Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott vitában számos olyan észrevételt hallhattunk, amely nem a 2023. évi költségvetési törvény megalapozásához, közvetlenül az önök előtt lévő törvényjavaslathoz kapcsolódik, hanem magához a 2023. évi költségvetéshez, illetőleg a kormány gazdaságpolitikájához.

Engedjék meg, hogy ezekre az észrevételekre is reagáljak, és természetesen azokra is igyekszem kitérni, amelyek konkrétan az önök előtt lévő, most tárgyalt törvényjavaslat egyes részeit illetik. Kezdem azzal, amit Varju László elnök úr hozzászólása elején mondott, és amit Vajda Zoltán képviselő úr a hozzászólása végén említett, nevezetesen, a 2023-as költségvetés és a hozzá kapcsolódó megalapozó szabályok elfogadása vajon segíti‑e a kiszámíthatóságot vagy sem.

Sokszor elmondtuk a jövő évi költségvetésitörvény-tervezet vitájában, és most is megismétlem, hogy véleményünk szerint a vállalkozások tervezését, a családok tervezését segíti az, hogy a 2023-as év naptári kezdete előtt már fél évvel tudják, hogy milyen adószabályok és milyen költségvetési kiadási programok azok, amelyekkel jövőre kalkulálhatnak. Nemcsak a személyes véleményem, ami szerint a korábbi költségvetés segíti a tervezést, hanem felidézném például a nemzetiségi képviselőknek, szószólóknak a korábbi költségvetési tárgyalásokkor elmondott álláspontját, hogy például a nemzetiségi támogatások tervezésekor segít az, ha tudják, milyen kiadásokkal számolhatnak.

Például az állam által finanszírozott beruházási programoknál a pályázatokat már jóval korábban ki lehet írni, mint ahogy az adott év elindul. A vállalkozások, akik egy változó világban kell hogy tervezzenek, tudják, hogy milyen adószabályokkal szembesülnek, és konkrétan ezek az érvek, amelyek minden előző évben a költségvetési vitában elhangzottak, most még kiegészülnek azzal az érvvel, amit nem én mondok, hanem Domokos László elnök úr, aki azt mondta, hogy egy változó világban épp hogy a stabilitást kell erősíteni, és egy korábbi költségvetés és korábbi adótörvény elfogadása ezt a stabilitást egy kiszámíthatatlan világban erősíteni tudja. Tehát azt gondolom, hogy igenis vannak érvek, ha úgy tetszik, a korai költségvetés elfogadása mellett.

Azért itt két dologra hadd hívjam fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét! Egyrészről többen mondanak európai gyakorlatot. Ha Európába nézünk, akkor tudjuk, hogy minden tagállamnak kötelező középtávú költségvetési tervezést készíteni. És nézzük meg az európai gyakorlatot, ahol bizony középtávú sarokszámokat rögzítenek már adott esetben tavasszal. Tehát olyan költségvetési részletes tervezés, ami a magyarországi gyakorlatot jellemzi, valóban kevés helyen van az Európai Unióban, de középtávú tervezés, ahol középtávon, adott évben nem fél évvel, hanem az egy évvel korábban meghatározott számoktól való eltérést kell igazolni, az számos országban jelen van.

Ez az egyik dolog, amit azért hangsúlyozni szerettem volna, hogy nem kirívó az, hogy a naptári év kezdete előtt tervezés van, hiszen ismétlem: minden európai országban középtávú, többéves kitekintéssel bíró költségvetést kell készíteni, és ezeknek a többéves kitekintéseknek változó jelleggel, de számos területen kötőereje van.

A másik tétel, amit említeni szeretnék: kétségtelen tény, egy orosz-ukrán háború szomszédságában, közvetlen környezetében mindenütt nagyobb a szokásoshoz képest a bizonytalanság.

(14.20)

Ugyanakkor a költségvetés a bizonytalanságokra is tud készülni, épp ezért a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat a rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatánál 170 milliárd forinttal számol. Ez fedezetet jelenthet nem várt kiadások teljesítésére, illetőleg ellentételezni tudja az esetleges bevételi elmaradásokat.

