Szabó Rebeka (Párbeszéd)

SZABÓ REBEKA (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! ‑ mondanám, mert ez a szokásos megszólítás itt a Házban, de a valóság az, hogy a Fidesz-KDNP képviselőit, akik egyébként nincsenek is itt, nem is nagyon van miért tisztelni; főleg azért nem, mert tudatosan, szándékosan hazudnak, és súlyos bűnöket követtek el Magyarország, a magyar társadalom ellen.

Az elmúlt 16 évben, miközben a saját rokonaikat és haverjaikat tömték ki pénzzel, uszítottak, gyűlöletet keltettek, szemet hunytak a gyermekbántalmazás felett, megbélyegezték az etnikai és szexuális kisebbségeket, egyre mélyebbre taszították a leszakadó társadalmi csoportokat. Nagyon remélem, hogy életem hátralévő részében összesen nem fogok ennyi hazug és képmutató emberrel találkozni, mint itt, ebben a Házban.

De a munkám így sem volt hiábavaló. Köszönöm, hogy a választók bizalmából képviselhettem azt, ami számomra és a gyerekeink biztonsága szempontjából is a legfontosabb: a környezet- és természetvédelem ügyét, bár sajnos az Orbán-kormány ebben is mérhetetlen pusztítást végzett. Magyarországnak sem környezetvédelmi minisztériuma, sem a kormánytól független zöldhatósága nincs. Hazánk természeti értékeit a jogszabályaink már alig védik attól a brutális természetkárosítástól, amit a nemzeti tőke megerősítése, az újraiparosítás, az akkumulátoripar fejlesztése, egyéb jelszavak mögé bújva a kormány gazdasági holdudvara, konkrétan Mészáros Lőrinc cégei és a kedvezményekkel elhalmozott külföldi tőke folytat; persze nem csak Mészáros Lőrinc, de időm itt most nincsen felsorolni a többieket.

Persze sosem fogom elfelejteni, hogy még az első parlamenti ciklusomban 2010 után kénytelen voltam végignézni, ahogyan az állami földeket szétosztották többek között oligarcháiknak, Mészáros Lőrincnek, családtagjainak és egyéb üzletfeleiknek. Aztán kiderült, hogy nemcsak a helyi gazdák, de Ángyán József államtitkár szemébe is hazudtak. Nem csoda, hogy Ángyán professzor úr végül nem akart ezzel a kormánnyal közösséget vállalni, és meg is érkezett hamar a kicsinyes bosszú a kishantosi biogazdaság tönkretételén keresztül.

De itt van például az elsivatagosodás ügye is. Hiába ismételgeti számos szakember, tudományos kutató, hogy az egyetlen megoldás a vízmegtartó gazdálkodás azonnali bevezetése, a belvízelvezető csatornák lezárása és a tájhasználatváltás, hiszen Magyarországon nem belvízveszély van, hanem szántóveszély, még mindig folyik az ország kiszárítása, nem tartják meg a talajban a többletvizeket, és képesek a patakokat költési időben kotorni, mint tavaly a Zagyva esetében.

Aztán még mindig vágásos üzemmódban kezelik a védett erdőket is, nagy kiterjedésű tarvágások szakítják meg a nemzeti parkok idősebb, őshonos fafajú erdeit is. Hiába kérdeztem százszor, hogy miért nem hagynak fel a gazdasági célú fakitermeléssel a védett erdőkben, miért égetik el erőművekben a biodiverzitást, a válasz csak mellébeszélés és csúsztatás volt. Most már odáig jutottak ezzel, hogy a Szigetközben néhány nappal ezelőtt egy most költő rétisas, fokozottan védett madár, áldozatául esett az esztelen erdőirtásuknak. De beszélhetnék még a vadászlobbiról, a jeladós farkas kilövéséről, a kárókatonák értelmetlen gyérítéséről. Beszélhetnék a Balaton partjára épített luxuslakóparkokról, a szabadstrandok beépítéséről, a betonmonstrum kikötőkről, a nádasok elpusztításáról. Nagyon sokat beszélhetnék az akkumulátorgyárakról, hogy ezekkel hogyan szennyezik a környezetet és hogyan veszélyeztetik az emberek egészségét is.

De szót lehetne még ejteni az állatvédelemről, ahol gyakorlatilag a baráti állatvédő szervezetek kapják meg a legtöbb pénzt, ahol még mindig nincs átlátható pályázati rendszer, nincsen országos ivartalanítási program, még mindig virágzik a sintérbiznisz, és ahol elvétve kapnak letöltendő börtönt a tudatos, szándékos állatkínzók. Arról nem is beszélve, hogy a nagyipari állattartás kárai enyhítésének érdekében sem tettek semmit, és ha az ember felhozza, hogy esetleg hús helyett mást is lehet enni, akkor még mindig egy teljesen múlt századi reakciót kapunk a kormánytól. De említhetném a Dharma lómenhely esetét is, amelyet csodaszép legelői és a politikai bosszú miatt akarnak eltörölni a föld színéről.

Tehát a végtelenségig tudnám sorolni azokat a fenntarthatósággal kapcsolatos témákat, amelyekben számos konkrét javaslatot nyújtottam be, és amelyeket ‑ természetesen mindet ‑ lesöpörtek az asztalról. Pedig az egészen biztos, hogy minél gazdagabb egy ország élővilága, annál ellenállóbb a környezeti veszélyekkel és a klímaválsággal szemben, ami itt van a nyakunkon. A biodiverzitás védelme az embert segíti és támogatja. Azért is kell védeni, hogy Magyarország a gyerekeink és az unokáink számára is lakható legyen. Nem a kiszáradt Kárpát-medence csődbe ment akkugyárai, hanem a természet-helyreállításba, a fenntarthatóságba, a vízmegtartó tájhasználatba fektetett források fogják védeni a jövő társadalmát a legnagyobb veszélyektől.

Őszintén remélem, hogy az Orbán-kormányok sorozatának egyszer és mindenkorra vége, és az új kormánynak lesznek értő fülei a zöldszervezetek és a fenntarthatóság irányában. Köszönöm a figyelmet és a lehetőséget. (Tordai Bence tapsol.)