Dr. Apáti István (Mi Hazánk)

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az embernek egy furcsa érzése támad itt a vitát hallgatva. A Fidesz-KDNP és a baloldal vitája abból a szempontból szokás szerint elég érdekes ‑ egy ismétlődő, visszatérő elem ‑, hogy mind a ketten úgy tesznek, mintha csak ellenzékben lettek volna az elmúlt 32 évben, vagy másként fogalmazva, mintha az egyik lenne a megtestesült gonosz, a másik oldal pedig a földre szállt angyali jóság és igazságosság. Holott a valóság az, és ez nem feltétlenül a jelenleg a parlamentben helyet foglalókra vonatkozó súlyosan negatív minősítés, hanem általában azért a Fidesz-KDNP-re és a baloldal egy jelentős részére jellemző, hogy mind a ketten megmártóztak, mind a két politikai konstelláció megmártózott már alaposan a korrupció bűzös mocsarában, különböző üzletágak és szakterületek kapcsán. Ezt a mi Hazánk Mozgalom képviselőjeként, frakcióvezető-helyetteseként, vezérszónokaként teljes erkölcsi felhatalmazás birtokában mondhatom, hiszen mi nem kormányoztuk még semmilyen formában ezt az országot, nem vettünk részt kormányzásban, így értelemszerűen eleve nem is köthetők hozzánk ilyen jellegű negatív megítélések.

Maga a törvényjavaslat 17 különböző törvényt érint, igen erősen salátajellegű, és a szerencsejáték kapcsán indult meg egy érdekes sárdobálás itt a Fidesz-KDNP és a baloldal között. Akkor elmondom a valóságot. 2012 előtti, úgynevezett játékgépes világ, ennek egy része ‑ nyilván nem mindenki ‑ valóban az alvilághoz is köthető volt, másik része azért tisztességes vállalkozókból állt. A közhiedelem szerint vagy a Fidesz-KDNP megítélése szerint a rengeteg adózatlan pénzt vitték az MSZP-SZDSZ fekete-, illegális párttámogatására, vitték a szokásos mértékű ajándékokat. Bár a legrafináltabb játékgépes vállalkozók és a legnagyobbak vitték mind a kettőnek, finanszírozták belőle a Fidesz-KDNP-t is ‑ főleg a Fideszt ‑, és finanszírozták belőle az MSZP-t vagy az SZDSZ-t, ki hova volt bekötve. Ez volt a teljes igazság. Tehát nem úgy néz ki a történet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyik hófehér, a másik meg csak a bűnben fürdött, mind a két politikai formáció kapott a rengeteg akkori adózatlan feketepénzből jócskán.

A Fidesz-KDNP a 2010 és ’12 közötti időszakban azt találta ki, azt a mestertervet, hogy mivel szerintük az MSZP-SZDSZ többet kapott a feketepénzekből, ezért ezt a hadtápútvonalat háborús logikával fogalmazva ‑ mosolyoghatnak, csak így történt, higgyék el ‑ szétbombázták, és kitaláltak egy olyan szabályozást az akkori kétharmados felhatalmazásuk birtokában, hogy becsatornázták az összes lóvét, és kivétel nélkül, 100 százalékos mértékben saját magukhoz. Erre ráöntöttek egy olyan mázt, egy olyan körítést, amely a társadalom védelmét, a fiatalok védelmét, a családok védelmét szolgálta. Ebben kétségtelenül akadtak részigazságnak megfelelő elemek, csak az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki beteg, mert játékszenvedély nevű betegségben szenved, az akár az online térben, akár a kaszinók világában ugyanúgy megtalálja a pénzköltés lehetőségét, akár egy hosszabb utazást is vállalva, mint ahogy megtalálta korábban. Lehet, hogy egy picit csökkent a számuk, de aki igazán beteg, az a szenvedélyének élni, hódolni fog, és nem lehet erről leszoktatni. Ugyanolyan szenvedélybetegség ez, mint az alkoholizmus, a drogfüggőség vagy sok más egyéb szenvedélybetegség. Persze, jól hangzott ez a fajta társadalomvédelmi hablaty, sokan be is dőltek ennek, és ennek megfelelően így alakították ki a szabályozást.