A második felvetés az inflációra vonatkozott, szintén Varju László képviselő úr és Vajda Zoltán képviselő úr is említette. Nagyon örülök, hogy Vajda Zoltán képviselő úr helyre tette azokat a számokat, amelyeket Varju László képviselő úr említett. Ha jól írtam fel, akkor képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a jegybank 10 százalék fölötti inflációval számol jövőre. Nem, a jegybank tegnap közzétett számításai szerint, ahogyan elhangzott, 6,8-9,2 százalékos sávba valószínűsíti az inflációt a jövő évre. Azt is elmondja a jegybank, hogy ez az infláció 2024-ben érheti el a jegybanki célértéket, illetőleg azt a toleranciasávot, amelyet a jegybank meghatároz.

Nagyon fontos az infláció kapcsán azt rögzíteni, hogy igen, háborús környezetben nehéz a tervezés. Ugyanakkor nem magyar specifikumról van szó. Sokan a háborús infláció kifejezést támadják. Nekem meggyőződésem, hogy amit látunk Európában, az háborús infláció. Megint elismétlem a legutóbbi Eurostat-adatokat. Észtországban például 20 százalék feletti infláció van, de az összes környező országban a magyar inflációnál magasabb mértékeket látunk.

Át kell‑e dolgozni a költségvetést vagy nem? Nem gondolom, hogy át kell dolgozni az infláció miatt. Ha Vajda Zoltán képviselő úr szakmai válaszokat tart fontosnak, akkor egyrészről el kell mondjam, hogy a jogrendszer biztosítja azt, hogy az inflációhoz kapcsolódó kiadások mindenképp finanszírozhatók legyenek. Elég erős vállalása az a kormánynak, és mindenképp teljesíteni szeretné, hogy amennyiben az infláció nagyobb lesz, mint a tervezett, akkor a nyugdíjasok a megemelt infláció szerinti juttatást kapják. Hozzáteszem, jövőre a költségvetésitörvény-tervezet szerint a 13. havi nyugdíj is teljes egészében kifizetésre kerül. S abban bízunk, hogy a növekedés a 3,5 százalékos szintet meg fogja haladni, ez esetben nyugdíjprémium is kifizetésre kerül. Ez az első lényeges dolog.

A második lényeges dolog, amit a költségvetés egésze kapcsán el szoktam mondani, hogy a nagyobb inflációhoz kapcsolódóan amennyiben a bérek is emelkednek, márpedig a munkaerőpiaci folyamatokból azt látjuk, hogy a bérek is emelkedni fognak nemcsak idén, hanem jövőre, és várhatóan infláció felett emelkednek, akkor a fogyasztási bevételek is nőnek. Tehát nemcsak többletkiadásokkal, hanem többletbevételekkel is számolhatunk.

Ha picit távolabbra nézünk, és az infláció mellett felidézzük, hogy a jegybank milyen számokat tett még közzé a tegnapi nap folyamán, akkor mindenkit emlékeztetnék arra, hogy az idei gazdasági bővülésre 4,5-5,5 százalékos sávot adtak meg. Márpedig ez középértékét tekintve érdemben magasabb, mint a jövő évi költségvetésnél számolt idei 4,7 százalékos növekedés, tehát akkor beszéljünk arról is, hogy a jegybank nagy valószínűség szerint nagyobb gazdasági bővülést feltételez az idei évre. Ez összességében több költségvetési bevételt jelenthet idénre is, és ha úgy tetszik, bázishatásként jövőre is több adóbevételt eredményezhet.

Ha az infláció kapcsán aggódunk, és Varju László képviselő úr aggodalmát fejezte ki, akkor azért felhívom arra a figyelmet, hogy a jövő évi költségvetési törvényben a Rezsivédelmi Alap pont azt célozza, hogy a háztartások és azon belül a nyugdíjasok tekintetében kiemelkedő súlyú rezsikiadások jövőre is változatlanok legyenek. Tehát ha fontosnak tartjuk az infláció elleni lépéseket, akkor most ebben a háborús inflációs környezetben a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat szándékát kifejezetten támogatni kell azoknak a baloldali képviselőknek, akik aggódnak a jövedelmek elvesztése miatt. Varju László képviselő úr úgy fogalmazott, hogy 15 százalék fölötti lenne az infláció intézkedések nélkül; akkor, képviselő úr, úgy érzem a szavaiból, támogatja is azokat az intézkedéseket, amelyeket korábban a baloldali pártok nem támogattak, amelyek az infláció kordában tartására vonatkoznak, legyen szó itt akár az üzemanyagárstopról, akár a már említett rezsicsökkentésről.

