítette föl éveken keresztül, míg őt le nem tartóztatták. 2010-ben szintén napirenden kívüli felszólalásomban emlékeztem meg itt a pozsonyi csatáról és Budaházy György ezzel kapcsolatos érdemeiről, aki akkor szintén előzetes letartóztatásban volt, ma pedig szégyenszemre ismét fegyházban van. Nem is csoda, hogy ma is szolidaritásként polgári engedetlenséggel lezárták a civilek az Erzsébet hidat.

S szintén civilek szerveztek tegnap hagyományőrző megemlékezést a pozsonyi csata évfordulójának előnapján. Csengődi Csaba, Herczeg Ferenc, Kubinyi Tamás és Nyers Csaba érdemel országgyűlési elismerést is a sok éve tartó megemlékezések, hagyományőrző rendezvények nyomán. A legfontosabb követelésük, hogy a pozsonyi csata legyen tananyag az iskolákban, az iskolákban ugyanis nem igazán tanítják a magyarság egyik legnagyobb diadalát, a pozsonyi csata történelmét. Helyette nyomják a fejekbe a vereségkultuszt. Trianonból is csináltak egy gagyi örömünnepet. Talán majd Mohács is hasonló lesz? Hiszen még az 500 éves mohácsi csata kapcsán is miniszteri biztost neveztek ki, persze talán csak országgyűlésifizetés-kiegészítésnek tekintik, hiszen a feladatot Hargitai János KDNP-s képviselő láthatja el jó pénzért már most, pedig az 500. évforduló négy év múlva lesz esedékes, ő pedig már tavaly is ezzel foglalkozott.

(13.30)

Helyette nyomják tehát ezt a vereségkultuszt ahelyett, hogy megemlékeznének a dicsőséges pozsonyi csatáról, a magyarság egyik legnagyobb diadaláról, melyről normális esetben már készült volna egy kiváló játék- vagy akár akciófilm. Addig is, amíg ez elkészül, dicsőség a hősöknek! (Taps a Mi Hazánk soraiban.)