Orbán Viktor (Fidesz)

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Remélem, nem veszi gúnyolódásnak, mert nem annak szánom: őszintén sajnálom, hogy a következő parlamenti ciklusban ezt a párbeszédet nem folytathatom önnel. Sok sikert kívánok mindenesetre, és az élet sokfelé kanyarodik, lehet, hogy a közéletben össze fogunk találkozni. Lehetőleg ne úgy, hogy én kövessem önt, de ez egy másik beszélgetés. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ez most nem tartozik ide.

Ami a devizahiteleseket illeti, ott szeretném önt arra emlékeztetni, hogy 2010-ben 1 millió 100 ezer devizahitelest örököltünk, örököltem meg az előző kormánytól. Ráadásul, ha az emlékezetem nem csal meg, akkor 90 százaléka ezeknek a hiteleknek svájci frankban volt, nem pedig euróban. Tehát még azt sem lehetett mondani, hogy az eurócsatlakozásra készülve nyitották volna ki ezt a lehetőséget a családok előtt, hanem egy olyan pénznembe engedték be, terelték be az embereket, amihez soha nem akartunk csatlakozni. Tehát úgy, ahogy van, ez egy sötét történet.

Végtörlesztés, forintosítás. Én úgy érzem, hogy a kormány ‑ az alkotmányosság határát talán kívülről súrolva ‑ mindent megtett a devizahitelesek érdekében, és innentől kezdve egyetlen lehetőségünk volt és maradt: ez a bíróságok elé kerülő csomag. Mi nem akarjuk ezt az ügykört visszahozni ide a parlament elé, és nem akarjuk visszahozni a kormány hatókörébe. Amit lehetett, megtettünk, a törvényeket megalkottuk. Innentől a devizahitelesek érdekét nem nekünk, hanem a bíróságnak kell képviselnie.

Én mindenben partner vagyok, ami a bíróságok esetében lehetővé teszi a fair, méltányos és igazságos döntést, de nem támogatok olyan javaslatot, amely vissza akarja hozni kormányzati hatáskörbe az egész ügykört. Örüljünk, hogy mi elrendeztünk mindent, amit el tudtunk, és most már a bíróságok végezzék a munkájukat, mi azt szívesen segítjük. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)