Kanász-Nagy Máté (független)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem a mai ülés is azt bizonyította, hogy ezt a választási kampányt alapvetően a külpolitikai témák uralják, legalábbis ez a kormánypártok szándéka. Nyilván ez az a terület, ahol ki tudják élezni azokat a helyzeteket vagy konfliktusokat, amelyekkel úgy gondolják, hogy a leghatékonyabban tudják mozgósítani a saját bázisukat, amely témákon keresztül a legjobb eredményt tudják elérni. Ezek valóban nem csupán kampánytémák, hanem nagyon fontos kérdések ‑ és Magyarország előtt álló sorskérdések ‑, hogy hogyan ér véget a háború, mi a helyzet Ukrajnával, mi a helyzet az Európai Unióban.

Bárhogy is viszonyulunk ezekhez a kérdésekhez ‑ én nyilván kritikus vagyok azzal kapcsolatban, ahogy a kormány ezt számos területen megteszi ezekben a témákban ‑, szeretném arra rávilágítani a figyelmet, hogy azért Magyarország országhatárain belül is van élet, vannak nagyon fontos belpolitikai kérdések, szakkérdések, szakmai kérdések, amelyekkel kapcsolatban én hiányolom a kormánypártok kiállását, programalkotását, a jövő felvázolását, hogy a különböző területeken pontosan mi és hogyan történik. Számomra mindig is kevés volt az a kampányszlogen, amikor azt mondták a kormánypártok ‑ nyilván itt a Fidesz-KDNP-kormányra gondolok ‑, hogy „Folytatjuk!”, mert ebbe nyilván nagyon sok mindent bele lehet érteni, és ez nem egy konkrét programmeghatározás.

Az elmúlt napokban minden egyes minisztériumhoz benyújtottam kérdést írásbeli kérdés formájában. Minden egyes miniszternek feltettem azt a kérdést, hogy a saját területén, a saját szakpolitikai portfólióján belül mi és hogyan történt az elmúlt négy esztendőben ‑ és nagyon sok témát konkrétan nevesítettem is ‑, és arra kértem a minisztereket, hogy számoljanak be, egyfajta számvetést készítsenek, na, nem az én számomra, hanem azt gondolom, az ország nyilvánossága számára tartozik az, hogy egy miniszter, egy kormány minden tagja elszámol azzal, hogy pontosan mit és hogyan sikerült teljesítenie a saját területén, és ennek valamilyen írásos formát is adjon. Szerintem ez egyfajta olyan kormányzati felelősség, aminek örülnék, ha lenne egy ilyen megnyilvánulása.

Tehát minden miniszterhez kérdést nyújtottam be. Megkérdeztem például, hogy hogyan sikerült az, hogy ennyire elszaladt Magyarországon a költségvetési deficit, nem sikerült teljesíteni a célkitűzéseket, a kormány saját célkitűzéseit, folyamatosan korrigálni kellett a különböző számokat. Általánosságban ma kijelenthető, hogy nem jó helyzetben van a költségvetés, az adósságszint, a deficit szintje.

(14.30)

Feltettem azt a kérdést, hogy miért és hogy van ez, mit gondol erről az illetékes miniszter.

De ugyanígy gazdaságpolitikai szempontból nagyon sokat beszéltünk és rengeteg kritikával illettük, hiszen szerintem egy elhibázott koncepció, Magyarország akkumulátor-gyarmatosításáról. Azt tudjuk, hogy pontosan mi történt, látjuk az akkumulátorgyárakat, érzékeljük az ezek működésével kapcsolatos problémákat, a környezetpusztítást, a vízhasználatot, hogy ott milyen körülmények között kénytelenek dolgozni alapvetően külföldi munkavállalók, hogy a magyar állam vagy a magyar hatóságok hogy nem tudják vagy akarják őket megvédeni. Tehát tényleg rettenetes helyzetekkel is lehet találkozni, de a kormány szerintem elszámolással tartozik, hogy mi az akkumulátor-gyarmatosítás egyenlege, mi az a pénzforrás, amit ezeknek az üzemeknek, gyáraknak a működésére szántak, és mi az, ami ebből visszajött adóbevételek formájában, munkahelyteremtés formájában.

Tehát beszéljünk ilyen negatív oldalakról, mert a mai napig nem tudjuk, mondjuk, ha károsanyag-kibocsátásról beszélünk nemcsak a gyár működésével kapcsolatban, hanem annak az energiának, amit megtermelünk hozzá, vagy meg akarunk termelni gázerőművek segítségével, ennek milyen károsanyag-kibocsátása van. Tehát mondjanak erre egy számot, hogy ez mennyivel növeli Magyarország károsanyag-kibocsátását, vagy egyáltalán ezeknek a gyáraknak az energiafelhasználása kilowattórában számolva mennyi. Miért nem lehet ilyen kormányzati számokat és adatokat hallani? Erre is próbáltam rákérdezni.

Vagy egyáltalán arra a gazdaságfejlesztési modellre, ami azon alapul, hogy ez egy kicsi ország, gyenge lehetőségekkel, erőforrásokkal, egy csekély erőforrással rendelkező ország. Miért abban látják a kitörés lehetőségét, ami szerintem egy hamis célkitűzés, hogy működő tőkét vonzzanak ide, külföldi tőkét vonzzanak akár Nyugatról, akár Keletről, és külföldről származó szénhidrogénekkel próbálják energiával ellátni ezeket az üzemeket? Tehát hogy nem alakul ki így a függőség csapdája? Hogyan gondolják, hogy ebből a csapdahelyzetből ki lehet törni?

És még nagyon-nagyon sok más kérdést is feltettem, ezeknek az ismertetését további hozzászólásokban fogom folytatni. Várom a miniszterek válaszát. Köszönöm a türelmet.