Varju László képviselő úr a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat megalapozó törvényjavaslatáról azt mondta, hogy az Orbán-csomag elemeit tartalmazza, közvetlen adóemelést. Képviselő úr ezeket a szavakat mondta. Én nem látom ebben az önök előtt lévő törvényjavaslatban a családokat érintő közvetlen adóemelést. Itt megint a „megszorítás, az emberek sanyargatása” kifejezés hangzott el. (Varju László: Cégautóadó!) Igen, a képviselő úr úgy fogalmazott, hogy „megszorítás, emberek sanyargatása”. Ha a cégautóadóra gondol, képviselő úr ‑ köszönöm szépen ‑, akkor tíz éve változatlan mértékről van szó. Tíz éve változatlan!

Pont Vajda Zoltán képviselő úr említette az inflációt. Hát nézzük meg, hogy a magyar cégek profitabilitása hogyan alakult, nézzük meg, hogy a cégautó nominális értéke hogyan veszített az értékéből, és nézzük meg, hogy a vállalkozások milyen helyzetben vannak. Én azt gondolom, a kormányzati gazdaságpolitikának is köszönhetően, hál’ istennek, ma arról beszélünk, hogy a foglalkoztatottak száma történelmi magasságban van. Hál’ istennek, arról beszélünk, hogy a magyar gazdaság bővülése az elmúlt évben kiemelkedő mértékű volt. Hál’ istennek, arról beszélünk, hogy az első negyedévben kiemelkedő mértékű volt, 8,2 százalékos volt ez a növekedés. Hál’ istennek, a magyar gazdaság a nyilvános statisztikai adatok alapján erős európai viszonylatban is. Igenis azt gondolom, hogy helye van annak, hogy a cégautóadó tíz éve változatlan szintje legalább részben ‑ nem teljesen ‑ kövesse az infláció változását.

Ha Varju László képviselő úr fontosnak tartja a szegényebb rétegek növekedését, akkor adóügyben nem megszorítás, sanyargatás szerepel az önök előtt lévő törvényjavaslatban, hanem kedvezmény. Megint felhívom a figyelmet az álláskeresést ösztönző juttatást érintő személyijövedelemadó-törvény változtatására. Ennek értelmében azok a személyek, akik álláskeresési támogatásban részesülnek, a személyijövedelemadó-kedvezményeket ‑ családi kedvezmény, személyi kedvezmény, első házasok kedvezménye, négy gyermeket nevelő anyák kedvezménye, 25 év alatti fiatalok kedvezménye ‑ igénybe vehetik, amennyiben a tisztelt Országgyűlés a kormányzat javaslatát elfogadja.

Rezsi még, utolsó mondat. Képviselő úr arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak gáz és villany van, maximálisan egyetértek képviselő úrral, a rezsinek részét képezi a víz-, a csatorna- és a hulladékszolgáltatás is, amelyek szintén hatósági árasak, rögzítettek, tehát ezeknek az ára sem növekedett az idei évben. A gázzal és a villannyal azért foglalkozunk kiemelten, mert a háború hatásaként radikális áremelkedést láthatunk. Ezek azok a szolgáltatások, ahol célzott és érdemi beavatkozásra van szükség a rezsicsökkentett fogyasztói, lakossági árak megvédése érdekében.

Ha a vizet, csatornát, hulladékot mondtam, akkor hadd vitatkozzak Varju László képviselő úr azon véleményével, mely szerint a hulladékgazdálkodás állami ellátása önkormányzati feladatokat csorbítana. Hát, én azt gondolom, hogy egy önmagában többlet költségvetési forrást, közkiadást igénylő, beavatkozást igénylő szolgáltatás állam általi átvétele az önkormányzatoktól terhet vesz át. Ismétlem, a hulladékgazdálkodási feladat költségvetési kiadást jelent. Ezt tartalmazza a jövő évi költségvetésitörvény-tervezet is. Ezzel a szolgáltatással meggyőződésem szerint az önkormányzatok anyagi helyzete a beavatkozás nélküli állapothoz képest kedvezőbb.

