Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az utolsó felszólalásoknál tartunk ebben a parlamenti ciklusban, és sajnos ennek köszönhetően a képviselők jelentős része talán már nem is foglalkozik azzal, hogy mi történik a tisztelt Házban, mert vagy a kampány köti le a figyelmüket, vagy már csomagolnak.

Hát, vagyunk ezzel így néhányan, akár kormánypárti képviselők, akár ellenzéki képviselők. De nézzük meg, hogy mit tesz a kormány, és azt kell megállapítanom, hogy a kormány sajnos nem igyekszik elszámolni az elmúlt ciklus eredményeivel. Ez részben érthető, hiszen valóban rendkívüliek a külső körülmények. Negyedik éve tart Oroszország háborúja Ukrajna ellen. Ennek nyilvánvalóan nagyon komoly hatása van Európára és Magyarországra is, ezzel valóban foglalkozni kell, és aktuális fejlemény az Irán ellen megindult amerikai-izraeli támadás is, aminek szintén világpolitikai hatásai vannak, gondoljunk csak az olajárra, a gázárra, a nyersanyagok árfolyamára. Ezek az elmúlt napokban, órákban mennek egyre feljebb, és szintén hatása van ennek Magyarországra.

Lehet, hogy érthető a kormány külpolitikai figyelme, de attól még, azt gondolom, nem elfogadható az, hogy a mögöttünk lévő ciklusnak a történéseivel, eseményeivel, eredményeivel, már ami belpolitikai jelentőségű és a különböző szakpolitikákat öleli fel, nem foglalkoznak, nem igazán akarnak elszámolni ezzel. Én mint ellenzéki képviselő azt gondolom, hogy nekem feladatom az, hogy folyamatosan megkérdezzem a kormányt, folyamatosan számonkérjem arról, hogy mi történt, hogy történt, miért történt, és éppen ezért nyújtottam be az elmúlt hetekben egy sor írásbeli kérdést mindegyik miniszterhez.

Direkt megnéztem a kormányzati leosztást, az összes államtitkárság összes feladatát, és minden szakterületre vonatkozóan nyújtottam be ezeket a kérdéseket az összes miniszterhez, azon belül az összes szakterületet átölelve, mert arra voltam kíváncsi, hogy az adott miniszter mit gondol arról, mi történt az ő területén, és adjon erről egy átfogó értékelést. Erre kértem a minisztereket, a kormány tagjait.

Ez tucatnyi kérdés volt, több mint száz kérdés összesen, összeadva akár kétszáz kérdés is. Ezekben a napokban érkeznek be a válaszok, és sajnálattal tapasztalom azt, hogy egyenválaszt kapok ezen kérdésekre is, és ez az egyenválasz arról szól, hogy nézzem meg azt, hogy az elmúlt években az adott miniszter, illetve az államtitkárok a különböző bizottsági beszámolókon pontosan mit mondtak.

Azt gondolom, ez nem elfogadható, és ez nem tekinthető valódi válasznak, mert igenis más az, amikor időközben egy bizottsági ülésen valóban éves kötelezettsége a miniszternek számot adnia a tevékenységéről, és ott tart valamilyen tájékoztatót, és más az, amikor, mint a jelen esetben is történt, minden szakterületre vonatkozóan föltettem azokat a szakmai kérdéseket, amelyekre most, a ciklus végén vártam volna a miniszterek válaszát, de hát sajnos ezt nem kaptam meg.

De nézzünk néhány kérdést! Kigyűjtöttem néhány kérdést, hogy pontosan mit kérdeztem meg, amivel sajnos Magyarország Kormánya adós ‑ már a válaszadással. Például: mit tett a kormány a valódi energiaszuverenitás megteremtéséért, ahol az önállóság nem azt jelenti, hogy az egyirányú függőséget a többirányú függés váltja fel, hanem azt, hogy például kevesebb energiát használunk fel vagy pazarlunk el itt, hazánkban.

De megkérdeztem azt is, hogy sikerült‑e enyhíteni a rendvédelem létszámhiányán, hogy hány üres háziorvosi praxist sikerült betölteni, hogy milyen eredmények igazolják a tankerületi rendszer hasznosságát. Ezekre sem kaptam választ. Ahogy arra sem, hogy mekkora területen valósul meg ma Magyarországon ténylegesen a vízmegtartás, milyen eredményeket ért el a kormány a klímaalkalmazkodás területén. Vagy menjünk tovább: milyen és hány intézkedéssel segítette a kormány a munkavállalói jogok védelmét? Itt nyilván elsősorban az akkumulátorgyárakra lehet gondolni, de számos más területen fogalmaztunk meg az elmúlt években kritikákat, ahol munkavállalói jogok sérültek, nem csak az akkumulátorgyárakban.

De ugyanígy megkérdeztem, hogy miért maradt el a szociális szférában az érdemi béremelés, hogy lehet az, hogy a szociális szféra körülbelül százezer dolgozója a nemzetgazdasági átlag csupán 60 százalékát, kétharmadát keresi, de ugyanígy az oktatásban a nevelést-oktatást segítő munkatársak, szakemberek, kollégák miért nem kapják meg legalább azt az arányú béremelést, amit a pedagógus munkatársak egyébként nagyon helyesen megkaptak.

További kérdéseket is tettem fel, sajnos ezekre nem érkezett válasz. Az a probléma ezzel, hogy nem velem szemben tiszteletlenség ‑ mint képviselővel szemben ‑, hanem a magyar nyilvánossággal és a választókkal szemben mutatja meg, hogy mi a kormány hozzáállása, de nyilván áprilisban a választásokon a választók erről is véleményt fognak alkotni. Köszönöm a türelmet, elnök asszony.