Farkas Örs (Fidesz)

FARKAS ÖRS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm szépen, elnök asszony. Azért vagyok egy picit nehéz helyzetben, mert ‑ a viccet félretéve ‑ igazából rengeteg labdát dobott fel Arató képviselő úr is (Arató Gergely: Üsd le!), illetve Novák képviselő úr is, de az ügynek a komolyságát nem szeretném elbagatellizálni, és igyekszem egyébként viccen kívül választ adni a feltett kérdésekre. (Barkóczi Balázs: Legalább az utolsó nap legyél őszinte!) Mert egyébként értelemszerűen vannak válaszok, csak próbálok azon a vékony mezsgyén végigmenni, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság előtt tett tájékoztatónkat, amelyet értelemszerűen minősített keretek között, zárt ülésen tettünk, próbálom nem megsérteni, és ezzel együtt az önök igényét az információra kielégíteni.

Egyébként a kérdéseknek sok alapja jogos, és most még csak felróni sem tudom önöknek azt, hogy a tájékozatlanságukból fakad az, hogy nem tudják a válaszokat, mert a sajtó baloldali része olyan mértékű mosdatásba kezdett a nulladik pillanatban, mindenféle információ nélkül, amiket olvasva önök könnyen eshetnek tévhitbe.

Kezdjük az elején! Jelenleg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nyomozást folytat, tehát elrendelt nyomozást folytat, ezt Arató képviselő úrnak mondom. A nyomozást maga az ügyészség rendelte el feljelentés nyomán, a Központi Nyomozó Főügyészségre ment be feljelentés, annak nyomán a Központi Nyomozó Főügyészség elrendelte a nyomozást, és kijelölte a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt a nyomozás lefolytatására. Pénzmosás bűncselekmény gyanúja merült fel. Tehát alapvetően jelenleg folyamatban van egy büntetőeljárás, amit az egyik nyomozati szerv végez Magyarországon. Ettől független a nemzetbiztonsági szervek munkája, amely értelemszerűen nem nyilvános keretek között zajlik. A büntetőeljárás, mint ahogy látjuk, nyilvános nyomozati cselekményeket tartalmaz, a nemzetbiztonsági szervek a munkájukat zártan, minősített környezetben végzik.

A helyzetet az teszi teljesen atipikussá, és egyébként bizonyos értelemben még jogos is az önök felháborodása, hogy ha már az idei évben ‑ és csak az idei évről beszélünk ‑ 900 millió dollár és ha jól emlékszem, 420 millió euró ment át 143 kg arannyal (Novák Előd: 146!) ‑ 146, nem emlékszem a pontos számokra ‑ osztrák-ukrán relációban, és ez csak egy irány, akkor miért nem vettük ezt korábban észre; és csak az idei évről beszélünk, az elmúlt két hónapról beszélünk. Ha ezt valaki felszorozza, hogy ez évente nagyjából mekkora nagyságrendet jelent, akkor brutális számokat fog tapasztalni.

De a helyzet az, hogy az ukrán háború kitörését követően az Európai Unió hozott egy jogszabályt ‑ és ez teszi nehézzé egyébként a jelenlegi nyomozati munkát ‑, hogy lényegében minden, Ukrajnából az Európai Unióba érkező és oda távozó pénz, tehát az Európai Unió és az Ukrajna között zajló készpénzforgalom tisztának tekintendő. Tehát ma bárki, aki átlép Ukrajnából Magyarországra, lejelenti a vámhatóságnak, hogy mennyi készpénzt hoz magával ‑ egyébként ugyanezt megteheti a románoknál, a lengyeleknél, a szlovákoknál ‑, azt innentől kezdve jogszerűnek kell tekinteni, nem vizsgálhatja az európai uniós tagállam annak a forrását. Ezzel szemben, ha bármelyikünket 10 ezer eurónál nagyobb összeggel állít meg egy európai uniós ország rendőri szerve, és egyébként nincs igazolás nálunk a forrásról, abban a pillanatban egyébként ez a rendőri szerv lefoglalja ezt az összeget addig, amíg a pénzeszköznek a forrását vagy az értéknek a forrását nem tudjuk igazolni.

Tehát összességében azért vagyunk nehéz helyzetben, mert van egy olyan európai uniós jogszabályi környezet, amely egyébként ezt a készpénzforgalmat az Európai Unió és Ukrajna között ‑ lényegében függetlenül annak mértékétől ‑ legitimizálta.