Képviselő úr ‑ még mindig Varju László képviselő úr ‑ úgy fogalmazott, hogy a gyógyszerek árát drágítjuk. Hát én, hogy mondjam, akármennyire kutatom, keresem az erre vonatkozó rendelkezéseket az önök előtt lévő törvényjavaslatban, akár a 2023-as költségvetésitörvény-javaslatban, egyszerűen nem találom. Tehát nincs ilyen rendelkezés. (Nacsa Lőrinc: 2018-as!)

Képviselő úr az egészségügy kapcsán pedig úgy fogalmazott a legutóbbi hozzászólásában, hogy az orvosok zsebébe dugott források, amelyek jellemzik ma a magyar egészségügyet. Képviselő úr, a 2023-as költségvetésitörvény-javaslat nemcsak továbbviszi az orvosok korábban eldöntött béremelését, hanem érvényben tartja azt a szabályozást, hogy hálapénzt nem lehet adni. Én azt gondolom, hogy egyidejűleg sikerült az orvosok bérét jelentősen emelni ‑ ennek köszönhetően a közszférában foglalkoztatott orvosok száma növekedett ‑, és mellette egy évtizedes viszonylatban méltatlan szituációt megszüntetni, a hálapénz intézményét megszüntetni.

(14.30)

Tehát amikor kritikusok vagyunk az elmúlt évek eredményeit tekintve, akkor azért kérem, idézzük fel, hogy a hálapénz mióta jellemezte a magyar egészségügyet, és mikor sikerült ezt megváltoztatni úgy, hogy az minden magyar családnak, minden magyar állampolgárnak a javát szolgálta.

Az Eximbank ügyét többen szóba hozták. Azt szeretném rögzíteni, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat meghagyja mind az Eximbank, mind a Fejlesztési Bank tekintetében az általános tőkekövetelményi rendelkezéseket. Ez a két intézet speciális pénzintézet, mind a kettőre európai uniós szinten is speciális szabályok vonatkoznak. Az általános tőkemegfelelésen belül a belső tőkemegfelelési szabályok módosulnak. Véleményünk szerint ez igenis hozzájárul a hitelezési aktivitás bővítéséhez, és ezáltal a gazdaság bővüléséhez.

Ami a civil szervezetekkel kapcsolatos észrevételt illeti. Itt maximálisan egyetértek Nacsa Lőrinc képviselő úrral. Nemzeti alapról beszélünk, a nevében is benne van. Ha minden magyar felelős minden magyarért ‑ márpedig ez közjogi kötelezettségünk ‑, akkor igenis lehetőséget kell tenni a határon túli magyar szervezetek pályázatai befogadására. Én azt gondolom, hogy minden olyan indítványt, ami a nemzeti összetartozást erősíti, egy nemzeti érzelmű Országgyűlésben, egy olyan parlamenti többségben, ahol egyértelmű a választók felhatalmazása, ilyen jellegű kezdeményezéseket támogatni kell. Azt pedig tájékoztatásul mondom el, hogy a Nemzeti Együttműködési Alap forrásainak a néhány százaléka az, ami határon túli magyarok szervezeteihez jut el. Az összes átlagos juttatott támogatás pedig a Nacsa Lőrinc képviselő úr által említett hárommilliós szintet sem haladja meg jellemzően, hanem kisebb összegekről van szó.

Z. Kárpát Dániel képviselő úr általam eddig még nem érintett észrevételei kapcsán azért hadd mondjam el, hogy amikor a jegybank és a kormányzat véleménye megegyezik, akkor azt a kritikát kapjuk, hogy nincs a jegybank függetlensége igazolva, hiszen ugyanazt gondolja, mint a kormány. Amikor meg valamilyen más véleménye van, akkor azt a kritikát kapjuk, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben a Pénzügyminisztérium és a jegybank mást gondol. Tényszerűen hadd mondjam el, hogy a jegybank vezetőivel, a jegybank stábja és a kormányzat stábja közötti kapcsolatokat illetően egy korrekt szakmai együttműködés van. Függetlenül attól, hogy kik vezetik a jegybankot vagy kik vezetik a különböző kormányzati szerveket, szerintem kutya kötelességünk együttműködni, mint ahogy mindenhol szerte a világban, az egymástól jogilag független kormányzatok és jegybankok egy értelmes párbeszédet tartanak fenn; ez a párbeszéd megvan, és én azt gondolom, hogy ennek a párbeszédnek az eredménye is az, hogy összehangolt lépésekkel tudtuk a koronavírus-járvány után a magyar gazdaságot jelentős növekedési pályára állítani 2021-ben. Abban bízunk, hogy az együttműködésünk keretében ez a növekedés fenn is maradhat.

