Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ígéretet tettem devizás civil szervezeti vezetők számára ‑ hiszen nagyon sokszor beszélünk e falak között a parlamenti küzdelmeinkről a kifosztott emberek helyzetének rendbetétele érdekében ‑, de nem olyan régen a velünk együtt küzdő devizás civil szervezetek egyike, a Jogállamért Egyesület megkeresett, és arról számoltak be Varga István felvetése nyomán, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához, dr. Juhász Imre ombudsmanhoz a devizahitelezés hibáinak közérdekű vizsgálata érdekében nyújtottak be két beadványt.

A felkérésük nyomán én ehhez a beadványhoz csatlakoztam a Banki Károsultak Fogyasztóvédelmi Szövetsége nevű egyesület elnökeként. Igaz, hogy ez az egyesületünk a legnagyobb létszámú, devizahiteleseket védő fogyasztóvédelmi szervezet Magyarországon, de nem állítjuk, hogy a bölcsek köve nálunk van, hiszen maximálisan tiszteletben tartjuk azokat a devizahitelesekért 10 vagy 15 éve, vagy akár még régebben működő szervezeteket, amelyek hallatlanul sokat küzdöttek, és a szakmai javaslataik jó része legalábbis megfontolásra méltó. Éppen ezért, amikor Varga István felvetette, hogy csatlakozzak ehhez a beadványhoz, akkor azt természetszerűleg megtettem, és nagyon örülök, hogy azért több sajtótermékben így a nagyvilág előtt is napvilágra került az, hogy ilyen kezdeményezések vannak, és nem csak parlamenti szinten, nem csak pártszinten.

Egyértelműen levezetik ugyanis a beadványok, hogy a banki tájékoztatás és egyáltalán a hozzáállás sok szempontból már akkor sem lehetett megfelelő, amikor a „kölcsön” és a „hitel” szavakat, fogalmakat tendenciózusan keverték, és látjuk, hogy átfogó jelenséget mutat az, hogy próbálják utólag megmagyarázni, hogy az ő tájékoztatásuk rendben volt vagy rendben lehetett. Mégis nagyon távol volt mindez például attól a lengyel modelltől, amelynek értelmében ott az ügyféllel leülő banki ügyintéző először a saját nemzeti valutában fennálló hitelt kellett hogy felajánlja, és ha az ügyfél ezt valamilyen okból nem fogadta el, akkor pedig egy stressztesztet kellett elvégezni, ahol egyértelműen láttatták a polgárral, hogy ha elszabadul az árfolyam, és a legrosszabb forgatókönyv alakul ki, akkor mivel kell számolnia.

Tegyük hozzá azt is, hogy Magyarországon nemcsak hogy ez nem történt meg, de agresszív reklámokkal és politikai marketinggel igazából beletaszították az embereket ezekbe a nagyon veszélyes konstrukciókba. Engem rémesen bánt az, amikor felelőssé teszik, hibáztatják ezeket a hitelfelvevő embereket, miközben az akkor nem is létező felügyelet egy olyan mérgező, toxikus pénzügyi terméket engedett az emberekre, ahol a bank csak és kizárólag jól járhatott, a polgár pedig csak és kizárólag rosszul. Miért mondom ezt? Tökéletesen ismerjük, hogy mi történik akkor, ha romlik az árfolyam, ha elszabadul a pokol. Viszont mi történt volna, ha javul az árfolyam? Erre az esetre be volt építve a bankok számára az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége. Tehát ha javult volna a forint árfolyama, akkor simán átkapcsolnak egyet, és megint csak a bankok jártak volna jól.

Éppen ezért szeretnék most itt, a parlamentben a ciklus végi utolsó felszólalások egyikében figyelmeztetni, hogy a most nagyon népszerű és a reklámokban jelen lévő, több lakhatási célú hiteltermékek esetében megint be van építve az egyoldalú szerződésmódosítás. Tehát az a pénzügyi jellegű akna, amely a devizahitelezésnél borzalmakat okozott, megint megjelent a színen, pedig itt, ebben a parlamentben bő egy évtizeddel ezelőtt éppen arról határoztunk, hogy megtiltjuk ezeket az egyoldalú szerződésmódosításokat a pénzintézeteknek. Ebben tehát egy komoly visszalépés történt, egy komoly visszalépés mutatható ki.

Éppen ezért nálam nincs nagyobb szurkolója a Jogállamért Egyesületnek és annak az összes civil szervezetnek, amelyek érdemi javaslatokat tesznek, feltárnak olyan visszaéléseket, amikre lehet, hogy egyébként a parlament képviselői sem mindig kapják fel a fejüket elsőre, vagy éppen nem is veszik észre őket. Úgy gondolom, hogy egy normális országban az ilyen civil társadalmi hálóra égetően nagy szükség lenne. Örülök, hogy vannak már néhányan, de még jobb lenne, ha tízszer ennyien tudnák ezt a szellemi teljesítményt letenni az asztalra.

Köszönöm mindenkinek a bizalmat, és remélem, hogy minél több politikai párt fel fogja karolni ezt az ügyet és kérdést a civilek támogatásával. Szerencsére az ellenzéki oldalon én már látok ilyen pártot, és remélem, hogy a kormányig is eljut végül az, hogy ezeknek az embereknek az ügye nem maradhat rendezetlen. Ha pedig jogilag is bizonyítható és több szempontból bizonyítható, hogy átverték az embereket, akkor legyen végre ennek következménye. Köszönöm a figyelmet. (Kanász-Nagy Máté tapsol.)