Amit hiányolunk ebből a hosszú, szerencsejátékokra vonatozó szabályozásból, nagyon érdekes közigazgatási bírságra vonatkozó szabályok vannak, ismételten kiszabadható bírságok, felügyeleti díjak, egyéb, kevésbé fontos szabályozási elemek. Egy dologról nem olvastunk, és kérdezném a tisztelt miniszterhelyettes asszonyt, hogy valóban így van, vagy csak az én figyelmemet kerülte el, mert ez a jobbik eset, tehát én szeretném azt hinni, hogy tévedek, szeretnék tévedni, szeretném, ha nem lenne igazam, most sem látjuk azt, hogy a kaszinókat bekötnék a NAV online pénztárgépes rendszerébe, ami megint csak erősíti azt az amúgy is meglévő gyanúnkat, hogy hatalmas összegek fordulnak meg. A legrosszabb az, hogy nem tudjuk, mennyi, csak találgatunk: több tíz milliárdos nagyságrend, százmilliárdos, több száz milliárdos nagyságrend fordul meg itt egy év alatt? Nem tudjuk, hiszen ellenőrizetlenül, szinte mintha nyomtatnák a pénzt, ezekben a kaszinókban annyi fordul meg.

Arról nem is beszélve, hogy mondjuk, a korrupciónak egy fontos hadtápja lehet, hiszen ha belegondolunk abba, nem is kell annyira rafináltnak lenni, bizony, akit a szokásos mértékű ajándéktól egy kicsit magasabb összeggel ki akarnak fizetni, azt, mondjuk, a kaszinókban megnyeretve vele az adott kenőpénznek megfelelő összeget, gyakorlatilag legálisan tudják kifizetni. És mivel semmilyen nyomonkövetési lehetőség nincs, ezért gyakorlatilag bizonyíthatatlanná válnak kenőpénz-kifizetési mechanizmusok. Ez egy kicsit rafináltabb az átlagtól, tehát a pénz hagyományos táskás, szatyros átadás-átvételtől, ami egyébként nyilván a legveszélyesebb pillanata egy korrupciós cselekménynek, ha ott tettenérés történik, akkor bizony súlyos következményekkel számolhatnak a felek, egy kaszinóban történő rafinált kifizetési módszerrel ‑ józan paraszti ésszel azért könnyen össze lehet rakni egy ilyen sztorit ‑ ez a veszély nem fenyeget. Hát, éppen a korrupció kedvezményezettje megnyerte az adott összeget, Fortuna istenasszony rámosolygott, a szerencse angyala őt utolérte, áldásban részesítette, és ezzel megoldotta még esetleg az unokái jövőjét is.

Miért nem kötik be a NAV online nyomonkövetési rendszerébe ezeket a vállalkozásokat? Azért, mert a politikai érdekek ezzel ellenkezőek. Tehát politikai nehézsúlyú, ólomsúlyú szereplők vannak a másik oldalon, akik olyan érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, hogy nemcsak ezt képesek megakadályozni, blokkolni, gátolni, hanem ettől jóval erősebb szereplők. Nem mer velük senki még az önök miniszteri szintű tisztségviselői közül sem ujjat húzni. És ez azért nagyon érdekes, mert pontosan olyan időket élünk, amikor az extraprofitadó, ahogy önök nevezik, vagy ahogy a Mi Hazánk Mozgalom nevezi már jó két éve, a járvány szolidaritási adó kapcsán nagyon fontos lenne azokat a bivalyerős vállalkozásokat megcsapolni, amelyek egy magasabb tételű, magasabb százalékos mértékű különadó megfizetése mellett is nyugodtan tudnának üzemelni, nem mennének tönkre, nem bocsátanak el a munkavállalóikat, lenne nekik miből tejelni, ezúttal nemcsak bizonyos szereplőknek, hanem a köz javára, a közteherviselésből igazán kivehetnék a részüket. Biztos vagyok benne, hogy több tíz milliárd forintot találnánk, amit aztán hatékonyabban el tudnánk költeni akár a családtámogatásokra, akár a kivéreztetett oktatásra vagy egészségügyre. De ezeket a vállalkozásokat önök szent teheneknek tekintik, és egy ilyen gazdasági szabályozási tárgyú törvénycsomagba sem hajlandók beletenni.

