Vajda Zoltán (MSZP)

VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. A választások előtti utolsó parlamenti interpellációm az ezres számok bűvöletében fog elhangozni. Ugyanis egyrészt már kevesebb mint ezer óra van hátra a választásokig, kevesebb mint ezer óra van hátra a kormányváltásig, és ez borzasztó jó hír a piacok számára. Nem véletlen, hogy már a befektetők is azt várják, hogy végre fejezzék be a gazdaságpolitikai ámokfutásukat, és távozzanak a kormányrúd közeléből. Nem véletlen gondolják ezt. Jelen ciklusban az eredményeik a nullával egyenlőek, szó szerint.

Négy év alatt gyakorlatilag nullaszázalékos gazdasági növekedést tudnak felmutatni a választóknak, és ez az ajánlatuk a választásokra is, mert ennyire képesek. Ha a nulla gazdasági növekedés, ha az elszabadult árak, a magyar lakossághoz és a kisvállalkozásokhoz érkező nulla forint EU-s forrás bárkit vonz, akkor annak a Fidesz a biztos választás ‑ a biztos lemaradás választása. Egyetlenegy dologban értek el csillagászati értékeket: a magyar államadósságnak és az utána fizetendő kamatoknak az összegében. Ez olyan súlyos gazdasági és költségvetési probléma, hogy a választások előtti utolsó parlamenti ülés során is figyelmet kell hogy kapjon.

Felszólalásom idején az államadósság összege mintegy 67 000 milliárd forint, ami azt jelenti, hogy minden magyarnak kb. hétmillió forintos adóssága van. És még sokkolóbb, ha figyelembe vesszük, hogy 2010-ben a kormányzást 20 000 milliárd forintos államadóssággal vették át, azaz fejenként kétmillió forinttal; a ciklusuk idején ötmillió forint hitelt vettek fel minden magyar ember nevében. Ha tehát valaki a Fideszt választja, a biztos eladósodást választja, nem csupán magának, de a gyerekeinek, az unokáinak és még azok unokáinak is.

Azt tudom önöknek mondani, hogy persze GDP-arányosan vannak országok, ahol magasabb az államadósság mértéke, de az államadósság kamatainak aránya az, ami egészen drámai. A GDP 5 százalékát költöttük kamatokra, ami azt jelenti, hogy minden magyar ember ‑ az újszülöttől az aggastyánig ‑ naponta több mint ezer forint kamatot fizet, és ez lehetne jelentősen kevesebb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mennyi mindenre fordíthatnánk ezt a bődületes mértékű kamatkiadást! Körülbelül 2800 milliárd forinttal kevesebbet költhetnénk ‑ még egyszer mondom: 2800 milliárd forinttal -; egy négytagú család máris 1,2 millió forinttal beljebb lenne évente. Szóval a számok sosem hazudnak, és az elmúlt évek alapján világosan azt mutatják, hogy kormányváltásra van szükség, hogy hazahozzuk az uniós forrásokat, hogy bevezessük a magyar eurót, és hogy visszaállítsuk a magyar hazánkba vetett bizalmat.

Szóval a parlamenti ciklus végén nem kérdezek már többet. Egy ország tudta levonni az értékítéletet a kormányuk gazdasági eredményei alapján. Még egyszer mondom, a kormányváltásig hátralévő ezer óra alatt, kérem, ne vegyenek fel további hiteleket! Ha legalább ezt az eredményt tudják hozni, ha ezt meg tudják ígérni, akkor el fogom fogadni a válaszát. Remélem, legalább ezt sikerül, mert egy ország azt gondolja, hogy OBI-s (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) költöztetődobozokon kívül máshoz önök már ne nyúljanak. Köszönöm.