A probléma ott merült fel, hogy nyilván látjuk ebből az egész mozgásból, egyfelől mondjuk, azon túl, hogy a mértéke egészen elképesztő, tehát ha valaki képben van azzal, hogy mondjuk a bankrendszeren belül, amikor látunk az utcán menni ilyen típusú pénzszállító autókat, nagyságrendileg mekkora összegek szoktak benne lenni, amikor fiókokat töltenek, messze nem ekkora összegek mennek pénzszállító autókban, tehát egyfelől a lépték elképesztően kiugró, másfelől, igenis, akkor itt vetődik fel a következő kérdés, hogy kik azok és milyen módon kísérték ezeket a pénzeket.

Értelemszerűen arra már keletkezett korábban információ, hogy itt, igen, felmerül nemzetbiztonsági kockázat, hogy miért fordul az elő, hogy a Magyarország területén keresztülhaladó összegek kíséretét egy olyan, egyébként egykori SBU-s vezérőrnagy látja el, akinek értelemszerűen komoly tapasztalata ‑ egyébként harctéri tapasztalata is ‑ és titkosszolgálati kapcsolatrendszere van. Itt Novák képviselő úr elbagatellizálta, de valójában azért ezek az emberek, amikor megállításra került a konvoj ‑ egyébként a Terrorelhárítási Központot kérte fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal arra, hogy közreműködjön, logikusan, hiszen egyébként a mértékből fakadóan azzal a feltételezéssel élt mindenki, hogy ez egy fegyveres kísérettel ellátott szállítmány, amely fegyveres kíséret esetében értelemszerűen, mondjuk, a túloldalnak is érdemes nem két NAV-os pénzügyi ellenőrt odaküldeni. A Terrorelhárítási Központ realizálta úgymond vagy állította meg ezt a konvojt, és a Terrorelhárítási Központ bevonásával végezte a NAV a nyomozati cselekményeket. Ezek nyomozati cselekmények, itt egy nyomozati munka zajlik. Nincs még gyanúsított ‑ kérdések vannak.

Ahhoz, hogy a NAV ezekre a kérdésekre választ kapjon, ahhoz például beszélni kellett ezekkel a szereplőkkel. Ezek a szereplők egyébként tanúként lettek meghallgatva, teszem hozzá, abban a pillanatban, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közreműködésével megállításra került a konvoj, és ezeket a szereplőket mint tanúkat, kvázi a magyar jogrend ezt úgy ismeri, hogy elővezette, mert egyébként nem előállításra kerültek, nem őrizetbe vételre kerültek, tanúként kerültek elővezetésre, a magyar jogrend ezt így hívja, és abban a pillanatban köteles a Be. szerint egyébként a nyomozati szerv tájékoztatni a konzuli szolgálatot, tekintettel arra, hogy nem magyar állampolgárokról van szó. Ezt megtette.

Továbbmegyek: a konzuli szolgálat egyébként az egész csütörtöki napon semmilyen választ nem adott erre. Tehát most látjuk a sajtóban az ukrán külügyminiszternek az indulatos nyilatkozatait, de valójában az ukrán konzuli szolgálat az egész csütörtöki napon ‑ az előállítást vagy az elővezetést követő időszakban ‑ nem reagált arra, hogy egyébként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal őket tájékoztatta. Ezt követően, amikor zajlottak a tanúmeghallgatások, igen, ott beazonosításra került, hogy nemcsak a konvojt vezető szereplő az, aki nemzetbiztonsági relevanciával bír, hanem a konvoj kíséretében részt vevő egyéb szereplők is egytől egyig mind vagy katonai vagy titkosszolgálati kapcsolatrendszerrel bírnak.

Ebben az esetben, igen, a nemzetbiztonság hoz egy döntést, és azt mondja ‑ mint ahogy egyébként tette ezt már korábban is jó párszor ‑, hogy ezeknek a szereplőknek Magyarországon ezzel az akcióval összefüggésben meg egyébként ettől függetlenül sincs keresnivalójuk. Ezért az a döntés született, hogy az Idegenrendészeti Főigazgatóság kitiltotta őket az országból. Ettől függetlenül ők tanúk voltak, nem voltak gyanúsítottak, semmilyen olyan típusú eljárásnak nem lettek alávetve, ami egy ilyen esetben nem szokványos, úgymond. De ezeknek az embereknek lényegében, igen, azt mondtuk, hogy nektek Magyarországon innentől kezdve nincs dolgotok, és ők ezért kerültek kitiltásra.