Ezt említve hadd vitatkozzam azzal, amit képviselő úr mondott. Úgy fogalmazott, hogy legyengült állapotban találta a magyar gazdaságot a háború. Nem akarom az időt húzni az adatokkal, ismétlem, véleményem szerint ez nem igaz. Azzal egyetértek, hogy a háború a magyar gazdaság számára is jelentős kihívást jelent.

Képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a kormány a bankok oldalán áll. Kérem, kérdezze meg azért a bankokat is erről! Nézze meg a gazdaságpolitikai intézkedéseinket 2010 után! Ismétlem, alapvető érdekünk az, hogy egy egészséges bankrendszer legyen, de azért talán azzal nem lehet illetni a magyar kormányzatot, hogy a közteherviselésbe ne vonná be a bankokat, pláne egy olyan időszakban, ahogy ismét Nacsa Lőrinc képviselő úr fogalmazott, általuk sem várt inflációs és jegybanki lépések következtében egy nagyon jelentős kamateredmény realizálódik a bankszektorban.

A képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a régióban a fiatal, gyermektelen munkavállalók adóterhelése a legnagyobb. Én ennek a tényszerű alátámasztását nem látom. Tehát örömmel veszek minden összehasonlítást, ami a magyar és a környező országok adóterhelését mutatja. A 25 év alattiak szja-mentessége részét képezi a jelenlegi jogrendszernek; 15 százalékos, nemzetközi összevetésben alacsony az szja-kulcs; és ami lényeges: a képviselő úr gyermektelen fiatalokat említett, de hogyha gyermeket vállalnak a fiatalok, akkor pedig európai szinten kimagasló mértékű családtámogatási rendszerrel segítjük a gyermekvállalást.

A képviselő úr rákérdezett az ingatlanokat érintő észrevételekre. Megnyugtatom a képviselő urat, hogy itt technikai jellegű módosításról van szó. A módosítás nem általában az ingatlan-végrehajtási eljárások és magánjellegű követelések végrehajtására vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni az ingókra, hanem a büntetőeljárásban elrendelt zár alá vétel és egyéb végrehajtási eljárások összhangjának megteremtésére irányul.

Tóth Endre képviselő úr a Ptk.-módosításról szólt, arról, hogy ennek milyen kapcsolata van a költségvetésitörvény-javaslattal; ugyanezt hozta szóba Tordai Bence képviselő úr is, nevezetesen, hogy a kormányzati-politikai vezetők, állami tisztviselők, országgyűlési képviselők online videóira vonatkozó szabályokkal mi a helyzet. Az expozéban arról szóltam, hogy az önök előtt lévő törvényjavaslat közvetlen és közvetett kapcsolatot teremt a költségvetéssel. Ez a rész közvetett módon kapcsolódik a költségvetéshez. A javaslat az állami vagyon körébe sorolja az országgyűlési képviselőkről készült fénykép- és hangfelvétel felhasználási jogát, és ez a felhasználási jog most már ingyenesen átruházható lesz a módosításnak köszönhetően, és nem minősül tiltott állami támogatásnak. Ezek a kérdések tehát az államháztartást érintik.

Ami pedig a miniszterelnök úr és köztársasági elnök asszony környezetében készült felvételeket illeti, hadd olvassam föl, hogy mit tartalmaz az önök előtt levő javaslat indoklása: ezen közjogi méltóságokkal közösen eltöltött rendezvényen kép- vagy hangfelvétel készítése esetén a jogalkotó önmagában a rendezvényen, eseményen való részvétel miatt vélelmezi a jövőben a hozzájárulást ezen képek, felvételek közzétételéhez, de az érintett a meghatározott időtartamon belül kérheti a felvételen történő felismerhetetlenné tételt.

Három fővárosi tulajdonban lévő ingatlan állami tulajdonba kerülése kapcsán azért azt engedjék meg, hogy tényszerűen elmondjam, hogy az elmúlt években számos alkalommal az állam ingyenesen adott át ingatlanokat önkormányzatoknak. Akkor jellemzően nem volt felzúdulás. Most több kérdés is elhangzott. Tóth Endre képviselő úr is és többen szóvá tették ezen rendelkezést a törvényjavaslatból.