Önök szerint, tisztelt kormánypárti képviselők, mert most kifejezetten önökhöz fordulok, az mennyire igazságos, hogy egy kis faluban dolgozó kozmetikus vagy fodrász be van kapcsolva a NAV online rendszerébe, minden egyes forintját látja a NAV, kotorászik a zsebében, és ha ne adj’ isten, kap egy ellenőrzést, és pont akkor, mondjuk, nem adott 30 ezer forintról számlát, akkor olyan bírságot kap, hogy valószínűleg be kell zárni a boltot. Ez egy kis falu kozmetikusára vagy fodrászára vonatkozik, a százmilliárdos nagyságrendű pénzeket termelő kaszinókat pedig gyakorlatilag felmentik. Mindegy lenne, mert az írnák oda, hogy teljes és végleges adómentesség, mint a középkorban egy ilyen nemesi privilégiumként vagy kiváltságként ezeknek a vállalkozásoknak a tulajdonosait ruházzák fel ilyen elképesztő szuperjogkörökkel. Nekik adózni sem kell, semmit nem kell fizetni. A legdurvábban igazságtalannak tartja a Mi Hazánk Mozgalom az ilyen jellegű hozzáállást, ez finoman szólva sem szolgálja a társadalmi igazságosság követelményeit és a politikába vetett, alapjaiban megrendült bizalmat még tovább gyengíti, ha egyáltalán lehet még ezt tovább gyengíteni.

Aztán nézzük meg a bányászati kérdéseket. Valóban, erős kormányzati szereplőkhöz kapcsolódnak ezek.

(9.50)

Itt érdekes módon fontosnak tartják, mondjuk, hogy a bányatelek alakításánál a közigazgatási ügymenetet egyszerűsítsék, és könnyebbé tegyenek bizonyos eljárástípusokat. Kérdezem önöktől, megint csak az egyszerű választópolgár szavait itt megfogalmazva, hogy mondjuk, az építési telkek vonatkozásában egy egyszerű telekalakításnál, ami az átlag földi halandót nagyon gyakran érinti, miért nem lesz úrrá önökön, hogy leegyszerűsítsék ezt a folyamatot; hogy az agyonterhelt közigazgatásunkban, ahol alulfizetett tisztségviselők végzik lelkiismeretes munkájukat, könnyítsük meg annyira a helyzetüket, vagy segítsünk ennek a közigazgatásnak annyira, hogy mondjuk, egy egyszerű telekalakításnál, egy telekegyesítési eljárásnál, hogy a legegyszerűbb példát mondjam, ne kelljen három-négy stáción keresztülmenni, míg egy telekegyesítés megtörténik, és ne 6-8-12 hónapig tartson egy ilyen. Érdekes, ott nem tartják ezt ennyire fontosnak.

A bányatelkek alakításánál rögtön előveszik ezt a nagyon fontos érvelést, amiben persze van igazság, hogy le kellene egyszerűsíteni, de a közigazgatás mindig azzal jön, hogy ők csak azt a szabályrendszert hajtják végre, amit a parlament vagy éppen a miniszteri rendelet vagy kormányrendelet számukra előír. Ők mindig visszadobják ezt a forró krumplit, hogy ők szeretnék a legjobban a végletekig leegyszerűsíteni az eljárásmenetet. Alkosson a parlament, az illetékes miniszter meg a kormány olyan szabályokat, amelyek számukra jóval egyszerűbb eljárást tesznek lehetővé!

És aztán itt van még a teljesség igénye nélkül a bírósági végrehajtásról szóló törvény, erről is nagyon hosszan lehetne beszélni és vitatkozni. Azért az egy igazi szégyen, hogy az előző ciklus végén az igazságügyi miniszter helyetteséről derült ki, illetőleg merült fel vele kapcsolatban a megalapozott gyanú ‑ bocsánat, jogászként igyekszem pontosan fogalmazni ‑, hogy nyakig benne van a Schadl György által vezetett Magyar Bírósági Végrehajtói Kar piszkos, sok száz milliós vagy valószínűleg többmilliárdos ügyeiben. Fejlettebb demokráciákban ebbe komplett kormányok belebuknak, nem ebbe, ettől jóval kisebb vagy alacsonyabb szintű botrányokba is, de mi itt még, ugye, messze nem tartunk.