Tehát ilyen tekintetben az egész rendszer koherens, de a magyar jogrend sem egy ilyen atipikus helyzetre van egyébként kitalálva. A mostani, előttünk fekvő törvényjavaslat valójában a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak a lehetőségeit bővíti ehhez a helyzethez, hogy ezt egyébként normálisan le tudják nyomozni, azért, mert azok a kérdések, amelyek itt egyébként már a vitában is elhangzottak, hogy például ezek a konvojok megálltak‑e korábban Magyarországon, például az az összeg, amit ők a papírokon szerepeltettek, mondjuk a gépjárműben annyi van‑e, akkor is, amikor belép a határon, akkor is, amikor kilép a határon, ezek mind olyan típusú kérdések, amelyekre választ kell találni.

Itt a nyomozati szerv azért a magyar Be.-ben foglalt képességein túlmutatóan kell hogy munkát végezzen, ezért próbál egyébként a bizottság, illetve majd az Országgyűlés lehetőséget biztosítani arra, hogy ezt a munkát végezze. Hozzátartozik, hogy addig, amíg ez a jogszabály elfogadásra nem kerül és érvénybe nem lép, az átmeneti időszakban egyébként egy kormányrendelet biztosítja a NAV-nak ezt a típusú munkát, amelyet majd a törvényjavaslat elfogadása esetén egyébként ki fog vezetni, és onnantól kezdve a jogfolytonosságot maga a törvényjavaslat fogja igazolni.

Elképesztően sok kérdés van e körül az ügy körül. Egészen biztos, hogy az a menet, ami itt zajlik, az nem szokványos. Olyan mértékű készpénzforgalomról beszélünk, és csak egy irányba, tehát azt is vizsgálni kell, hogy esetleg visszirányba milyen típusú pénzmozgások zajlanak, amelyet jelenleg egy európai uniós jogszabályi környezet lényegében valamilyen formában biztosít az ukránoknak, de ez csak pénznek a mozgatására vonatkozik.

Itt egyébként Arató képviselőnek volt egy megint csak releváns kérdése, hogy miért állítjuk meg, ha tudunk róla, miért állítjuk meg, ha nem tudunk róla, vagy miért nem vettük eddig észre, valami ilyesmi volt kérdés. A pénzmosás bűncselekmény jellegéből fakadóan a bűncselekményt értelemszerűen nem feltétlenül a pénz mozgatásával követik el. A pénz mozgatása felhívta a figyelmet arra, hogy itt valami nincs rendben.

A pénzmosás lényege az, hogy mi a pénz eredete, honnan származik az a forrás, ezért nem gyanúsítottként lettek kihallgatva a pénz mozgatásában résztvevők, hanem tanúként. A bűncselekményt nem az követi el, aki a pénzt A-ból B-be viszi, abból lehet bizonyos dolgokra következtetni. Ezt a nyomozati szerv meg fogja tenni, annak mentén fel lehet tenni további kérdéseket. De a pénzmosás bűncselekmény jellegéből fakadóan a pénz eredete a kérdéses, illetve a felhasználásának a helyszíne, módja s a többi, s a többi. Na most, ezek a kérdések a mai napig megválaszolatlanok, és ehhez kell a NAV-nak egyébként lehetőséget biztosítani.

(12.20)

Az biztos, hogy ha az ukrán fél forráshoz szeretett volna jutni, mondjuk, valutához szeretett volna jutni, ennek van egyébként ehhez képest jóval tisztább módja is, mint ahogy tette azt egyébként a háborút megelőzően is. Valamiért nem ezt az eszközt választották. Valamiért ez az egész rendszer teljesen új lábakon áll. Ezeket a kérdéseket szeretnénk, ha tisztázni tudná a NAV.

Egyébként az előttünk fekvő törvényjavaslat erre 60 napot szab, ez nem sok idő. Tehát normál esetben a Be. szerint a nyomozati munka ‑ talán most volt éppen Be.-módosítás ‑ most már több mint két évet biztosít a nyomozati szerveknek, amely meghosszabbítható. Tehát egy ilyen típusú bűncselekménynek a nyomozása 60 nap alatt teljeskörűen nehezen kivitelezhető, de legalább lehetőséget ad arra a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, hogy bizonyos alapkérdésekre kapjon választ. Röviden talán így tudom összefoglalni, hogy jelenleg hol tartunk.

Ebben kérjük egyébként az ellenzéki pártok segítségét. Én értem Arató képviselő úrnak a vehemenciáját, értem azt, hogy önök ebben kizárólag a politikát látják, és azt gondolják, hogy emögött kizárólag pártpolitikai érdek lehet, meg kampányérdek lehet. Nem is várom el, hogy ettől eltekintsen, de én most törekedtem arra, hogy valamilyen reális képet kapjanak a helyzet jelenlegi állásáról, és ha ezt azért úgy a szívük mélyén végiggondolják az ellenzéki képviselők, akkor lehet, hogy arra jutnak önök is, hogy logikus lépések mentén halad ez a történet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)