Hadd mondjam el, hogy a közterület-felügyelői feladatokat a Podmaniczky Frigyes tér és a Vörösmarty tér kapcsán 2014 óta a főváros helyett az V. kerületi önkormányzat látta el, míg a terek tisztán tartását a főváros helyett 2019 ősze óta túlnyomórészt az V. kerületi önkormányzat látta el, illetve látja el ma is. Ez utóbbit ráadásul egy 2022. április 28-án megkötött megállapodással a főváros írásba is adta. Tehát feladatokat az V. kerületi önkormányzat lát el a két említett tér tekintetében.

Ugyanakkor sem a korábbi megállapodások, sem a ma is érvényes megállapodás nem tértek ki a feladatok ellátásához szükséges vagyoni jog vagy más anyagi eszközök átadására. A Podmaniczky tér és a Vörösmarty tér esetében elmondható, hogy a tereket körülvevő közutak, közterületek 100 százalékban az V. kerületi önkormányzat tulajdonában vannak, és a terek megközelítése kizárólag az V. kerületi tulajdonú utcákon, területeken keresztül lehetséges. Ennek megfelelően a terek fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, infrastrukturális továbbfejlesztése is csak azokkal egységes rendszerben képzelhető el, ugyanakkor ez a gyakorlatban az eltérő tulajdonosi szemlélet okán jelenleg nem megvalósítható, ami talán közérdeket is veszélyeztet.

Tényszerűen hadd mondjam el, hogy mind a Podmaniczky teret, mind a Vörösmarty teret és a tereket körülvevő V. kerületi területeket, utcákat 2019-ben állami támogatással nem a főváros, hanem Belváros-Lipótváros, Budapest főváros V. kerületi önkormányzata újította fel. Tehát azt gondolom, hogy a két tér tekintetében eddig is komoly feladatokat látott el az V. kerületi önkormányzat.

A Széchenyi István tér a belvárosi közterülethez csatlakozik, így az azokkal összhangban álló arculat és üzemeltetés, azt gondolom, megint az V. kerülethez köti a Széchenyi teret. Mindez az indoklás adja a hátterét annak, hogy a három említett tér állami tulajdonba kerülne az V. kerület üzemeltetése mellett.

(14.40)

Vajda Zoltán képviselő úr 40 milliárd eurós, 2021-27. évi időszakra vonatkozó forrásai kapcsán azt a szót mondta, hogy „játszadozunk” az euróval, illetőleg ha jól írtam föl, Navracsics Tibor miniszter úrnál a „pitizés” szót használta. Itt azért engedje meg képviselő úr, hogy ezeket a szavakat én visszautasítsam, még ha sarkos is ez a megfogalmazás.

Tehát nem játszadozunk, és nem pitizünk. Nemzeti érdek, ami mellett ki kell hogy álljunk, erre kapott a kormány felhatalmazást, nemzeti érdek mellett állunk ki. Elég sokszor vettem részt személyesen is európai tanácsi egyeztetéseken, személyesen tudom, hogy hogyan működik a döntéshozatal, hogy ami a könyvekben leírt, tankönyvszerűen leírt döntéshozatal, a valóságban hogyan néz ki, és pontosan tudom, hogy minden magára valamit adó kormány, akár jobboldali, akár baloldali támogatottságú, a nemzeti érdekeiért kiáll. Ezt tesszük mi is.

Ezzel együtt abban egyetértek képviselő úrral, maximálisan egyetértek képviselő úrral, hogy érdekünk, hogy ez a rendelkezésre álló 40 milliárd eurónyi összeg ténylegesen felhasználásra is kerüljön és megkapjuk ezeket a forrásokat. De az, hogy teljes egészében kontroll nélkül elfogadjuk azt, amit mondjuk, az Európai Bizottság, amelynek nincs legitimációs felhatalmazása a választóktól, tehát elfogadunk mindent, amit mond, az szerintem nem a nemzeti érdek képviseletét jelenti.