Az történik, hogy Schadl György több száz millió forintot tud realizálni még úgy is, hogy bent van a kaptárban. Más verejtékes, tisztességes, legális munkával nem tudja az elenyésző töredékét előállítani annak, amit Schadl a börtönben eltöltött hónapok alatt összerakott. Történik mindez egy olyan környezetben, egy olyan országban, ahol az elmúlt 12 évből legalább 9 évet kétharmaddal kormányzott a Fidesz-KDNP. Ebben a ciklusban is egy izmos kétharmaddal ruházták fel a választópolgárok, és mondjuk, Horvátországban, ahol nem volt ilyen felhatalmazása az ottani kormánypártoknak az elmúlt 12 évben, már rég kiszabadították az embereket a devizaalapú hitel fedőnevű, törvényesített uzsorabűnözés veszedelmeiből és az uzsorabűnözők karmaiból; itt még nem tartunk.

Úgy tűnik, hogy itt több tízezer ingatlant fognak rövid időn belül elárverezni, mert írogatnak bizonyos szabályokat itt a bírósági végrehajtásról szóló törvényben, a legfontosabbakat azonban kihagyják: amíg nincs tisztázva a Völner-Schadl-ügy, amíg nem fejtették fel a nyomozó hatóságok a szálakat, addig a végrehajtási eljárások döntő többségét fel kellene függeszteni. Meg kellett volna hosszabbítani a kilakoltatási moratóriumot, az ingatlanárverési moratóriumot és egy minden eddiginél erősebb adósvédelmet biztosítani akkor, amikor háborús infláció van, amikor épphogy csak kezdünk kilábalni egy világháborút helyettesítő világjárványból.

Olyan intézkedéseket kellett a magyar állampolgároknak, közte rengeteg adósnak elszenvedni az elmúlt két évben, amelyekkel utoljára nagyszüleink szembesültek, a második világháború óta nem látott helyzet állt elő, az igazságügyi miniszter egykori helyettese nyakig benne van egy korrupciós botrányban, és önök nem érezték azt fontosnak, hogy június 15‑e után az ingatlanárverési és a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítsák legalább november 1-jéig vagy akár egyébként jóval hosszabb időre is, mert a nyomás, ami önökre nehezedett, ilyen szempontból elviselhetetlenné vált, és odadobták szabad prédának ezeket a devizaadósokat.

Több tízezer családot fognak kilakoltatni, a nagy számok törvénye alapján ezeknek legalább több mint a fele valószínűleg önökre szavazott április 3-án, tehát egyenesen, nyíltan elárulják, hátat fordítanak azoknak a választóknak, akiknek a szavazataira olyannyira ácsingóztak még január, február és március hónapokban. De úgy látták önök itt, mondjuk, az időközi választások eredménye kapcsán, olyan visszajelzéseket kapnak még az alacsony részvételű időközi választások kapcsán, hogy nyugodtan csinálhatják, hiszen végtelenül elégedettek önökkel a választópolgárok. Higgyék el, hogy az önök érdekét is szolgálná, ha ezeket a moratóriumokat meghosszabbítanák.

Érdekes, amikor egy nehézsúlyú kormányzati szereplő érdekkörében merül fel valamilyen törvénymódosítási szükségesség, akkor egyik napról a másikra, egyik hétről a másikra be tudják tolni a szükséges javaslatcsomagot, ott nincsenek korlátok, ott nincsenek problémák. Amikor több tízezer tisztességes magyar ember védelmében lenne szükség egy egyszerű hosszabbításra, még különösebben jogalkotói, előkészítői munkát sem igényelne, csak a határidőket kellene módosítani, egy néhány soros módosításról lenne szó, akkor önök ezt nem látják szükségesnek.

Az pedig a legordasabb hazugságok és ferdítések egyike, hogy ezt a problémát megoldották, hogy kimentették az adósokat, senkit nem hagytak az út szélén. Ez sem igaz, mint ahogy nem akarják megfogadni a Mi Hazánk egyik régi javaslatát, hogy a bírósági végrehajtást kizárólagosan állami hatáskörbe kellene helyezni, el kellene venni a profitéhes végrehajtói hiénáktól ezeket a hatásköröket; úgy néz ki, hogy erre sajnos még mindig várni kell. Bízzunk abban, hogy hamarosan önök is észhez térnek, és ha más nem, a társadalmi nyomás (Az elnök csenget.) és a szerencsétlen, megnyomorított emberek haragja, dühe fogja önöket rávezetni, rábírni arra, hogy e téren is más irányba kezdjenek el gondolkodni. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiból.)