Ami pedig a 40 milliárd eurót illeti, ez a teljes összeg, amit képviselő úr mondott, amiben benne vannak például azok az agrártámogatások, például földalapú támogatások, amelyekről ismereteim szerint semmilyen vita nincs az Európai Bizottsággal. Tehát azt kérem, hogy ne a teljes 40 milliárd euróról beszéljünk, hanem csak az RRF keretében elérhető körülbelül 7 milliárd eurós forrásról, illetőleg a partnerségi megállapodás forrásairól. Ismétlem, én abban bízom, hogy megegyezésre fogunk jutni, ezért is számítunk már a 2023-as költségvetésben ezekkel a forrásokra.

Megismétlem azt, amit a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat vitájában mondtam, hogy ha abban konszenzus van, hogy magyarországi érdek, hogy ezek a források mielőbb elérhetők legyenek, akkor konszenzus lehet abban is, hogy jobb- és baloldali padsorokból az európai parlamenti képviselőkön is keresztül mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek a források ténylegesen elérhetőek legyenek. Én köszönettel veszem, hogyha képviselő úr is kapcsolatait kihasználva ez ügyben elősegíti a mielőbbi megállapodást.

A költségvetés gyenge pontjaként említette képviselő úr a tavalyi negyedik negyedéves államháztartási hiányt összevetve más országokkal. Azért arra felhívom a figyelmet, hogy a költségvetési hiány lefutása a különböző országokban teljesen eltérő. Nálunk historikusan a negyedik negyedév azért egy erőteljesebb hiányt szokott mutatni az adórendszer, a költségvetési támogatási rendszer sajátosságai miatt. De azért arra is felhívom a figyelmet, hogy a 7,5 százalékos módosított, uniós módszertan szerinti hiánycélhoz képest 6,8 százalék volt a hiány, és ha európai kitekintést nézünk, akkor mellé kell tegyük a növekedési számot, ami európai szinten kimagaslóan jó, és azt is, hogy a hiánynak és a növekedésnek köszönhetően az adósságráta csökkent, szemben számos európai országgal, ahol az adósság még nő.

Ami az áfa-, szja-bevételeket illeti, az, hogy jövőre mindkét területen nagyobb összegekkel számolunk, értelemszerűen nem adónövekedésnek köszönhető, az szja-t mondtam épp ellentétesen, az önök előtt lévő törvényjavaslatban is van még szja-kedvezmény, hanem annak köszönhető, hogy véleményünk szerint a foglalkoztatottak száma is növekedhet, a fogyasztás is növekedhet, és ennek köszönhetően a bevételek is nőnek. Tehát megismétlem: a családokat közvetlenül érintő áfamódosítás vagy jövedelemadót érintő intézkedés nincs, ami, ismétlem, negatívan érintené a családokat.

A jóléti kiadások: itt egy nagyon lényeges pontra mutatott rá képviselő úr. Egyrészről a jóléti kiadásoknál sokfajta számot lehet nézni, nominális számokat, GDP-arányos számokat vagy reálszámokat is. Hadd mondjam el azt, hogy Nacsa Lőrinc képviselő úr lényegre törő volt, talán nem volt olyan hosszú, mint én, de abszolút pontosan mondta el, hogy az egyes kiadási területek száma hogyan változik.

Ha figyeltünk arra, amit Nacsa Lőrinc képviselő úr mondott, jegyzeteltünk, fölírtuk magunknak a nominális szám változását, és mellétesszük az elmúlt 10-12 év inflációs számát, akkor pontosan tudjuk, hogy egy jelentős reálérték-növekedés volt számos területen. Ha az egészségügyet mondjuk, most fejből mondom, több mint megnégyszereződtek nominálisan az egészségügyi ágazat bérkiadásai, a sokat említett orvos-, ápolóbérek, ismétlem, megnégyszereződtek. A kumulált infláció 2011-2023 között, már a ’23-as számot is ideveszem, és a jelentős ’22-es számot, az emlékeim szerint olyan 46 százalék körül van (Nacsa Lőrinc: 300 százalék!), tehát 50 százalék alatt. Tehát egy megnégyszereződő egészségügyi bérkiadásokat, illetőleg képviselő úr mondta az egészségügy egészének a kiadását… ‑ az egészségügyi ágazat egészének a kiadása is bőven infláció felett növekszik.

Ami a GDP-arányos kiadásokat illeti, képviselő úr fölidézte két amerikai elnöknek a nominális… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)